MiraRami

minden tartalma borítói (6) értékelései (268) eseményei (13) észlelései (36) fülszövegei (4) idézetei (14) karcai (83) kiadásai (10) könyvei (4) olvasásai (289) polcai (4)

Mai Sanyi, csak nektek Drága Molyok! :)
http://sanyiabagoly.blog.hu/2013/05/24/honnan_tudod_hogy_izgalmas_konyvet_olvasol

Ma nem nagyon tudtam koncentrálni a könyvemre. Mindig elkalandozott a gondolatom. Igyekszem távol tartani magam minden hírforrástól. Ami a világban történik, jobb ha csak háttérzajként, tényként kerül be a tudatomba. Gondolom én… De ma nem tudtam nem elolvasni Kiss Péterről és Erőss Zsoltról szóló híreket. (Igen, szándékosan Péterrel kezdem, mert sajnos sokan, sok helyen elfelejtik, hogy ez a fiatal férfi is örökre a hegy őrzője marad.) Nagyon vegyes érzések vannak bennem. Számomra érthetetlen miért kockáztatja egy ember az életét veszélyes mászásokkal, mikor nyugodtan élhetne a családjával. De el kell fogadnom más világnézetét is, hiszen a családja is elfogadta, akkor ezt nincs joga megkérdőjelezni senkinek. Gondolom én… Sajnálom, hogy azt kell látnom, sok nem így gondolják, vagy nem is gondolkodnak mielőtt billentyűt ragadnak és jól megmondják a magukét. Néha a csend a legnagyobb tisztelet, amit adhatunk. Én nem ismertem őket, és Erőss számomra „egy nem teljesen komplett, baromi fura alak” volt, de kitartása és eredményeik tiszteletre méltóak.
Azt mondják, már nincs remény. De ha ma egy jótündér jelent volna meg nekem, azt kívántam volna, ez a két férfi hazatérhessen még a szeretteihez.

"- Miben más a halál odafönt?
– Jobban elfogadja az ember. Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodottak tőlünk, és olyan mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia.
(Erőss Zsolt, forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/eross-zsolt-a-hoparduc/)

„Légy olyan ember, hogy minden egyes reggel, amikor lábad a földhöz ér, a pokol megremegjen, és a gonosz felszisszenjen: a francba, felkelt.”

Ez az egy mondat teljesen feldobta a mai napomat!

„Egymásra talált a könyvpiac két nagysága”
Érdekes egy fúzió, kíváncsi leszek milyen hatásai lesznek.
http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20130513-fuzional-a-shopline-es-a-libri-kinek-jo-ez.html

„Nem sok igazán jó barátom van, ezért az a néhány nagyon fontos számomra. Sok száz ember közül választottam ki őket, és éreztetni is akarom velük a szeretetemet.” (Harlan Coben)

Azt hiszem, nekem sok barátom van. Sok jó barátom van. Néha elgondolkodom, hogy lehet-e ennyi barátja valakinek. Tudunk-e ennyi barátot egyformán szeretni. És mindig rájövök, lehet. Szerintem a barátságnak nincs mértéke, nem egy adag, amit szét kell osztani. Nem jut egy régi barátnak kevesebb akkor sem, ha egy új emberrel ismerkedsz meg. Mindenkivel más köt össze: a közös emlékek, a közös hobbi, a könyvek szeretete, néha csak a másik jelenlétének nyugtató hatása.

És az utolsó nap még megérkezett a könyv az antikváriumból Édesanyának. Remélem tetszeni fog neki. Én már az első versnél könnyekben törtem ki. :)

Somlyó Zoltán: Anyám

Olyan picinyke asszony az anyám,
mint akármelyik kis süldő-leány;

és oly naiv is s épp úgy hisz nekem,
mikor a szép jövőt ígérgetem…

Múlt és jövő – már olyan messze van…
S nem gondol rá, hogy minden veszve van.

S nem gondol rá, hogy az évek sora nő
s egy aggastyánnak édesanyja ő…

Olyan picinyke asszony az anyám,
hogy bizony fel kell nézni reám…

S mikor lehajlok öleléseér'
fejem akkor a csillagokba ér…

Az első vers amit szavalóversenyre tanultam. Az egyik olyan vers, amit álmomból felkeltve is el tudok mondani. Az egyik olyan vers, amely ma is igazán nekünk szól!

Váci Mihály: Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: – az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!
Több kell: – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most: – népedért!
Nem elég – Igazságért!
– Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Ma a saját idézetemet kaptam, nemsokára ezt a sort fel is varratom magamra. :)

Ideje, hogy az álmaidnak élj.
/Jack Canfield – D. D. Watkins: Élj a vonzás törvénye szerint!/
( http://moly.hu/idezetek/51394 )

Boldog vagyok, mert
– mert ötösre védtem a szakdolgozatomat
– megszereztem a diplomámat
– rengeteg barát és rokon szorított, majd gratulált nekem
– eltettem a szekrény aljába a tankönyveket és tételeket
– újra van időm gondtalanul és nyugodt lelkiismerettel olvasni
– ismét nekiállhatok franciául beszélni (erős túlzás de a tanulni szót nem akarom használni)
– lesz sok sok időm fejleszteni a rajztudásom
– nekem is lesz szép talárom és csákóm
– nyugodtan a Molyon tölthetem a fél napomat
– imádom a havat
– jön a tavasz
– hosszú hétvége következik
– igen, boldog vagyok és kész! :)

OFF
Eddig remekül elkerült a vizsgadrukk. Nem is nagyon beszéltem a szerdáról. Nem is fogok! Úgy terveztem, hogy nem gondolok bele, nem élem át előre, mert az csak növeli a streszt, amit viszont köztudottan nehezen viselek fizikálisan. Viszont egyre nehezebben tudok nem gondolni rá. Így most jönnek a hirtelen zokogások, az émelygés, a mosdókagylóval való tartalmatlan társalgás és már vágom az első ájulást. És a legrosszabb, hogy mások nyugtatni akarnak. Nem kell engem nyugtatni, mossatok fel a földről és kész. „Jaj úgy is menni fog, jaj olyan okos vagy, annyit tanultál, nem értem mit parázol” és a társaik a legborzasztóbbak. Egy tucat tétel van amibe bele sem olvastam, sőt van amihez még anyagom sincs. Még nagyobb a félelem, ha ilyenkor csitítanak, gondolom ez mással is így szokott lenni. Továbbra is pozitívan állok hozzá, és elképzelem ahogy átveszem a diplomámat áprilisban, de be kell vallanom, lassan átlépem az egészséges adrenalinszintet. Csütörtök reggel beiratkozom egy stresszkezelő tanfolyamra!
ON
Összeszámoltam, 28 könyv vár a polcomon kiolvasásra.