misshippi
Aztán már mindenki beletörődött ebbe a tehetetlenségbe, már csak a csodában hittek, és egyre idegesebben számolgatták az órákat, a heteket, a hónapokat, majd már ez se volt fontos, csak gubbasztottak naphosszat a konyhákban, s ha néha valami kevés pénzhez jutottak, napok alatt elitták a kocsmában.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A negatívumok ellenére voltak benne nem is rossz részek, azért azt meg kell hagyni..
Külön érdekesség volt számomra, hogy Asbóth leírása szerint már az 1800-as években is az ember a mennyiségre törekedett a minőség helyett (lsd. múzeumok, kiállítások), no meg az erkölcsével sem volt minden rendben. (Jó, tudom: az ember mindig is csúnya és rossz volt, persze.)
De egyébként egy regényen keresztül olvashatjuk Darvady Zoltán nyűglődését, aki nem volt képes beváltani a saját magához intézett ígéreteit (tudniiliik, hogy költő lesz, fennmarad a neve stb.), aztán még találkozott egy színésznőcskével, aki fokozta a kínlódását. Plusz megtudtuk, hogy szerette az édesanyját.
Ennyi?! Tulajdonképpen igen.
A Nibelung-ének Német hősköltemény
Olvasmányos és szórakoztató volt a meg-megdöccenő rímek ellenére is. Krimhilda bosszújának kezdetétől viszont ellaposodott ill. túlságosan is kiszámíthatóvá vált a történet. A legnagyobb bajom igazából a fejezetek címeivel volt, ami előrelapozás nélkül is ontotta magából a spoilereket.
