Mircsi értékelései 315
Azt hittem, hogy sokkal tudományosabb lesz, de ez egy közérthető, olvasmányos könyv. Bepillantást enged olyasmibe, amit kívülről nem lehet megérteni, nem mintha akárki is annyira ki akarná próbálni, hogy milyen. Gyorsan haladtam vele, mert érdekes volt, és azért biztató, hogy van kiút a depresszióból.
Annak ellenére, hogy milyen nehéz témát dolgoz fel, olvasmányos könyv. Örülök, hogy elolvastam rendesen, és nem csak rövidítve, mert nem sokat értettem volna az összefoglalókból. Nekem főleg arról szólt a könyv, hogy mi vezetett a végkifejlethez, hogy alapvetően senki nem volt benne rossz ember, csak mindannyiukkal kibabrált az élet.
Nagyon nem tetszett ez a könyv. Csillagozni se tudom. Őszinte volt, és nem ez a baj, hanem az, hogy nekem Lennon mindig egyfajta bálvány volt, egy tiszta művész, és most nagyon leesett a piedesztálról. Persze az, hogy ezeket a dolgokat ilyen nyíltan hajlandó volt felvállalni, azért elmond valamit, de azt hiszem én inkább maradtam volna a boldog tudatlanságban…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Engem leginkább valami túlcukrozott, rózsaszín édességre emlékezett. Kevés benne a természetes karakter, mindenki furán viselkedik, hogy megfeleljen a konvencióknak, meg, jaj mit fognak majd gondolni. Lucy ebből akar kitörni, elég sok rugdosás kellett neki, hogy legalább félig-meddig sikerüljön. George leginkább egy morcos medvére emlékeztet, aki ahelyett, hogy időnként derült égből villámcsapásként megcsókolja Lucy-t, valamint szenved magában valami értelmesebbet is csinálhatott volna… Alapvetően azért mégis elolvastam, olvastatta magát, de ez a túlédes szájíz bennem maradt olvasás után is.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Alapvetően nem szeretem a háborús könyveket, főleg akkor nem, ha magáról a háborúról szólnak, nem pedig csak mit háttér szolgálnak a történethez. Nem állítom, hogy ez a könyv tetszett, de nagyon jól meg van írva. Teljesen át tudtam érezni a kilátástalanságot, és értelmetlenséget. Sokkal jobban, mint mondjuk A 22-es csapdájában. Az utolsó bekezdés pedig mintha még gúnyolódna is rajtam, hogy azt hitted, hogy legalább a főszereplő megmenekül? A francokat! Mert a háború nem válogat…
Nem állítanám, hogy a szakdogám szempontjából hasznos könyv volt, de sok dolog össze van szedve benne. Közelebb hozza 9/11-et, személyessé teszi, és ez a legnagyobb erénye. Nagyon tetszett, hogy sok áldozatról és túlélőről volt külön történet. Nekem ettől vált olyan tragikussá az egész, hogy nem csak valami emberek voltak ott, hanem olyan emberek, akik ugyanolyanok, mint mi, akárki lehetett volna a helyükben. Nem tudtam sírás nélkül a kezembe venni a könyvet, de azt hiszem, hogy megértem…
Zseniális. Nem tudok sok mindent hozzáfűzni, max annyit, hogy megtiszteltetés, hogy olyan tanárok tanítanak, akik ezt fordították…
Zseniális könyv… Asszem kezdem megérteni, hogy napjaink szépirodalma az, amiben nem csak a történet számít, hanem az is, hogy hogy van megírva…
Talán jobban élveztem volna, ha nem kutyafuttában kell elolvasnom (kiselőadást kellett róla csinálnom), de így is annyi minden érdekes dolog volt benne.
Nekem annyira nem az jött le, hogy a boldogságért küzdeni kell, hanem inkább, hogy ne ismételjük meg őseink hibáit, és néha nem az az igazi bátorság, ha kaszát-kapát eldobunk, hogy nekiindulunk az Északi-sarkra, hanem ha otthon maradunk, amellett, aki szere…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez a rész abszolút különbözött az eddigiektől. Először csak 4,5 csillagot akartam adni, de hát utolsó rész, nem lehet ilyet csinálni, pláne, hogy akármit mondjak is most, mégiscsak az SZJG-ről van szó! :D
Nagyon Reni központú volt. Eddig nem zavart, de Reni tényleg minden apróságból elefántot csinál,amin aggódhat. Kicsit idegesített. Meg folyton csak Cortezzel lógott, mert persze kivel lógjon, de nekem nagyon hiányzott Virág, meg az esti webkamerázások… Meg ez a tanulás dolog… Elég stréber voltam, de nem rémlik, hogy ennyire túlzásba vittem volna a tanulást, pláne az írásbelire, ahol mindenhonnan ki lehet puskázni mindent különböző segédeszközökből… (és minek parni az érettségi miatt, amikor úgyis megvan már az ember biztos helye a párizsi egyetemen?)
Szóval volt benne pár idegesítő dolog, de alapvetően sajnálom, hogy vége. Be is sírtam Laura utószaván. Lehet, hogy én kihagytam volna a boldog újrakezdést Párizsban, mert eléggé fura volt, jobb az ilyet meghagyni az olvasó fantáziájára…
Hú, ez most nagyon nem volt összeszedett, amúgy értelmes gondolataim vannak, csak pont most fejeztem be…
Szerencsére újra visszahozta a könnyedséget, amit az előző részben elvesztettünk. Kilencedik mégsem olyan kretén, mint gondoltuk, ami megnyugtató…:)
Egyedül azt nem értem, hogy a fordító miért alkalmatlan a címek értelmes lefordítására. Már az előző rész címe is gáz volt, ez meg egyenesen hülyeség.:S
Az volt az olvasás apropója, hogy pár napja már nem sikerül kiverni a fejemből a Strawberry Fields-et, úgyhogy ha már lúd, legyen kövér…
Nagyon szeretem John Lennont, igazából sok újat nem mondott a könyv, az interjú volt talán a legérdekesebb. Mondjuk a azért szomorú,. hogy miután szétment a Beatles kb magasról tettek egymás fejére…:(
Időnként erős HP utánérzésem támadt (prófécia, ellenség kifigyelése álmunkban, etc), de még az se zavart. Csak faltam az oldalakat, egy délutánt töltöttem ebben a csodás világban, és olyan rossz, hogy vége. Bár reményre ad okot, hogy Riordan az első "Félvér-tábor sorozatnak nevezte, úgyhogy megyek gúglizni.
Amúgy jó ötlet volt a térképet beletenni, imádtam, hogy valós helyszíneket játszódik (az egész sorozat), milyen jó lehet new yorkinak lenni és a saját városodról olvasni…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az előző részeket már viszonylag régen olvastam, úgyhogy nem igazán emlékeztem, de nem volt nehéz visszarázódni. Imádtam az első szótól az utolsóig, Poszeidón volt a legjobb a végén… Ez az Annabeth-Rachel-Luke-Percy szerelmi négyszög meg kezd érdekessé válni, na de nem is húzom az időt, megyek olvasni a következőt.:D
Az meg, hogy az Alcatraz is benne volt külön pirospontot ér nálam, mert imádom San Frant.:)
A környezetvédelemre felhívó rész meg nagyon komoly volt! Már most mennék menteni az őserdőket!:)
Zseniális könyv, de mégsem az, amit mindenkinek ajánlanék. Például magamnak biztos nem, de már késő… :D Iszonyatosan torokszorító történet. Többször volt, hogy meg kellett állnom pár mély levegőt venni, és komolyan szemezgettem a félbehagyás gondolatával.
Nem tudom az író, hogy csinálta, de olyan volt, mit Hailshamben. Nekünk is mondták is meg nem is. Valahogy végig tudtam, hogy miről van szó, de 100%-ig csak akkor bizonyosodtam meg, amikor kimondták.
Nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Nem tudom, mit mondhatnék róla. Nevetni nem nevettem, mert nem az a fajta humor, amin nevetni szoktam, a végén viszont eltört a mécses. Az egész könyv, annyira őszinte, fájdalmasan őszinte, és azt hiszem, hogy tényleg a humor az egyetlen lehetőség, hogy ki lehessen bírni…
Azt viszont nem értem, hogy miért kapott Booker-t. Abszolút megérdemli, nyilván, csak nem gondoltam, hogy akárkit is érdekel rajtunk kívül a mi kis személyes nyomorunk. Ezzel a jóemberrel (mármint Fischer-rel) meg mindenképpen dedikáltatni akarom ezt a könyvet…
Ahhoz képest, hogy ciki, nem ciki, nem tudtam elolvasni a Hamletet, hát ez egészen magával ragadott. A szereplők persze nagyban emlékeztettek Vladimirre meg Estragonra, de ezt pozitívumnak veszem.
És ez volt a első olyan dráma, ahol nem a történéseket láttam magam előtt, hanem a színpadot, érdekes élmény volt…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kötelező olvasmány, úgyhogy úgy vágtam bele, hogy oké, ezt le tudom darálni egy nap alatt, azt se tudtam, hogy miről szól. Így ért ez a nagyon kellemes meglepetés.
Nagyon tetszett, de mégis kicsit ellentmondásosak a gondolataim róla. Egyrészt iszonyúan tetszett, hogy a mesék el vannak helyezve térben és időben. Így valóságosnak tűntek, szinte már-már realistának, és valahogy bennem ez az a képzetet keltette, hogy a világ, amelyben élünk, voltaképpen egy varázslatos hely (amúgy tényleg az). Másrészről viszont valahol pont ez a köznapiság volt az, ami nem tetszett, valahol már-már közönséges. Nem, egyáltalán nem az, de valahogy az, hogy végülis mindegyik mese a szüzesség elvesztése köré csoportosult, elvesztette azt az ártatlanságot, ami a mesét mesévé teszi. Ezért az ellentmondásért vonok le fél csillagot, amúgy imádtam, és bárcsak több időm lett volna rágódni rajta, de hát nyakamon a vizsga.
Talán ez a legjobb könyve. Imádtam olvasni, majdnem sírtam, nevettem, és egyszerűen nem hiszem el, hogy valakinek ilyen élete van. Pedig de.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem szereti olvasni a blogomat, mert olyan mintha a naplómat olvasná, és ez túl személyes. Hát most én is ezt éreztem, hogy ez túl személyes, túl mély, és talán nem kéne magát ennyire átadnia. De hát Kristóf ilyen, és szerintem ez nagyon bátor dolog.
Nem igazán tudtam eltönteni, hogy ez most paródia, vagy nem, vagy mégis mi. Aztán rájöttem, hogy ezt a ’60-as évek végén írták, úgyhogy kicsit más színezetet kapott a dolog. Hát nem szokványos az biztos. A befejezés meg aztán végképp nem szokványos. Alapvetően tetszett, főleg ahhoz képest, hogy kötelező olvasmány.
Az meg kicsit idegesítet, hogy Charles pont azért van oda Sarah-ért, mert olyan naiv, meg ártatlan, meg minden, közben meg tök manipulatív a csaj.
Joanne Harris hozta a formáját. Nem tudom hogy csinálja, de az elején, amikor elkezdem olvasni semmit nem értek, valahogy mindent eltitkol, de úgy, hogy azért még pont eleget ad ahhoz, hogy ne hagyjam abba (azt hittem, ez csak a novelláinál működik, de itt is). És aztán meg folyamatosan rántja le a leplet, időnként sokkot kapok. Persze, már hozzá vagyok szokva a megoldásaihoz annyira, hogy azért ne érjen nagyon durva meglepetés.
Nagyon jól csinálja ezt a fokalizációs dolgot (na, megszólalt belőlem az angolszakos), szerintem ettől olyan jó, meg titokzatos. Mondjuk lehet, hogy én vagyok hülye, de én még mindig nem tudom pontosan, hogy akkor végülis mi volt az igazság a végén. Igazából kedvem lenne újra elkezdeni az elejéről, hátha megvilágosodom, csak még csomó másik könyv vár rám.
Annyira más élmény volt, mint tizenkét vagy ki tudja hány éves koromban. Néhány dologra emlékszem, hogy hogy képzeltem el, mások abszolút kiestek. De nagyon jó volt újra visszatérni ebbe a világba, ahol mindennaposak a kalandok, és ha kiteszed a lábad a házadból, akkor ki tudja hova sodor a végzet.:)
Sokban más volt, mint a sorozat, sokban meg nagyon hasonló. A szereplőket szerintem nagyon jól választották a sorozatban. Mit is mondhatnék még? Néha zavart, hogy magyarul olvasom, angolul biztos nagyobb élmény lett volna, de hát ez van.
Ja, és nagyon nem tartom fair-nek a befejezést. Nem hiszem el, hogy ennyire ködösíteni kéne, hogy mi történt pontosan!
Nekem ez nagyon gyenge volt. A felében szó se volt indiánokról, már amikor hajóztak, de amikor szó volt, a se volt jobb. Untatott.
Értem én, hogy magyar a szerző, de ha magyar témáról akar írni, akkor írjon arról, ha pedig amerikairól ír mégis, akkor nem kellenek ide a magyarok… Még ha tényleg volt is Magyarországon (nem vagyok történész, nem tudom), akkor sem kell fölemlegetni az X ével ezelőtt történteket, mert anélkül is bealszom. Csalódás volt a könyv.
Tökéletes volt annak ellenére, hogy a végét kicsit összecsapottnak éreztem. Túl hirtelen fordult minden jóra. De legalább Emily végre szembesült igazi nehézségekkel, a való élettel. Volt benne pár fordítási érdekesség. Szerintem 1927-ben, vagy amikor Montgomery írta még nem igazán használták azt a szlenget, hogy „tuti jó” vagy valami ilyesmi…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egyre jobb és jobb a sorozat. Szerettem ezt a részt, bár Emily elkerült New Moon-ból, talán pont ez volt a jó benne. A kutyás kaland valami hatalmas volt, meg Emily ismét médiumkodik. Az mondjuk nem teljesen világos, hogy miért tiltakozik ennyire ellene. Persze tudom, ez nem ezoterikus regény, de akkor is…
Na, ezt vártam én!! :) Emily kezd felnőni, végre nem egy 10 éves kislány. És be kell vallanom, azért fogtam neki, mert valami kanadásat akartam, és ezen kívánalmaimnak is tökéletesen megfelelt. Az a vicc, hogy már olvastam az egész sorozatot, és mégsem emlékszem semmire, pedig már majd megöl a kíváncsiság, hogy melyik pasi lesz a befutó. Magam részéről Dean-re szavazok…:)
Le lehet tingli-tanglizni Meg Cabot-ot, és ez nem is baj, mert ez az ő stílusa. De az is igaz, ahogy a könyvben írták, hogy megríkatni sokkal könnyebb, mint megnevettetni, és Meg Cabot ebben jó. Megnyugodtam szerencsére, hogy Meg Cabot szorgalmasan írja a könyvei és egyelőre nem kell azon gondolkoznom, hogy milyen lesz, ha már mindent elolvastam tőle.
A másik pedig az, hogy úgy kezdtem a könyvet, hogy az első 10-15 oldalt végigbőgtem. Annyira nagy hatással van rám az a 9/11-es rész, hogy abból is írom a szakdogámat. Szoktam sírni könyveken, de ebben a dologban az a legszörnyűbb, hogy a valóságról szól, Meg pedig leírta, hogy ő hogyan látta akkor, a saját történetét, amitől személyessé válik.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egyáltalán nem a könyv hibája, hogy már nyár óra rágódom rajta, csak egyszerűen így jött ki az időm. Lehet, hogy azért, mert eléggé darabokban olvastam, nekem nem volt az a hű-de-hű, de azért eléggé hű volt.:) (Ha értitek, mire gondolok)
Loki szerepelhetett volna kicsit többet, ha már miatta kezdtem el olvasni, de nem baj. A prológus kimondottan jó volt, Lakeside-ot, meg egyszerűen imádtam, az eltűnő kisgyerekek-szál pedig csillagos 5ös! :)
A kritikaírós órámra kellett belőle olvasni. Hát nem mondom, hogy ezek voltak életem meghatározó novellái, de volt egy-két igen jó is benne. Mondjuk nem olvastam az egészet, úgyhogy átfogó véleményt nem tudok alkotni, de azért voltaképpen arra jutottam, hogy a magyar sci-fi azért nem annyira rossz. Persze azért nem fogom látástól vakulásig olvasni, mert annyira azért nem is jó.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Alakul, alakul…:) Emily sokkal felnőttebb és nem csak a mindennapi életről van szó, ami tök jó, mert azt is szeretem, csak egy idő utn már olvasna valami mást is az ember. A legjobb talán a kanyarós rész volt. Azért már itt lehet látni, hogy valahova tart a történet.:)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Zseniálisan megírt könyv (persze a vesszők mellőzése nagyon zavart, de megértem, hogy muszáj volt), minden a helyén volt. És az tetszett talán a legjobban, hogy a főszereplők csomó hibát követtek el, pl elfelejtették az olajat az elején meg ilyenek, és ettől olyan reális lett, nem az votl, hogy hú, túlélők, aztán mindent rögtön tudnak.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha nem a Beastly-t olvasom először, akkor biztos ötcsillagos lenne, de így… Az elején eléggé szenvedtem, olyan lassú folyású volt az egész, aztán szépen beindult, de azért nem érte el azt a hatást, hogy még olvastam volna 100 oldalon keresztül. A végén meg már kicsit szerintem túlzásba is estünk a happy enddel, mert mi az, hogy a gonosz boszi igazából nem is gonosz??
Az elején kicsit káoszos volt, nem értettem, hogy mikor ki beszél, meg hogy miről. A végére szépen helyére kerültek a dolgok, de azért továbbra sem állítanám, hogy mindent értek. Oskarról nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak, csak simán fura vagy tényleg van valami más is… Nem pont erre számítottam igazából. Azt hittem sírósabb lesz, de így se volt rossz. A párhuzam Drezda meg NYC között meg kimondottan egy ütős ötlet.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Húú, még mindig teljesen sokk hatása alatt vagyok, pedig már tegnap este befejeztem. Az elején kicsit nehéz visszaszokni ebbe a világba ilyen hosszú kihagyás után, aztán meg már faltam az oldalakat. Az elején mondjuk nekem kicsit túl sok volt a politika, meg hiányos történelmi ismereteim se segítették ép a megértést (hát velem nem sokra mennének, ha visszajutnék, az tuti).
Kicsit lassú folyású is volt, persze a Lallybrochi idilli életet imádtam, még ha nem is történt semmi, de az utolsó 100 oldalon úgy felpörgött minden, hogy csak kapkodtam a fejem.
Claire és Jamie búcsúja volt nekem a legerősebb. Sírtam mint a záporeső, és annyira, de annyira mélyen átéreztem, hogy azt el nem lehet mondani. És persze Gabaldon nem bírta volna ki, ha a végére nem csavar még egyet a sztorin ezzel a Geillis szállal (bár szerintem ha korábban jön valami csavarás, akkor még 5 csillagos is adtam volna), amit imádtam. Most meg aztán megint várhatom a következő részt (bár nem olyan volt a befejezés, hogy lerágom a tíz körmöm, de azért jó lenne visszatérni ebbe a világba), ami biztos nem holnap fog megjelenni.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Könnyű, vidám kis nyári olvasmányra vágytam. Hát ez totál nem az, főleg nem vidám. Bőgtem rajta, mint egy kisgyerek. Én inkább úgy őriztem volna meg a csajokat, ahogy a 4. rész végén láttam őket. Csomó mindent lehetetlennek tartanék a szereplők ismerete alapján, de amit Lena meg Kostos csináltak az már tényleg szánalmas volt. Őszintén idegesített, pedig Lena a kedvencem. Bridget magát adta, a San Fran térkép, amivel beborítottam a könyvet igen hasznos volt, hogy tudjam követni Bee kóborlásait.:) Carmen totál elveszítette az szívét, még jó, hogy a végén megtalálta. Tibby meg… Kegyetlen, kegyetlen írónő!
