Ndrew kedvenc
Padláskörúton került a kezembe. A négy csillagot leginkább a nosztalgia adatja velem, annak viszont nagyon jó volt. Pernahajder Campbell… A mai napig ezt mondom az unokaöcsémnek, ha rossz fát tesz a tűzre.
Már csak a főcímért is érdemes megnézni:
http://www.youtube.com/watch?v=TznriM0QEkM
Érdekes egy könyv. Az eleje mindenképpen, amikor Japánról írnak az előszavakban. Érdemes elolvasni azt is! A mesék között van olyan, ami nem volt rám hatással, olyan, amit többnek már meséltem, volt mely megbotránkoztatott. A legviccesebb dolog a könyvvel akkor történt meg velem, amikor egy démonos (már-már félelmetes) történetet olvastam a fürdőkádban, és hirtelen csöpögni kezdett mellettem a csap. Ijedtemben, majd beejtettem a könyvet a vízbe. :)
– Te honnan jönni?
– A Földről. Illetve egy bázisról, ami jóval közelebb van.
– Lakott hely lenni a Föld?
– Persze hogy az. Milliárd és milliárd ember él ott. És a környező égitesteken is.
Dorg megkönnyebbülten fellélegzett. Nem kell rádiót építeniük, hogy meghallhassák: a Föld él. Nem kell jelet adniuk. Most már biztos, hogy él!
– Emberek nem pusztulni el? – kérdezte Klír mégis.
– Miért pusztultak volna el? – csodálkozott Yakub. A pilóta csak most vette észre, milyen furcsa
helyzetbe került. Idegen lényekkel beszélget. Ugyanolyanokkal, amilyenek néhány órával korábban őt
megtámadták. Agyában már minden összezavarodott, köd lepte az eseményeket, ha itt lenne Frol,
ketten csak nem esnének áldozatául a fura események varázslatának…
– Hajóval jöttél? – kérdezte Dorg.
– Persze, űrhajóval. Hogyan másképpen az űrben?.. .
– Értem. Sokáig tartott az út?
– A bázisról alig négyszáz óráig.
145. oldal
Korosztályom japántudásának alapköve (andzsinszan-tornagatya szaga), véres harcok az iskolaudvaron (általában négy andzsinszan harcol ugyanannyi jabuval-jezsuitával, néha indiánnal, kovbojjal vagy marslakóval :), hetente egyszer pedig a tévé képernyőjére tapadva nézve az újabb kalandokat.
Aztán a könyv, persze, rongyosra olvasva, kölcsönkérve-kölcsönadva, bizonyos részeket kívülről megtanulva, műanyag katonákkal lejátszva a szekigaharai csatát (tankok és lángszórósok részvételével, mondd már :), órán pad alatt olvasva, tanár persze elkobozza, véres bosszútervek, mit csinálna andzsinszan ebben a helyzetben?
Aztán elfelejteni az egészet, hagyni elmerülni a ködben, katonákkal, andzsinszannal, barátokkal és műanyag tankokkal, egész gyermekkorommal együtt.
Így hát ez nem csak egy könyv: egy kis darabka a gyermekkoromból.Nem is lehetne kevesebb, mint öt csillag.
