Niki_ értékelései 927
A Barbibébi után nagy elvárásaim voltak a Bomlás iránt. Nem tökéletes, de még se lehet a kettőt összehasonlítani.
A Bomlás összeszedettebb, jobban kidolgozottabb, a karakterek és a cselekmény is jobban a helyén van. Olvasmányos történet, fordulatos, igaz, néha tán túl sok volt, és voltak benne zavaró elemek is, de jobb, ezt nem lehet vitatni.
Érezhető, hogy fejlődik az író és szerintem jó úton halad.
Lehet, hogy az volt a baj, hogy egymás után ez az 5. könyvem, amit olvastam az írónőtől, elég rövid idő alatt és kicsit most sok lett belőle, de ez a könyv valahogy nem mozgatott meg. Elolvastam, de igazából teljesen hidegen hagyott.
Ezt tényleg 1 nap alatt befaltam, egyszerűen nem tudtam letenni, imádom! Humoros, romantikus, izgalmas volt. Aki már olvasta az első részt, ki ne hagyja a másodikat! Aki meg még nem olvasta, de szereti a romantikus irodalmat, az meg szerezze be minél előbb!
Igaz, azt hittem, hogy folytatásos lesz, de sebaj, már az elején megbékéltem az új párral. És naná, hogy ma már neki is estem a 3. könyvnek. ;o)
Nagyon jól indult, faltam. Viszont valami történt kb. a könyv 1/3-nál, mert odalett az érdeklődésem és az izgalmam. Onnantól kezdve csak olvastam, de nem éreztem azt a fajta belső izgalmat, amit az eleje keltett bennem. Többször az is felötlött bennem, hogy túl hosszú, túlságosan el vannak nyújtva a történtek. Tán jobb lett volna tömörebben, rövidebben.
Ugyanakkor érdekes, szórakoztató olvasmány, ajánlom a műfaj kedvelőinek a figyelmébe!
Nehéz a történetekről írni, mert egyfelől azt érzem, hogy semmi extra, ráadásul némelyiknek a vége olyan fura, elcsépelt, vagy teljesen egyszerűen csak nem értettem; ugyanakkor mégis mindegyik, egytől egyig beszippantott. Tudjátok, amikor csak ültök a fotelban, pislogni se pislogtok, a sorok meg szinte elröppennek a szemeitek előtt, láttok mindent, belecsöppentek az eseményekbe, ott vagytok. Ezt 100%-osan elérte az író. Faltam a novellákat, mindig nagyon vártam, hogy folytathassam az olvasásukat és amikor félre kellett tennem őket, legszívesebben elbőgtem volna magamat, hogy „Még csak egy kicsit! Ne, még ne!”. És átkoztam a vonatot, buszt, ami naná, hogy ilyenkor nem késett, átkoztam az éjszakát, hogy nem birok tovább ébren maradni, mert csak falni-falni szerettem volna.
Nagyon nehezen indult a történet, egyszerűen nem tudtam felvenni a fonalat. Tapogatóztam a sötétben, alig emlékeztem valamire az első két részből, a fő szálakon kívül. Így aztán kb. az 1/3-ig nagyon megszenvedtem, mire végre úgy rendesen képbe kerültem. Lehet, hogy emiatt is, de ez a rész tetszett a történet szempontjából a legkevésbé. Ugyanakkor mégis azért adtam rá 4 csillagot, mert maga a történelmi szál annyira hiteles volt, annyira jól sikerült az írónőnek kivetítenie elém, hogy úgy érzem a 3 csillag emiatt kevés lenne.
Szóval maga a történet annyira nem jött be, nem tudott lekötni.
Na de ahogy a történelem megelevenedett! Az tetszett. Nagyon szép összefoglalása a hazai történelemnek az 1950-es évektől 2000-ig.
Olvasmányos, fordulatos, jól felépített, szépen kidolgozott történet, remek karakter és cselekményábrázolással. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe! Megvett magának, kíváncsi vagyok a Pokolháború-trilógia második részére is.
Indulásnak szerintem nagyon jó volt. Sőt, jobb, mint amire számítottam. :o)
Nagyon lemaradhattam valamiről, mert egészen addig fogalmam se volt arról, hogy ennek a könyvnek a szerzője magyar, amíg ki nem nyitottam.
Nagyon nehezen sikerült ráhangolódnom a történetre, legszívesebben úgy a 20. oldal környékén már feladtam volna, egyedül az tartott vissza, hogy „én ezt most akkor is befejezem, ha törik, ha szakad, mert magyar az író és kész”. Aztán egy idő után fordulat következett be benne és egész jó lett. Élveztem az olvasását, érdekelt, megkockáztattam előre, hogy a végén 4 csillagot fogok rá adni. Aztán újra hanyatlani kezdett. Először úgy voltam vele, hogy ennek 3 csillag lesz a vége, de aztán sorozatban idegesítő dolgokba botlottam bele és ez lejjebb vitte a csillagokat.
Vége van. :o( Az utolsó kb. 50 oldalt végigbőgtem, annyira nem akartam, hogy vége legyen még. Más lett, mint amire számítottam, van egy kis hiányérzetem, de imádtam. És sajnálom, hogy vége.
Laura előtt pedig megemelem a kalapomat, mert remek sorozatot hozott össze. Egyszerű, hétköznapi, bájos, korhatár nélkül hódított és ez szerintem hatalmas dolog.
A történetet átlengi a mágia, a nyers szexualitás és az a fajta romantika, ami egyáltalán nem habos-babos, hanem inkább valóságos. Szó van viszonzatlan szerelemről, árulásról, félrelépésről, erőszakról, brutalitásról, nyers szerelemről, gyilkosságról, menekülésről. Mindenről.
Olvasmányos, nagyon jól felépített történet, borús, sötét hangulattal. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe és kíváncsian várom a folytatást.
Nem értem miért hasonlítják ezt a könyvet a Szürkéhez, mert azon kívül, hogy ebben is sok az ágyjelenet, más párhuzamot max. erőltetve lehetne húzni.
Jól indult, de kb. a közepétől egyre jobban kezdett ellaposodni. Ettől függetlenül olvasmányos, erotikus, aki szereti ezt a műfajt, szerintem ne hagyja ki!
Egy biztos: nem ilyen történetre számítottam.
Aranyos, de kb. az 50%-ában bealudtam rajta és valahogy nem találtam értelmét. Humorra számítottam, hát nem találtam benne. Vágytam arra, hogy lesz valami szép, megható, ütős tanulsága. Hát nem volt. Eszer olvashatós tucattörténet, amit másodszor sose vennék a kezembe és örülök, hogy könyvtárból szereztem be.
Számomra ilyen a tökéletes kivitelezésű könyv. Igényes, gyönyörű, egyszerűen csillagos ötös, imádom! Bárcsak minden könyv ennyire igényes kiadás lenne!
Az olvasói vélemények, az Emlékeztető nagyon jó ötlet volt a könyvben, az ajánló pedig könnyekre fakasztott. Én még ilyen szép ajánlót szerintem még sose olvastam. …
A „Hívogat a fény” olyan, mint a „Gyűrűk Ura” és egy Walt Disney-féle mese keveréke. Az írónő nagyon jó úton halad afelé, hogy nagy mesélővé váljon és ezért megérdemli a kiemelt figyelmet.
Elkezdtem reggel, befejeztem este tízkor, letenni se tudtam. Egyszerűen addig nem tudtam rávenni magamat, hogy lefeküdjek aludni, amíg be nem fejezem, pedig már kettőig is alig láttam.
Nagyon tetszett és nagyon sajnálom, hogy eddig vártam az elolvasásával. Igazából maga a téma annyira nem hatott meg, nem ösztönzött az elolvasására, pedig nagyon sokan ajánlották, hogy vágjak bele. Erre meg teljesen a hatása alá kerültem.
Nagyon jó dolognak tartom, hogy az írónő szentelt egy könyvet ennek a betegségnek, jó lenne minél sűrűbben felhívni rá a figyelmet. Csak ajánlani tudom mindenkinek az elolvasását.
Nagyon-nagyon tetszett a „Párizs fehér fényei”, így lehet, hogy túl nagy elvárással kezdtem neki a folytatásnak.
Az írónő megint nagyon jól fel tudta eleveníteni a történelmet, odacsöppentem a II. vgh. végi Párizs, Berlin utcáira, de a hangulata valahogy nem volt még sem az igazi. Olvasmányos volt, jól megírt, de mégis hiányérzetem lett az előző rész után.
Ez a könyv amolyan „lájtos” zombis történet. Nincs benne olyan mértékű vérengzés, marcangolás, zombiskodás, mint ahogy számítottam rá, inkább amolyan mellékszereplők. Ettől függetlenül viszont egy klassz történet. Olvasmányos (viszont néhol mégis untam), érdekes volt olvasni a fejezetek végén a blogbejegyzéseket, meg alapjáraton érdekes volt elgondolkodni rajta, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe!
Igazából semmi extra, de közben pedig mégis. Mit tennél, ha ma reggel ébredés után azon kaptad volna magadat, hogy 12 évvel idősebb vagy és semmire se emlékszel az elmúlt 12 évből? Vagy épp fordítva! Tegyük fel, hogy 12 évvel fiatalabb vagy és ma reggel a mai bőrödben ébredsz. 12 évvel ezelőtt így képzelted el az életedet? Mennyit változtál?
Én is úgy érzem, hogy igazán ez a könyv azokat tudja lekötni, akik hosszabb ideje párkapcsolatban élnek.
Jól indult, de nem jött össze. Kicsit olyan, mint egy Ramona füzetecske, csak szex nélkül.
Az érzelmek nem jönnek át, csak olvasni lehet róluk. Túl gyors, hiányos, a karakterek nincsenek rendesen felépítve, a nem magyar nevek irritálóak voltak, Leon meg az agyamra ment.
Tán ha hosszabb lett volna, akkor tán ezeket ki lehetett volna küszöbölni, de mivel nem tetszett, így nekem pont jó volt a 150 oldal. Így is a felénél majdnem abbahagytam.
Tizenévesen egyszer nekikezdtem a sorozatnak, de akkor valamiért abbahagytam.
Tegnap könyvtárban jártam és újra belebotlottam. Úgy éreztem, hogy most szükségem van erre a könyvre és igazam lett.
Koránt sem tökéletes, kicsit olyan, mintha a szereplők bábok lennének, így én eleve a filmbeli szereplőket képzeltem magam elé az olvasás közben és így sikerült beszippantania. Tetszett, pihentetett, elvarázsolt. Este addig nem tudtam elaludni, amíg be nem fejeztem az első részt, így 1 nap alatt kivégeztem. És ma már neki is kezdtem a folytatásnak. ;o)
Nagyon kíváncsi voltam John könyvére és hála az égnek a története tetszett is.
Viszont megint piszok hosszú volt a könyv, túl sok szálon futott a cselekmény, amiknek a fele teljesen hidegen hagyott és kihagytam volna a történetből.
Tetszett a történet. Romantikus volt, kellőképpen erotikus is, a karakterek is szimpatikusak voltak, bár tán egy kicsit kevésbé felépítettek. Ha nem lett volna beleszőve a belső monológ, igazán nem lehetett volna megismerni őket.
Maga az egész cselekmény viszont semmi extra. Kiszámítható teljesen, bár igazából pont ezt szeretem a romantikus történetekben. Nem kell agyalni rajta, egyszerűen csak hagyni kell, hogy sodorjon minket az ár.
Nem tartom a legjobbnak az eddig magyarul megjelent kötetek közül, de aki szereti a romantikus, fiatalos történeteket, valamint magát az írónőt is, azoknak ajánlom a figyelmükbe!
Továbbra is odáig vagyok ezért a sorozatért és továbbra is a 4. a kedvencem. :o)
Őszintén szólva annyira nem hozott lázba, hogy Jason lesz ennek a résznek a főszereplője, aztán mégis alig tudtam letenni a könyvet.
Kicsit más volt, mint az előzőek, valahogy finomabb, nyugodtabb, „indiai” és az erotikusabb részek is háttérbe szorultak.
Kimondottan tetszett, hogy igazából 3 szálon fut a cselekmény. Nagyon örültem annak, hogy D. és H. is feltűnt egy-egy oldalon, hisz a kedvenceim lettek. ;o)
Kíváncsian várom a folytatást!
Nagyon szerettem a Delíriumot, a Káosz is elnyerte a tetszésemet, de tán annyira nem voltam oda érte, mint az első részért.
Nagyon gyorsan befaltam, szerettem, rettentően tetszett az AKKOR és MOST, izgalmas, fordulatos volt, de még se tudott maximálisan meggyőzni, de ettől függetlenül imádom eddig a trilógiát. ;o) És a vége! Ó igen, az nem volt semmi. :oP
A könyv kb. 1/3 teljesen odaszegezett a fotelhoz, befaltam, nem tudtam letenni. De utána mintha lelassult volna, nem tudott annyira magával ragadni.
Maga a történet egyáltalán nem rossz, igaz teljesen kiszámítható, de szerintem egész jól bemutatja az adott kort is, a szereplőkkel se volt különösebb bajom (bár nem is hatottak meg, ez is igaz).
Nekem amolyan 1X elolvashatós könyv. Viszont kíváncsi vagyok a folytatásokra ettől függetlenül.
Igazából nem is tudom, hogy miért kapok az ilyen sztorik után azonnal, ha lehetőségem adódik elolvasni őket, tudom, hogy úgy is csalódni fogok. (Na jó, nyilván a kíváncsiságom miatt.)
Nem nagyon lehet erről a könyvről mit írni, sajnálom rá a papírt, őszintén szólva.
Magával a témával nincs semmi bajom. Elhiszem, hogy sajnos létezik a prostitúció, hogy van aki nem lát más kiutat, csak ezt, hogy fedezni tudja az oktatását és az életét. Nem fogok pálcát törni, mert nincs jogom, mindenkinek a saját döntése.
Bajom a tálalással volt. A megfogalmazással, az egész „gondolatátviteles” stílussal, hogy már megint nem láttam semmi érzelmet, meg alapjáraton az egész sztori üzenetével és túlontúl egyszerűségével.
Elhiszem, hogy ez egy „izgi” téma, kíváncsiak az emberek, veszik, mint a cukrot, de akkor is: ez egy semmi, 3.000 Ft-ért. (Szigorúan max. könyvtárból kivevős, de inkább ne pazaroljátok rá az időtöket. Mondjuk az is igaz, hogy gyorsan ki lehet végezni vagy a falhoz vágni.)
A borító viszont nem rossz, csak hogy jót is írjak azért.
Varázslatos, hangulatos, meseszerű történet. Már első pillantásra elvarázsolt, aztán az első oldalakkal magával is sodort. Egyszerre szerettem volna gyorsan befalni, ugyanakkor minél tovább tolni is az olvasását, hogy tovább tartson. Teljesen a hatása alá kerültem.
Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy néha összezavart és a vége valahogy nincs a helyén.
Háááát. … Őszintén szólva szerintem baromi hosszú lett és emiatt elég sokszor halálra untam magamat. Igaz, hogy több szálon fut, meg már nem csak a szex a lényeg, de engem akkor is untatott Rhev szála. Egyedül John miatt tartottam ki, mert többször is felbukkant a könyvben és érdekelt, hogy mi lesz vele. De ha nem kapott volna benne szerepet, szerintem elég hamar abbahagytam volna az olvasását.
Éreztétek már azt egy könyv olvasása után, hogy egyszerűen nem tudtok másik könyvet a kezetekbe venni? Hogy egyszerűen nem akartok mást olvasni, csak gondolkodtok-gondolkodtok rajta, nem tudtok elszakadni tőle? Így vagyok a Csodák korával.
Olvastam már pár disztópikus történetet, mindegyik tetszett valamilyen szinten, de ez valahogy mégis mindent vitt. Pedig nem kimondottan izgalmas, vannak bukkanói, de mégis. … Annyira valóságosnak tűnt, annyira elgondolkodtató, annyira olvasmányos.
Befészkeli magát az ember tudatába és egyszerűen nem enged el. … Kedvenc született!
