Hamarosan itt van Trianon szomorú évfordulója, nem ismertem ezelőtt SzM-nek ezt a könyvét, így véletlen belepacsálás részemről ez az asszociálás. Cili színrelépése a regényben, így-úgy visszaadja az akkori közhangulatot; s SzM erről is kiválóan ír!
A már lassan évszázadnyi ideje történtekről a mai generációk nem tudnak semmit. Senki nem él már azokból a felnőttekből, akik ezt a „békét” megélték. Szabó Magda is tojás-héjasként érzékelte a hangulatot, s azt is, csak sokkal később vetette papírra.
Olvasva a könyvet, s belegondolva abba, miként hatott Trianon ítélete az egyszerű emberekre, elfog a mérhetetlen szomorúság és tehetetlenség érzése. Már én is az a generáció vagyok, akibe belenevelték, hogy minden így természetes és jó; örüljünk, ápoljuk a jószomszédi viszonyokat, mintha mi sem történt volna.
Für Elise-ben leírtak szerint nem egy trianoni árva keresett új családot magának, mert azokat, akik az anyaországba kívántak menekülni – többnyire illegálisan –, egyszerűen lelőtték!
Én a magam részéről erre, és az áldozatokra fogok emlékezni június 4-én.
