QuietRiot
John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! 76% ↑ 7% Hogyan bánjunk velük?
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Igen, körülbelül ezt kapod ha a borító miatt veszel meg egy könyvet. Mert valljuk be szinte hívogat.., hogy még azt a 4000 forintot sem sajnálod rá. Aztán lelkesen elolvasod, utána meg csak ülsz. De nem azért mert sokkolt vagy megdöbbentett. Pontosan azért mert nem. „Nem erről volt szó” – gondolod. Így történt velem is.
Az alapötlet remek. Egy halott lány, aki kazettákat hagy hátra a „gyilkosainak”. Annyi mindent ki lehetett volna ebből hozni. Az író tinikről írta .. tiniknek. És szomorú,az amikor csak egy adott réteg tudja élvezni.
Na jó, ez ilyen formában nem igaz. Mert néhol élveztem én is. Amikor Clay felül a buszra,közben a halott lány szavai a fülébe kúsznak .. vagy amikor az osztálytársakat nem érdekli az öngyilkosság-téma,mert nem írt rá nevet a feladó .
Amit igazán szerettem a könyvben az a városka volt. Szerettem a Blue Spot-ot, a kávézót ahova hármasban jártak , a neon-betűs mozit és a rakétát a játszótéren …
Ennek ellenére a történet nem volt valóságos. Első ok,második ok, harmadik ok … és lassan már a felénél tartottam,de még nem volt egy elfogadható ok sem a tettére. A másik lányt megerőszakolták, mégse ő lett öngyilkos. Egyszerűen nem értettem Hannah-t .Nem tudtam vele azonosulni. Néhol arrogáns és hisztis volt,és próbált bűntudatot kelteni a szereplőkben olyan tettért amihez tulajdonképpen nem ők vezették. Pedig pontosan ezt próbálja sugallni a könyv. Aztán a vége felé hirtelen megváltozik a hangja és gyorsan mindenkinek megbocsájt. Ez nem így működik. És ezért nem volt valóság – szaga, sokkal inkább lett belőle valami híg, de cukros tini-parfüm.
Most nagyon negatívnak hat ez az írás, de el lehet olvasni. Egyszer. De a tanulságot leszűrtem : könyvet nem borító alapján ítélek meg – nem hiába szokták mondani ..
