Nagyon tetszett! Bár eléggé riherongynak éreztem néha szegény főhősnőt… de azért megkedveltem. =) És egy csodás testőrt kihagyott a háreméből, felháborító… =P

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Érdekes. Nagyon érdekes. Most lehet haszálni úgy ezt a szót, hogy közben nem szeretném túlságosan rossz szavakkal illetni a könyvet. Már az első oldalon egyértelművé vált, hogy egy tizenhét éves kis kurváról lesz szó – de hát tényleg az! –, akit aztán a csúúnya csöves alkoholista kutyává változtat. Röhej. Persze van üzenete, kamaszoknak is ajánlják kötelező műnek, de nem hiszem, hogy a sok bugyiletologató népség egyáltalán könyvet venne a kezébe, vagy ha igen, akkor sem ezt. A stílusa sem tetszett. Túlságosan a mai fiatalságot akarta megragadni vele az író, bár én még nem igen találkoztam ennyire így beszélő emberrel. A legjobban a nappali=napcsi akasztott ki. Csak azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam, tipikus happy end lesz-e, vagy pedig egy picit változtat rajta, esetleg semmi sem fog történni, magyarán üzenet céljából nem sok haszna van a műnek.
Egy nap alatt elolvasható, talán még ki is kapcsol, ha az ember túl tudja tenni magán a stíluson.

Nagyon…
Kezdetben zavartak a tőmondatok bizonyos részeknél, de aztán hozzászoktam. Amivel semmiképp sem tudtam megbékélni, az az avval. Nekem az akkoris azzal marad. =D Néha meg a gyomrom tudott volna felfordulni, de hát ez egy ilyen világ… Hihetetlen, milyen módszereik vannak a drogcsempészeknek, az a káposztás trükk! Sosem gondoltam volna. Na, ha legközelebb káposztát veszünk, azért belepillantok. =D Engem a Camilla-ügy sem untatott (ismerős negatív részeként említette meg a könyvnek), bár néha ki tudott volna akasztani JW azzal, hogy nem esik le neki, miről is van szó. Nem kell konkrétan kimondani ahhoz, hogy tudjad, mi a helyzet. A kis naiv… Nem is tudom, melyik szál tetszett a legkevésbé. Hol az egyik volt kevésbé izgalmas, hol a másik. Összességében mindhárom tetszett, főleg, hogy nem voltak benne ismétlések. (Most akaratlanul is DS Démonvilága jutott eszembe, hol némely könyvnek fele arról szólt, amit már tudtunk egy másik szereplő szemszögéből, de ő leírta a másikéből, és semmiben sem különbözött, az illető gondolkodásmódja sem volt érdekes.)
A végén levő fordulat engem nem lepett meg annyira, de mégis bizseregtem és izgultam, hogy na vajon mi lesz. Most inkább az foglalkoztat, mi lesz a második kötetben és hogy magyarul megjelenik-e.

Csak egy csillagot vonok le azért, mert már a gyilkos felbukkanásakor sejtettem, hogy Ő lesz az. =D (Végre elkaptalak, nyáháhá!) Maga a stílus, a történtek kibontakozása még mindig tetszik, volt, amikor megpróbált megingatni véleményemben, de csak azért is kitartottam az első megérzés ellen. (Eldöntöttem, minden AC regénynél valakit kiszúrok, akit olyannak vélek, hogy biztos ő lesz, aztán majd kiderül, hogy valójában mi is a szerepe. Ezzel is el tudok lenni. =D) Az udvarias beszélgetések is tetszettek, elolvasgattam őket, mosás után heverészve. Ami furcsa, mert az ilyen töltelékek inkább zavaróak tudnak lenni.
Miss Marple, köszönöm, de azt hiszem, Poirot-t jobban kedvelem. =)

Jó volt olvasni. Érdekes, közismert dolgokról kicsit más megvilágításban olvasni (vagy csak a memóriát felfrissíteni) mindig jó. Volt két igen érdekes könyves téma is, az egyiket majdnem idéztem, csak rájöttem, túl hosszú lenne, így megkíméllek Titeket. (Ha könyvet nézzük, maradt volna még ott 99 elolvasásra váró történet.) A másik nagyon meglepett. Az író, aki idegen tollakkal ékeskedett… (Mondjuk eddig nem hallottam felőle; Alex Haley és Gyökerek c. regénye)
A könyv kötése szép (és nehéz =P), talán két gépelési hibát találtam, úgyhogy szintén ötös. A fél csillag levonás a csak számomra érdektelenebbnek vélt történetek miatt van.

Nehéz… Hol elkalandoztam rajta, untam, főleg, hogy sokszor ismételte magát az író. Máskor meg teljesen felpörgetett, és korábban unalmasnak is tartott részt sem bírtam abbahagyni, olvasnom kellett. Vegyes érzésekkel tettem le, majd talán később adok neki még egy esélyt. Az zavart még benne, hogy ugrált az időben, az eseményekben, hol erről beszélt, hol arról (de legalább nem hagyott befejezetlenül kisebb történeteket), és hogy sokáig húzta a dolgot.

Csodálatos. Még így „felnőtt” fejjel is. Mindig is csodáltam, hogy egy kutya mit meg nem tud tenni a gazdájáért. Már máshogy fogom szemlélni a kóbor kutyusokat. És az újraolvasásból kiderült, hogy mennyit felejtettem. „Ne bántsd a kutyát!”

Nagyon jól szórakoztam rajta, kikapcsolt. Kiszámítható, de hát ez (is) benne a jó. =)

Nagyon durva… Hihetetlen az a világ, ahol semmi sincs. Először talán úgy tűnhet, olyan szempontból pozitív, hogy minden meg van határozva, nem igazán lehet fellebbezni ellene, leveszi a döntés terhét az emberről. Mégis negatív… teljesen. Szörnyű, hogy az embereket így kezelik és ők még boldogok is. Mármint… nem igazán, hiszen érzelmeik sincsenek.
A vége számomra igencsak zavaros volt, először nem értettem, mi miért történik. Összecsapott lett kissé a cselekmény és a vége, talán ezért is kaptam hol ide, hol oda a fejem miatta.
Mondanivalója miatt nem való az ifjúsági regények közé, valamilyen szinten mégis oda sorolható. Ki tud kapcsolni, még ha ilyen problémát is vet fel. Legalább annyiban ajánlható fiatalabbaknak, hogy ma már fiatalok is vallják azt, hogy az életüknek semmi értelme és a többi. Talán ez bebizonyíthatja, hogy a mi világunk milyen csodás is tud lenni.

Sajnos hiányos példányunk van, több lap elveszett. Hófehérke meséjét így magamnak kell befejeznem. Gyönyörű rajzai vannak. *.*

Oktondi örökre belopta magát a szívembe. ^^

Imádom a mai napig. Anyu rengeteget olvasott fel belőle. Mindig aggódtam szegény kis süniért meg az óráért is. Bátyámmal a Mézes Mackó ígérete volt az egyik kedvencünk. Lehet, hogy azért szeretek felmászni én is a kredencre. =D Meg… jaj. Az összes mesét imádom belőle. ^^