Fantasy világbemutató: Einarinn és az Aldabreshi szigetvilág
Einarinn világán a varázslókat nem istenítik és nem üldözik: inkább lenézik és figyelmen kívül hagyják, mint érdektelen és a való életben semmire sem használható alakokat. Aki tehát az őselemi affinitás képességével születik, annak két választása van: az egyik, hogy Hadrumalba, a varázslók eldugott szigetországába költözik, a hozzá hasonlók közé, ahol a külvilággal szinte csak diplomaták és kémek érintkeznek. A másik pedig az, hogy tanul valami tisztességes munkát, amelyben aztán – eb, aki bánja – a varázstehetségét is kamatoztathatja. Az ilyen varázslóból például kiváló építész vagy tengerész válhat.
A világ talán szép lassan el is felejtette volna a hadrumali varázslókat, ha nem jelenik meg egy új és veszedelmes mágiaforma, amelynek mesterei kedvükre befolyásolják a távolságokat és az emberi elméket, magukat pedig Einarinn jogos urainak tartják. Ámbár ez a mágia valójában nem is új: a kontinenst egykor uraló birodalomban a papok titkos tudománya volt – mi több, a történelem előtti időkben talán magukat a (ma már inkább csak megszokásból emlegetett) isteneket is azért találták ki, hogy a Mesterséget valahogy megmagyarázzák.
És ott vannak még a sárkányok: mágiából született vadállatok, amelyek aurája hihetetlen varázserőt sugároz, és jelenlétük is eltorzítja a természeti törvényeket. Falvakat elpusztítani képes szörnyetegek, de végső soron mégis csak egyszerű állatok.
Az ismerős vonásokkal és kultúrával bíró kontinens közelében egy egészen más, egzotikus déli szigetvilág terül el. (Pontos történelmi előképe nincs, bár afrikai és dél-ázsiai vonásokat felismerhetünk benne.) Lakói különös, bár többnyire megmagyarázható szokások szerint élnek, számtalan különböző hadúr uralma alatt. Kitűnő filozófusokat és gyógyítókat találunk itt, azonban az egész civilizáció végtelenül babonás. Csillagjóslás, madárjóslás és számtalan egyéb „jövőlátó” metódus vezérli az életüket, miközben a valódi mágiát fanatikusan gyűlölik. Mondani sem kell, hogy a kontinens és a szigetek lakói egyáltalán nem értik egymást, és nagyon különös dolgoknak kell ahhoz történni, hogy bármiben is összefogjanak…
