ha gitározni akarsz tanulni, ezzel kell kezdeni!
Csak az a baj vele, hogy metrón olvasva fulladásos halál veszélye áll fenn.
Ha belelendül az ember, akkor nagyon kellemes meg szórakoztató, volt pár visítvaröhögős jelenet is, de így is meggyőződésem, hogy egy rakat poén meg szóvicc nem esett le.
Hiába olvastam mostanában elég sok jó könyvet, mégsem volt közöttük olyan, amit alig bírtam letenni – ezen kívül. Nem tudom, hogy pontosan mi fogott meg benne, talán az, hogy olyan hitelesen ábrázolja a szereplők gondolatait, érzelmeit, motivációit.
Ami az olvasás során feltűnt, az volt, hogy sok döntéshelyzetben, vagy amikor véleményt kell alkotni valamiről, a szereplők nemhogy nem gondolják át a másik oldalon állók véleményét, de még csak meg sem hallgatják, vagy utána sem néznek. Tényleg ilyenek lennénk? Lehet.
Érdekes volt és hasznos és informatív. Ha a kiadásakor olvasom, akkor simán megvan az öt csillag, a hiányzó fél az elmúlt tíz évben amortizálódott le. Mivel abszolúte nem értek a témához, sosem tudtam eldönteni, hogy az informatikával, internettel kapcsolatos infók csak közepesen nem aktuálisak, vagy nagyon nem.
Ma délután meglátogattuk nagymamámat, amíg a többiek Catanoztak, én kiolvastam ezt. Nagy kár, hogy most nincs kéznél, tudnék belőle jó idézeteket feltenni :D
Rég bőgtem ennyit egy könyvön. Lehetett volna „igazságosabb” a befejezés? Olyan, amitől minden érintett boldogabb és elégedettebb? Lehetett volna „tisztább”? Mi lett volna, ha…? Egyértelműen ott a helye @miestas falhozvágós polcán.
Így visszagondolva már nem is tudom, hogy mi volt ebben olyan jó, hogy sokszor-sokszor elolvassam. Talán mert tényleg példaképnek tudtam tekinteni a főszereplő srácot? Kedves könyv ez nekem, talán újra elő kéne vennem, hogy kiderüljön, pontosan miért is…
Sokadik olvasás volt ez már. Segít elmenekülni a világból (akár a mókuskereket, akár az unalmat jelenti). Nagyon szerethető szereplők, finom jellemfejlődés, és olyan gyönyörű tájleírások, hogy legszívesebben azonnal csomagolnám a bőröndöm. Optimista és lelkesítő, olvasás közben többször is fel akartam ugrani, hogy elinduljak jobbá tenni a világot :)
Jó könyv, tetszett, a mondanivalója is, meg minden, de azért bele tudnék kötni a Vonnegut által felépített világba, szerintem nem mindenhol logikus vagy éppen következetes.
Mivel a másik angol nyelvű New Moon kigyomlálódott, átköltözöm ide. (olvasás ideje: 2009. július 7., 16:14 )
az akkor írt értékelésem:
No jó, ezt is letudtam. Jobban tetszett, mint az első rész, mert nem tudtam előre, hogy mi fog történni. A könyv utolsó negyede tulajdonképpen még kellemesen cselekményes is, kár, hogy az eleje ennyire szenvelgős és vontatott volt.
Bella viszont sajnos egyre butuskábbnak tűnik, sokszor már fél oldallal előbb tudtam, hogy mi az ami majd előbb-utóbb le fog esni neki (vagy inkább elmagyarázzák, mint egy hülyének).
Az ilyen könyvek után van az, hogy úgy érzem, fenébe azzal, amit eddig csináltam, szociális munkásnak kéne mennem. Vagy legalábbis örökbe kéne fogadnom 8-10 árva gyereket, hogy nagyon szerethessem őket.
(És a fordítás is zseniális.)
Informatív, egy középiskolás számára is érthető, akit pedig érdekelnek a részletesebb indoklások és (a gyakran bonyolult) levezetések, az is megtudhatja, hogy minek hol érdemes utánanéznie. Kéne belőle egy saját példány.
@Akka ajánlására olvastam el, aki nagyon propagálta az elmúlt egy évben, és hát ahhoz képest csalódás volt, nem is vagyok benne biztos hogy megérdemli a négy csillagot.
Volt benne egy élettörténet, amiből mehetett volna bele több, főleg a gondolatokkal, érzésekkel kapcsolatban. (Mert azt hiszem, így nem teljesen értem Annette-et.) Meg voltak benne eszmék és ideológiák; ahhoz, hogy csak úgy tölteléknek tekintsem, túl sok, ahhoz, hogy tanuljak belőle és igazán megértsem, túl kevés.
Ettől függetlenül kellemes egydélutános könyv, igazán kár, hogy nekem a vége sem ütött akkorát, amekkorát üthetett volna.
Ez a rész valahogy jobban olvastatta magát, mint az előzőek. A szereplők néhol még mindig bosszantóan buták vagy nehézkesek, de attól még kellemes kikapcsolódás a könyv.
Elolvastam. Aztán elkezdtem értékelni, de mikor rájöttem, hogy hiába írtam már két bekezdést, még sehol sem vagyok a mondanivalómban, úgy döntöttem, inkább blogbejegyzés lesz belőle. Itt: http://negyvenketto.blog.com/2009/07/07/twilight-%E2%80%93-alkonyat-film-konyv/ , ha valakit érdekel :)
Ha jól emlékszem, nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy többször elolvassam.
Elég régen nyitottam ki utoljára, ideje volt újra elővenni. Ez egy olyan könyv, hogy miközben az ember jól szórakozik, kedve támad kipróbálni a benne leírtakat, vagy ha azt nem, hát valami mást, amiről eddig úgy hitte, nem képes rá.
„Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.”
Az író fantasztikus emberismerő, teljesen hihető, hozzám közel álló karaktereket alkotott. Nagyon szerettem olvasni, az egyetlen problémám a vége: ott még igazán részletezhette volna, hogy ki mit gondolt, csinált, stb. Kicsit úgy éreztem, túl hirtelen vágta el. Vagy legalább egy folytatást írhatott volna…
