Csak az a baj vele, hogy metrón olvasva fulladásos halál veszélye áll fenn.

Ha belelendül az ember, akkor nagyon kellemes meg szórakoztató, volt pár visítvaröhögős jelenet is, de így is meggyőződésem, hogy egy rakat poén meg szóvicc nem esett le.

Hiába olvastam mostanában elég sok jó könyvet, mégsem volt közöttük olyan, amit alig bírtam letenni – ezen kívül. Nem tudom, hogy pontosan mi fogott meg benne, talán az, hogy olyan hitelesen ábrázolja a szereplők gondolatait, érzelmeit, motivációit.
Ami az olvasás során feltűnt, az volt, hogy sok döntéshelyzetben, vagy amikor véleményt kell alkotni valamiről, a szereplők nemhogy nem gondolják át a másik oldalon állók véleményét, de még csak meg sem hallgatják, vagy utána sem néznek. Tényleg ilyenek lennénk? Lehet.