Nicole_Kinney ♥I 43

Erős kezdés után tavaszra belassultam, mint moly, és ezért A sors vörös fonala 1. a felelős. (Kösz, Lazy Sheep! :P)
A regény sorozatadaptációja bevonzott a thai BL drámák világába, így most nem a betűk, hanem a filmek tengerén hajózom – a könyvhöz kapcsolható két sorozatot (Until we meet again, Between us) nagyon élveztem, míg az Oh, my sunshine nightnál komiszul dőltem a röhögéstől, hogy nini, a dél-amerikai szappanoperáknak van ázsiai inkarnációja is, az összes klisével, logikátlansággal és valóságtól elrugaszkodottsággal, egyes színészeknél ripacskodással, de fene a zsíromat, csak odaláncolt olvasás helyett a képernyőhöz valamiért (feltehetőleg a szép emberek, meseszép helyszínek, gusztusos ételek és léleksimogató aláfestő zene + a már megszeretett színészek miatt); ezek a más kultúrában fogant opuszok kikapcsoltak és pihentettek lökött világunk csúfságai után.
Júliusban érkezik a könyvsorozat második része, aminek a cselekménye így már nem meglepetés, de kíváncsian várom, ahogy a majdani harmadik kötetet is, jól fogják ellensúlyozni a lelkileg megterhelőbb, komolyabb olvasmányaimat.