pille 4


Összes kitüntetés 2


Kedvenc könyvek 11


Aktuális olvasmányok

Paul Auster: City of Glass
Simon Márton: Polaroidok
>!
2016. február 6., 19:55
>!
2016. január 8., 14:08

Utolsó karc

+
>!
pille

Talán csakugyan csillapíthatatlan
az a szükséglet, mely arra késztet
bennünket, hogy még az enciklopédikusan
feltárt vidékeken is az ismeretlen,
a bejáratlan rész után,
a még érintetlen rész nyoma és neve után kutassunk,
ama színtiszta fehér folt után,
melybe aztán ábrándjaink képét
berajzolhatjuk.

Hiszen a képzelet vagy a sóvárgás agyszüleményei
egész flottákat képesek voltak
mozgásba lendíteni,
karavánokat vagy szánhúzó kutyafogatokat,
felfedezők és hódítók egész hadseregeit,
akik kétség esetén
inkább egy álom alakzatainak sorától,
semmint mérési értékektől vezettették magukat.
Még Liam csillagászati megfigyelései is,
melyeket kompjutervezérlésű teleszkópokkal végzett,
arra emlékeztettek néha, hogy
precíziós műszerekkel is oly világokra irányul
fürkésző figyelem,
melyek talán sehol máshol nem találhatók,
csak a fejünkben.

Mit feleljek egy pásztornak,
aki havasi völgyeit és meredek legelőit
soha nem hagyta el, és nem fogja elhagyni soha,
aki a nyári hetekben jakcsordáit feltereli
egészen a függőgleccserek aljáig,
és csak az évszakokat és a friss fű sarjadását követi,
aki télen is olyan völgyekben keres menedéket,
melyek még mindig négy-ötezer méter magasan
vannak a távoli, végtelenül távoli
tenger szintje fölött?

Mit felelhettem volna egy Nyema nemzetségbeli férfinak,
akinek szemében már Lhasza is egy másik bolygón található,
a Potala-palota csupán káprázat,
és az évek óta messzeségbe tűnt Dalai Láma
megfoghatatlan, mint egy istenség…?
Miféle helynevek érthetők egy nomádnak,
egy gyalogosnak, egy lovasnak,
akinek egész életében megtett útjai
együttvéve sem teszik ki
a mi utunk hosszát a Horse Island-től
a Phur-Ri déli oldaláig?

Az első kérdés, melyet Liamnak és nekem
és vezetőnknek, a Ja An-beli kereskedőnek
odakiáltottak, amikor
megjelentünk a Jangce melletti sátrak előtt,
lefordítva így hangzott, egyre csak ez volt:
Honnét? Honnét jöttök?
Honnét jönnek ezek?
Sohasem érdeklődtem túlságosan az arcok és a testek
ismertetőjeleinek leírása iránt,
és ha valamely krónikás vagy könyvelő
ilyesféle, a törvényhatósági azonosítás mintáihoz igazodó
felvilágosításra törekedett,
azt csak futólag olvastam, és többnyire hamar elfelejtettem,
mert minden történetben a nekem szóló arcokat
akartam megtalálni, ezért nekem
valamely orr görbületénél, szem színénél,
fül vagy száj nagyságánál mindig fontosabb volt

az a kérdés, hogy: mit látott vagy siratott meg
ez a szem, mit hallott ez a fül,
mit mondott ki vagy nyelt el ez a száj,
és a személy, akihez tartozik, a világból
mit tapasztalt, mit szenvedett el, mit élvezett,
és mégis meg voltam lepődve,
amikor jegyzeteim átnézésekor
a Jangce melletti sátorbontás napján
a Nyemáról írt első mondat így szólt:
Nagyobb nálam, nem sokkal, de mégiscsak nagyobb.

Kapcsolódó könyvek: Christoph Ransmayr: A repülő hegy

Christoph Ransmayr: A repülő hegy