Szálinger Balázs: Költő & hadvezér
Ilyen hidegben nincs mire lőni,
Nézem az erdőt, látni meguntam.
Éhen vesznék – jó, hogy a mélyben
Termel a vármegye, fátyol alattam.
Nincsen posta, se vájtfülű társam.
Néha kopogtat a csontra lehűlt őr –
Fölmelegítnek az őszi kalandok
Fényévekre a nemzeti ügytől.
Térdre került-e a jó Magyarország,
Vagy daliásan harcol a fagyban –
Nincsen elég könny, írom a versem,
Hűha, a versem,
S termel a vármegye, fátyol alattam.
Egysejtű, kit bántani szégyen,
Átír engem a kis literátor,
És idevarr, idehűt, ide láncol,
Fényévekre nagyobb ideáktól,
Hol csak a Múzsa unott motozása.
Szép volt, férfi, csatold le a kardot –
Benned az ország vére megalvadt:
Úgy lesz úgyis, ahogy nem akartad.