Isten áldja az üvöltözős metál bandákat. Jobb nyugtató a világon nincs. Meg a frisseket gyártó molyokat is áldja meg. Ámen.
És akkor most megpróbálok kezdeni valamit a diplomamunka problémakörrel, hátha most lesz is belőle valami.
Nokedli P
+
+
>!
+Nokedli P 15 hozzászólás
>!
Nokedli P 6 hozzászólás
1. Nnajóvanmár. Múltkor egy szentjohannás szerencsesütit kaptam, felhördültem, s legott eldöntöttem, hogy többet meg se nézem. Ma úgy gondoltam újra próbálkozom, erre beidézte nekem Barbibébit. Vérig vagyok sértve.
2. Áradnak a blogok, jee.
3. Sön.
>!
+Nokedli P 17 hozzászólás
Vágyaim tárgya. Egyrészt a puzzle, merthogy ez az, másrészt a hatalmas kupac nass, amit ábrázol.
Lassan eljutok arra a pontra, hogy ha meglátom a „koncepció” szót, automatice lecsukódnak a szemeim, és a monitorra dőlve hortyogni kezdek.
>!
Nokedli P 2 hozzászólás
Közvélemény-kutatás
Ön szerint mely eset bekövetkeztére lehet számítani, amennyiben Nokedli most előadja a lentebb csatolt dalt:
a) ezer darabra törik mind a négy ablaküveg, a lámpabura és az üvegpohár, a vakolat foltokban hámlani kezd
b) sodrófával, hólapáttal és/vagy poroltóval felfegyverzett szomszédok törnek a gyanútlanul daloló fehérnépre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy beléfojtsák a szót
c) kétszáz méteres körzetben minden autótulajdonos ballonkabátot ránt a pizsamája fölé, lecsoszog a parkolóba, és az orra alatt motyogva azon tűnődik, mitől kapcsolt be már megint az a q riasztó
http://www.youtube.com/watch?v=GxwoxWOd_dc
Tótisznak ajánlva
>!
+Nokedli P
Pink csokréta díj
Nikkincs bloggerinától kaptam egy ilyen kislányos-csokros díjat, amit ezúton is köszönök :) Most pedig fel kéne sorolnom 4 bloggert, akinek kevesebb mint 200 feliratkozója van, és általnyújtani a díjat. De ezt a szabályt én most megszegem. Egyrészt nem is nagyon tudom, kik kapták meg eddig – a napokban több helyütt is belefutottam, de hogy pontosan hol, arról már fogalmam sincs –, másrészt úgy gondolom, hogy mindenki megérdemli, aki energiát feccöl a blogolásba. Sablonnal vacakolunk, órákat ülü…
>!
Nokedli P 24 hozzászólás
Nosztalgikus hangulatból kifolyólag belenéztem a Könnyek homályán át c. irományba, amit egyik legkedvesebb barátnőmmel írtunk felváltva, sok-sok éve. Most valahogy nagyon röhögök :D
Ímhol egy kis részlet @Amadea húgomnak címezve, ha már nemrég szóba került :D
"Eközben a Steinbach-házban valóságos tömeg gyűlt össze, s nehezen lehetett volna találni köztük akár csak egy olyan embert, ki még birtokolta józan eszét, oly nagy volt a felfordulás.
Romeo úr, miközben az ezüst evőeszközzel hajigálta menekülő fiát, egy hatalmas húsvillával véletlenül eltalálta Josef úr farát, aki jajgatva esett össze, kezében azzal az ötven márkával, amit az új paprikapalánták beszerzésére kapott gazdájától.
Julia asszony, ki mindig is gyenge idegzetű asszony volt, a korán reggel ily nagy mennyiségben átélt izgalmak hatására csillapíthatatlan sikítozásba kezdett, mely az idő múlásával ugyan egyre rekedtebb lett, ereje mit sem változott. Romeo úr elhatározta, ha másként nem megy, hát felpofozza feleségét, hogy lecsillapítsa, ám ezt képtelen volt megtenni, hisz soha nem emelt kezet rá, sőt, ezidáig meg se fordult a fejében. Megparancsolta hát a személyzetnek, valaki tegye meg helyette, azonban mikor erre került volna sor, hirtelen elkiáltotta magát, hogy aki egy ujjal is hites nejéhez mer nyúlni, az bizony jobb esetben is mentővel kerül el a háztól, így aztán a sikoltozás nem maradt abba.
Jutta asszony végül azt javasolta, öntsék nyakon egy nagy vödör hideg vízzel. Ezt hallván a gazda vad pillantással tekintett körbe az ebédlőben, s mivel evőeszközt már nem talált az asztalon, a gyönyörű porcelán étkészlet darabjait vette sorra, s azzal kezdte bombázni a riadtan kiáltozó szakácsnőt.
Josef gazda közben azt panaszolta, hogy nemhogy a paprikapalántáival nem törődnek, de láthatólag még vele sem, hisz egy negyven centis ezüstdarab áll ki az alsóbb feléből, azt’ mégse hívják a doktort.
Közben befutott a komornyik is, akit még kora reggel elküldtek a piacra friss virágért. Rögtön meg is bánta visszatértét. A gazda ugyanis úgy belejött a hajigálásba, hogy már nem nézte, kit vesz célba, így Matthias csak akkor kapott észbe, mikor egy hatalmas leveseskondér landolt a fején, s mivel ily módon meg lett fosztva a látás örömétől, botorkálása közben az ajtófélfának ment, s az letörte a komornyik fejéről a tálat, s arcáról az orrot.
Már csak Jutta mama maradt hát versenyben, s meg kell adni, hősiesen védte magát, felkapott egy jókora ezüsttálcát, s azt maga elé tartva pajzsként használta. Azonban nem volt szerencséje, a Steinbach család mindig is adott az eleganciára, s bizony a tizenkét személyre méretezett, rengeteg kiegészítő tállal ellátott étkészlet lassan fogyott. Egyszer azonban elapadtak a tányérok. Romeo úr már épp a metszett kristálypoharak felé kapott, mikor Julia asszony még az eddigieknél is élesebb sikítása remegtette meg a levegőt, majd átvetődött a cseréphalmokon, s urára támadt, amiért az kedvenc poharait is össze kívánta zúzni, melyeket a ház asszonya még üknagyanyjának mostoha-nagynénje keresztlányától kapott nászajándékul. Így a dobálózás abbamaradt."
