Ranya Paasonen: A nap állása című könyv első oldaláról
Kaisának
Üressé írom a házat,
a vágyat elírom távollá,
könyvet, tárgyakat
kivetek.
El komor szekrényekkel, székekkel, órával!
Mindezek később másutt megmásulnak
időtlenül. Csend-csendüléssé szűnő
valamit-üzenéssé.
A házat megírom űrré;
hess, lámpák, asztal, elszéledt emlékek!
A megürült házat könnyű lesz odahagyni:
a semmissé tűrt élet
Önmaga teljessége.
Lassi Nummi
(Győrffy Attila fordítása)
