A magyar irodalom mintegy hét évtizede hódol Csehov nagyságának. A polgári évtizedek az eszközeit végletes gonddal válogató, gáncstalan művészt, a humor csillámaival szikrázó melankólia finom mesterét tisztelték benne, az utolsó másfél évtized a nagy művészi erények mellett nyomatékos hangsúlyt vet az író tiszta és következetes emberségére, bíráló erélyére, jövőt idéző, bátor álmaira is. Új, mélyebb és igazabb Csehov-kép van kialakulóban. (Kardos László)
1303. oldal, IV. kötet, Csehov, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959
