– Bébi, találtál gombásodás elleni szert? – kérdezi Andrew, mintegy mellékesen, le sem halkítva a hangját.
A szemem tágra nyílik a döbbenettől, és valósággal jéggé dermedek a Tylenol-dobozok előtt.
Andrew levesz a polcról egy kis doboz Advilt. A házaspár úgy tesz, mintha nem hallották volna, mit kérdezett, de tudom, hogy csak megjátsszák magukat.
–Úgy értem, biztos vagy benne, hogy attól viszket? – folytatja Andrew szemrebbenés nélkül, én pedig valósággal elsüllyedek szégyenemben.
A házaspár most már lopva minket bámul.
Andrew oldalról rám vigyorog, miközben úgy tesz, mintha a címkét tanulmányozná. Legszívesebben fejbe verném, de inkább belemegyek a játékba.
– Igen, bébi, megvan – jegyzem meg ugyanolyan lazán. – És te? Megtaláltad az extra kisméretű óvszert?
Az asszony feléje fordítja a fejét, és alaposan végigméri, aztán rám pillant, mielőtt visszatérne a szirupokhoz.
Andrew-nak szeme sem rebben, de nem is vártam tőle mást. Csak rám mosolyog, mert élvezi a show-t.
– Egyetlen méretben gyártják csak, bébi. Mondtam már, hogy jobban feszül a gumi, ha egyszer végre sikerül felállítanod.
