Serene I kedvenc

tartalmai blogbejegyzései borítói értékelései eseményei észlelései fülszövegei hírei hozzászólásai idézetei illusztrátorai karcai kiadásai kiadói kihívásai olvasásai polcai szavazásai szerzői szócikkei témái

Elvileg az első részt az írónő 16 évesen írta, és minden javítás nélkül kiadta, később azt mondta, hogy a második részt éppen akkor írja, és molyon is érkeztek bíztató kritikák, miszerint bár az első rész unalmas, szinte semmilyen, addig ez a rész már izgalmas volt.

Sajnos ez nem állt fent az én esetemben. Míg végre szép borítója lett ennek a résznek, a könyv nyomtatása és kivitelezése a béka feneke alatti. A tördelés hibás, kb. a fele gondolatjelkészlet hiányzik a könyvből, így nem tudod, ki beszél… A helyesírásról, a magyartalan mondatokról és a gyönyörű szóképekről ne is beszéljünk. A kedvencem talán ez: A barna tenger megremegett egyszer-egyszer, mintha a szempilláim rezdüléseit másolná le. De ezek mellett a szereplők állandóan susognak, jöttek ki belőlük a szavak, és vésődnek egymás kékjébe, zöldjébe. A szereplők hihetetlenül beszélnek, egyik sem emberi karakter, nagy szövegtömbök vannak, mint monológok (így senki nem beszél való életben, és amúgy is, ezt regényben javítani szokták, TÖRDELNI, hogy könnyű legyen a szemnek). És ezek az infóhalmok is értelmetlenek, mert kb. mintha wikipédia szócikkek lennének kimásolva, és a többi szereplő közben nem reagál, még a főhős se, csak a monológban van odaírva „ajj, ne nézz így rám.”

Történet: ezért kap egy teljes csillagot, mert végre nem Alkonyat másolás volt, de ez nem is ifjúsági fantasy, ez senkit ne tévesszen meg. Ez egy brazil szappanopera, talán Romana füzetben vannak ilyenek (?). Szegény lány-Hollywoodi színész-terhes vagyok-nem vagyok terhes-megcsaltalak-csaljál meg-az ott a bátyjám-te jó ég élnek a szüleim. Esküszöm, José Armandót hiányoltam csak.

A fantasy szál… nevetnem kell… mert őszintén… annyi volt… hogy elmentek Salembe… és körbenéztek… nem harcoltak… (Idegesítő a „…”-ozás? Elárulom a könyvben talán olyan 1000 „…” van… Mindenki… dadog… A leíró… szövegekben… is…)

ÉS! Ezek mellett! Mindenkit! Extázis! Kerülgetett! Senki! Nem! Beszélt! Felkiáltójelek! Nélkül! – suttogta Gigi. Amúgy igen vicces volt így a könyvet felolvasni, hogy üvöltöztem a mondatokat, majd oda volt írva, hogy susogta halkan a szereplő.

Karakterizálás? Nincs továbbra se. És elérte a könyv, hogy tényleg nem történt semmi 467 oldalon, viszont, sikerült az írónőnek a romantikus kapcsolatokat igen furcsán beállítania. De amin igazán kiakadtam, hogy az alkoholizmus az az élet velejárója, az normális, a főhős körberöhögi a pasiját, hogy nem rúg be soha, és a fele könyvet részegen tölti Helena, mások ágyában aludva, meg éjszakai pillangót játszva, de az rendben van. Viszont, hogy Jeremy rá mert gyújtani egy cigire? HUJJUJJ AZ VESZÉLYES!

A könyvben még az öngyilkosságot játssza el az írónő, öt öngyilkossági kísérlet volt benne, egy alga érzelmi színvonalán, mert még el se hagyták a pasit, máris a késért nyúlt, de másnap egy mosollyal azt mondja, sorry, én hibám. KÖNYÖRGÖM! Ha bántja valami, ha valamitől annyira depressziós, az nem tűnik el egy csettintésre! És utána Jeremy körberöhögi a barátját, mert öngyilkos akar lenni egy lány miatt. Álszent kék vagy te, Jeremy!

IGEN! EZ AZ! VÉGIGOLVASTAM! VÉGE A SZENVEDÉSEIMNEK! Legalábbis, amíg újabb mazochista könyvbe nem kezdek.
Na szóval, tudtam, hogy rossz lesz, mert nagyon sok negatívat hallottam róla, de mivel görög mitológiás, ezért tavaly felkerült a „muszáj-elolvasni” listámra. A fülszöveg szerint görög istenek, és fúriák várnak minket, és rejtélyes éber-álmok kísértik a főhőst. Kövezzetek meg, de imádom az ilyen álomtémát.
MIT KAPTAM? Hát nem azt, amit a fülszöveg ígért. Az egész olyan, mint az Alkonyat, a megmentős jelenettől kezdve, wáh, a hoteles jóslásig. Van itt Alice Cassandra, aki a jövőbe lát (jajj, lepődjünk meg, ha a görög mondákból nevezik el őket és görög istenek leszármazottjai, hogy akit CASSANDRÁNAK hívnak, az jós… ez a 300. oldalon derül ki, és nem tartom spoilernek, mert lehetetlen nem elsőre észrevenni), van itt Emmett Hector, aki nagyobb és erősebb bárkinél, de kedves. A rideg szépség Rosalie Ariadne, a tudós apa Castor Carlisle és az utálattal néző, veszélyes pasi Edward Lucas, mert ajj, életveszélyesen tiltott a főhőssel a szerelme.
A romantika: Első három találkozáskor megveri a pasi a csajt, aztán már azt tervezik, hogy együtt elszöknek, mert nem bírnak ki egymás nélkül egy napot se. És idézem halottnak érzik magukat a másik nélkül, ha öt percre el kell válniuk? Ja, és ha szexelnek eljön a világvége…
JAJJ A MITOLÓGIA! Semmi köze a görögökhöz, igazából Alkonyat vámpírok, csak másképp magyarázva, noha nem csillognak, de szexik és szépek, és van egy olyan NAGYON NAGY EREJŰ TÁRGY ami csipketangává változik, mert a főhősnek erre szüksége lehet.
A főhős Mary-Sue, tényleg kiemelik, hogy ő A LEGSZEBB AZ EGÉSZ VILÁGON, és okos is, de megkérdezi, hogy kinek a reinkarnációja a trójai csatából, amikor HELENNEK hívják. Biztos Páriszé…
Próbál valamit magyarázni a könyv, de kb. ennyire értelmes: Volt 3 oldal a trójai háborúban 1) trójaiak 2) görögök 3) a félistenek a görög oldalán 4) a félistenek a trójaik oldalán 5) az istenek a trójaiak oldalán 6) az istenek a görögök oldalán, és bár már a mostani félistenek se nem trójaiak se nem görögök, mégis ezért a háborúért vannak megátkozva, amit emlékezzünk EGY ISTENNŐ OKOZOTT, NEM A FÉLISTENEK. Itt Aphrodité testvére Helena, Apolló halandó volt, és Atlantisz akkor bukkan elő a hullámok közül, ha egy félisten család marad, de ha egy marad, akkor az istenek lejönnek őket megölni, de nem békülhetnek ki, mert akkor háborút szítanak? WHAT? MI? MIÉRT?
Zagyvaság, és paródiába illő az egész. Annyi legyen elég, hogy van egy jelenet, ahol a főhőst minden létező fegyverrel megszúrkálják (villával is), mert nem okozhat benne semmi sem kárt. Ja és a vízből kivonja a hidrogént, hogy villámot lőjjön. És repülnek, de a főhőst úgy kell fogni, nehogy elszálljon, mint egy lufi.