Nokedli P kedvenc

>!
Amadea

Bajusz on Ad Astra

A kiadónál anno a hungaro-bajuszos mémhez készültek az alábbi remekművek.

5 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

Sok-sok év elteltével, 5353. látás után még mindig ez a kedvenc Dodóm. Sírva röhögős.
(Kép innen: http://bowl.hu/forum/egyeb_temak/viccek/693783)

Kapcsolódó könyvek: Marabu: Hé, Dodó!

Marabu: Hé, Dodó!
11 hozzászólás
+
>!
cseri MP

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát én most lepontozom ezt a könyvet, és őszintén csodálkozom a rengeteg jó értékelésen, nekem ez szenvedés volt… :S
Amikor elkezdtem olvasni, az volt az első gondolatom, micsoda egy hisztérika! És ez az utolsó is, ez a könyv egy több száz oldalig tartó hisztéria. Próbáltam én szeretni, de ez az Emmi nekem olyan ellenszenves volt, hogy az fájt.
Azt már leírtam, mi a véleményem az ilyen e-mailes levelezgetésről, de leírom még egyszer: nem belebonyolódni, hamar találkozni, eldönteni, hogy akarod-e élőben vagy nem. Hogy miért gáz, ha nem csinálod? Hát ezért.
Egyébként azt hittem, ez a Emmi egy egyetemista vagy egy huszonéves szédült szingli csaj, aki csak bekamuzza a férjet meg a nevelt gyerekeket. Ez így még gázabb.
Hogy a férje elolvassa a levelezését, az is nagyon gáz.
Leo lehet, hogy önmagában nem lenne annyira gáz, de hogy képes eddig bírni egy hisztérikával, az mégiscsak nagyon gáz.
És mivel már beleolvastam a következő részbe, láttam, hogy Emmi újra kezdi a hisztériát. Bravo.

12 hozzászólás
>!
Amadea

Macskaregény

Polcz Alaine: Macskaregény Értékelés: 4.5 matyimadár az 5-ből (nem, nem ette meg őt a macska. Jaj, mégis. Bocs.) A szomszéd utcában lakik egy macska. Nem tudom, mi a tisztességes neve, én elneveztem Leilának (mert ő Leila, és kész). A pesti akut macskahiányom miatt minden létező jószágot megsimogatok – amennyiben úgy tűnik, hogy sérülésmentesen megúszom a dolgot –, de Leila kicsit közelebb került hozzám a többiekhez képest. Zsemlefeje, tömpe orra és ragyogó, borostyánsárga szeme van. Kezdetben …

Kapcsolódó könyvek: Polcz Alaine: Macskaregény

Polcz Alaine: Macskaregény
29 hozzászólás
>!
Zenka

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

A nevem Kathy H. Harmincegy éves vagyok és már több mint tizenegy éve dolgozom gondviselőként. Érdekes ez a könyv. Látszólag egyszerű, látszólag nincs benne semmi különös. Egy lány, Kath meséil el az iskolás éveit, egészen kicsi korától, egészen értelmetlen részletességgel, mindent arról, ami Hailshamből megmaradt. A könyv elején jegyzeteltem. Ilyeneket írtam, hogy: az egész olyan, mint egy dráma, minden mozdulatlan és minden oldal végén azt várod, kitörjön a katarzis és magad alá gyűrjön. Kath…

+
>!
Tilla MP

Amikor a párom tíz éves volt (1990-ben), megírta a NASA-nak, hogy ha nagy lesz, szeretne űrhajós lenni és hogy szerintük léteznek-e marslakók. Már az is aranyos, hogy az apukája lefordította angolra a levelet és elküldte a NASA-nak, na de hogy még válaszoljanak is neki…!
Azt válaszolták, hogy örülnek, hogy szeretne űrhajós lenni és ne felejtse el ezt a szenvedélyét, mert 2015 környékén, amikor az ideális űrbelőhető korban lesz, expedíciót terveznek a Marsra, akár ő is részt vehet benne és akkor segíthet nekik felkutatni, hogy léteznek-e marslakók vagy sem. És küldtek egy csomó füzetet, prospektust arról, hogy milyen egy űrhajó belseje, hogy néz ki egy űrállomás, milyen eddigi űrprogramok voltak, meg fényképeket űrhajósokról, stb.
Tegnap rendet tettem az egyik nagy fiókban és ott találtam ezeket a NASA-logós papírokat. Persze mind angolul van, úgyhogy a párom semmit sem értett belőle annak idején, de azt mondta, hogy miután megkapta a levelet, teljesen odáig volt és sokáig szeretett volna Marsra utazó asztronauta lenni. Akkor tett le róla, amikor szemüveges lett.
Haláli! :-))

11 hozzászólás
Hirdetés
+
>!
Gregoria_Hill

Gregoria_Hill a gyermekekért
(Kérem, utalja át adója 1%-át a Molybazába!)

Szóval olvasom a @Tilla karcát, és el vagyok képedve, de teljesen, mert PONT ugyanilyet akartam írni! http://moly.hu/karcok/223514

Én azt akartam írni, hogy gyerekkoromban a 2 barátnőmmel valamilyen oknál fogva beleszerettünk a Galapagos szigetekbe. Lehet, hogy akkor ment róla egy ismeretterjesztő sorozat, erre már nem emlékszem, miért, de teljesen odavoltunk. Hajós expedíciót terveztünk, könyvtárba jártunk miatta és gyűléseket tartottunk. Végül is írtunk egy levelet felvázolva a terveinket a budapesti ecuadori nagykövetségnek! Akkor még nem volt internet, de ne nagyzoljunk, telefon se. Úgy adtuk csak fel, hogy annyi volt a borítékon, E. Nagykövetség, Budapest. És pár hónap múlva ők is válaszoltak, biztató levelet küldtek, ezen kívül pedig teknősbékás matricát és a Búvár újság vonatkozó számát, fejléces papíron, nagyköveti alárással. És mindenből 3-at, csak mondom!

Szóval az történt, hogy múlt héten mi is kaptunk egy ilyen levelet a munkahelyemen. A 11 éves azt írta, hogy a nővére mihozzánk jár havonta felülvizsgálatra (ez egy egügyi munkahely), és ő úgy látja, hogy ez egy jó munka, a nővére (13) szerint kedvesek és rendesek az orvosok, és okosak is, és ezért ő is ilyen orvos akar lenni. Mit tegyen tehát, egyáltalán hol kell ehhez tanulni, el kell-e költözni otthonról hozzá majd, meg ilyesmik :)

Hát a főnököm nem foglalkozott a dologgal, de bennem azonnal felrémlett az a nap, amikor hónapok után kimentem a postaládához (szintén vidéken, falun) és ott volt a nagykövetség pecsétes levele! Na, mondom, hát ezt nem! Majd én válaszolok :) Így is történt, írtam is fejléces levelet, amiben megírtam, hogy tanuljon szorgalmasan, különösen a biológiát és a kémiát, és akkor semmi akadálya nem lesz, hogy ilyen orvos legyen. Mellékeltem matricát, kártyanaptárt, egyiken sincsenek véres dolgok, hanem csak léghajó (viszi a szerveket:) és egy prospektust a tanszékről meg egy papír vonalzót . És a főnökömet addig nem hagytam békén, amíg alá nem írja!

Remélem, tudtam olyan élményt okozni egy kisgyereknek, mint ami engem ért. Hát még szép, hogy válaszolunk, hát nem?

7 hozzászólás
+
>!
cseri MP

Varró Dániel: Akinek a foga kijött Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak

Hát kérem szépem, amikor én először találkoztam a tőlem két héttel fiatalabb Varró Danival… hát az nem most volt. Idestova 18 éve, te jó ég. Azóta mindketten felnőttünk, mondhatni. Ismeretségünk egyoldalú, én természetesen tudom, ki ő, ő meg már biztosan nem emlékszik, hogy verstan speckollra is együtt jártunk pl.
Úgyhogy én nagyon szkeptikus voltam. Először is, nem adok ötöst csak azért, mert. Aztán meg várom, hogy mikor ír ez a Dani most már valami igazán komolyat. Ezzel a tehetséggel!
De hát nem lehet erre a könyvre kevesebbet adni. Ez egyszerűen maga az életöröm, a derű, valami olyasmi van benne, amitől valamit meg lehet abból érteni, hogy miért érdemes élni… és ilyen értelemben ez nagyon is komoly.

15 hozzászólás
+
>!
Nikkincs

Belebódultam ennek a könyvnek a hangulatába, úgy éreztem magam, mint amikor egy testes vörösbor utat tör magának a bensőmben és lassan bizseregni kezd tőle kezem, lábam. Most is éreztem egyfajta bizsergést, talán a saját régmúlt nyaraim emlékei törtek utat maguknak.
Merthogy ez a könyv nyarakról és az emlékekről szól. Boldog, keserű, édes-bús emlékekről. A Nyarak könyvében az első nyárnak – amely tele volt izgalommal, majd elválással és fájdalommal – nem jutott hely. Csak az azt követő hét nyárnak. Nyaraknak, amelyek amikor átéljük őket olyan gyorsan elrepülnek, mintha nem is lettek volna, viszont, amikor várunk rájuk, mintha egy örökkévalóság telne el közben. Nyaraknak, amikor az ifjúkor legszebb pillanatai várnak ránk. Amikor tudjuk, hogy várnak minket, szeretnek minket, minden csak értünk és nekünk szól. Amikor nem fontos, hogy koszos lesz-e a ruhánk játék közben, mert nem fognak leszúrni érte. Amikor nem kell reggel korán kelni, este pedig szeretteinkkel együtt bámulhatjuk a csillagos égboltot és nem zavarnak korán aludni. Nyaraknak, amikor a legfontosabb kérdés, hogy a szomszéd fiú ugye nem a frufrunk alatt megbújó pattanást veszi észre, hanem a szemünk csillogásában rejlő üzenetet. Majd egy olyan nyárnak, amikor újra feje tetejére áll a világ, szétesik minden, és az eddig nyarakat hamisnak érezzük. Aztán az emlékek felidézése közben rájövünk, hogy a Nyarak könyvében még van pár üres oldal, van lehetőség új emlékekre és újrakezdésre. És ezek az oldalak csak ránk várnak, hogy megtöltsük őket!

2 hozzászólás