Mes értékelései 541
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nehéz erről a könyvről írni, mert annyi érzés dúlt bennem az olvasása során. McCharty nagyszerű író, annyira hitelesen ábrázolt számomra mindent, hogy amikor a szereplők fáztak, én is fáztam, ha éheztek én is éheztem, ha pedig féltek akkor én is. Borzasztó volt az ábrázolt világ, eltűnt minden amiért élni érdemes. Eltűntek a színek, a zene, a szeretet szinte teljesen. A legmegrázóbb az volt számomra, ahogy a gyerekekkel bántak. Tudom ez hatalmas közhely, de ők a jövő, és ha a jövőnek esélyt sem adunk csak pusztítjuk, akkor azt gondolom tényleg lehúzhatjuk a rolót, de meg is érdemeljük.
Zinzi December és lajhárja, jó ideig az emlékezetemben lesznek. Amióta megláttam a könyv borítóját, és olvastam a fülszövegét, tudtam, hogy nekem ez kell. Nem csalódtam, betekintést nyertem az állatosodottak hétköznapjaiba, és egy nagyon érdekes nyomozásba. Fél pont levonás azért jár, mert számomra sok volt benne az idegen szó, és sokszor csak a szövegkörnyezetből jöttem rá, hogy mit is jelent.
Még nem olvastam semmit, az írónőtől, de mivel sokan pozitívan nyilatkoztak a másik sorozatáról, így nagy reményekkel vágtam neki. Nem is csalódtam, bevezető kötetnek tökéletes volt. A fél pont levonás azért volt, mert néha úgy éreztem a karakterek nem elég élettel teliek, főleg Gansey és Ronan esetében, a női főhőst sem éreztem magamhoz közelinek. Egyedül Adam volt az, aki számomra vibrált a könyv lapjain, a többiek beleolvadtak a betűtengerbe.
Amiért viszont csillagos ötös a könyv, az a Ley vonalak. Izgalmas könyv volt, érdekel a folytatása, kíváncsi vagyok mi derül ki Gansey-ről, és persze Ronan-ról, Blue-ról is.
Először a filmet láttam, és ott sok minden nem volt kibontva. A könyvben már sok minden megvilágosodott, de az, hogy miért költöztek a föld alá az emberek, az nem. Szerettem Linát és Doont, és attól függetlenül, hogy tudtam mi lesz a vége drukkoltam nekik nagyon. Remélem a következő kötetben még több minden kiderül a múltbéli eseményekről. Egy dolog nem változott bennem, soha nem laknék Szikravárosban.
Hey Charlie! Az a helyzet, hogy nagyon a szívembe zártalak téged, szívesen vennék ilyen leveleket én is. Remélem jól megy minden körülötted, és nem menekülsz az élettől. :) Jó volt veled lapozni ezt a könyvet, és tudod mi a nagy helyzet? Úgy érzem most kezdem életem második szakaszát, és én sem félek, mert hiszem, hogy a végén minden jól alakul majd. ;)
Emberek… képesek a legelképesztőbb szarságokra is. Végig ez az idézet járt a fejemben az egyik kedvenc könyvemből. Tényleg képesek vagyunk, mert a hatalomért, és a pénzért bármit megteszünk, ha ezért milliók halnak meg kit érdekel, csak a profit a lényeg, és az hogy Istennek érezzük magunkat. Ha elolvasod ezt a könyvet szerintem garantáltan eszedbe fog jutni a fent említett idézet. Amikor először mesélt a könyvről @Firehawk nem számítottam ekkora katarzisra. Azt gondoltam valami zombis hentelős könyv lesz, ahol fröcsög a vér. Ehelyett kaptam egy nagyon jól megírt logikailag jól felépített világot. Ahol az emberek be vannak zárva a maguk választotta börtönbe. Az interneten szerzik be az információkat. A hivatalos médiákban csalódtak, és a bloggerektől várják a híreket, akik szállítják is nekik a tényeket, az izgalmat vagy éppen az irodalmat. Nagyon jól leírja hogyan alakul át a média a szórakoztatóipar, és egyáltalán az élet egy ilyen vírus tombolása után.
A karakterek jól kidolgozottak, és nagyon életszerűek. Georgia és Shaun közötti vonzalom pedig még jobban feldobja. Részemről a csavar a könyvben teljesen meglepetés volt. Nem számítottam rá, hogy sírni is fogok rajta, de sikerült.
Azt kell mondjam, ha egy logikusan jól felépített világra, és mondanivalóra vágysz, akkor ezt olvasd el.
@Firehawk köszönöm, hogy kölcsönadtad és olvashattam. :)
Hm, hm. Mivel ez egy nagyon népszerű sorozat itt a molyon, már alig vártam, hogy valaki ezt válassza nekem az egyik kihívásomon. Nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, egy részük teljesült, de volt ami nagyon nem.
Kezdjük a pozitív dolgokkal, a történet, na az nagyon bejön. Jók a csavarok, nem lehet semmit előre kitalálni – vagy csak nekem nem ment- és mindig pörögnek az események. A tündérek ábrázolása is tetszett, habár annyi mindent még nem tudtunk meg róluk.
A szereplők közül Jericho Barrons, aki számomra a legérdekesebb, kíváncsi vagyok mi fog még kiderülni róla, mert szerintem, amit eddig mutatott, az nem sok.
Viszont a könyv nagy negatívuma a főhősnő volt, Mackayla számomra egy üresfejű liba. Idegesített, a kis monológok, hogy ő milyen szuperül néz ki, és hogy milyen márkájú a táskája, milyen árnyalatú a körömlakkja. Ilyenkor feltettem magamnak a kérdést ezt a könyvet tényleg egy nő írta? Mert a sztori érdekes, jól van felépítve, de ez a nő, szerintem egy hp (hülye picsa).
Ebben a kötetben már kaptunk egy kis akciót, és egy új – szerintem nagyon dögös – szereplőt, Assail személyében. Xcort meg én személy szerint egyre jobban bírom. :) Kíváncsi vagyok az ő történetére is. Thorment és Sen'ki története nagyon megható volt, és a velük párhuzamosan futó John és Xehx meséje is. Amit nagyon szeretek mostanság ebben a kötetekben, az az, hogy annyira szerintem nem csak a főpárosra fókuszál, hanem mindig fut mellette egy amolyan „mellékszál”, amitől csak jobban várod a következő könyvet. :) Megint kaptunk egy kis Qhuinn és Blay adagot, az ő könyvüket nagyon várom. Kíváncsi vagyok mi lesz Saxtonnal, remélem neki is lesz külön könyve – kicsit sem olvasna szívesen még egy meleg párról :).
A lényeg még mindig szeretem Ward Fekete tőr sorozatát, olyannyira, hogy e-bookban is hajlandó vagyok olvasni, a gép előtt.
Ez nagyon jól sikerült, látszik hogy Clare itt már gyakorlott író, nem döcög a történet, nincs rinya, és csak úgy pörögnek az események. Tessa sokkal szimpatikusabb, mint Clary. Nagyon tetszett a könyvbeli London, és a mechanikus szerkezetek is. Nagyon kíváncsi vagyok Will titkára, és persze Jem-re is, aki szerintem még titkol valamit. Nagyon várom, hogy olvashassam a következő kötetet. mivel az írónő megint függővéget hagyott. :) Elgondolkoztam, hogy miért szeretem annyira Clare könyveit, és részemről az az indok, hogy szerintem nagyon filmszerűen ír, és úgy érzem ott vagyok én is történetben. Szereplői nagy része szerethető,igaz nem túl eredeti a világ, de tökéletes kikapcsolódást nyújt, és azt gondolom, az ilyen könyvek gyakran életmentők lehetnek, nálam legalábbis így tudnak működni. :)
Teljesen elvarázsolt, érdekes írásmód, és elgondolkodtató történet. Nem tudom szeretnék e egy olyan világban élni, ahol minden stresszmentes, nehogy felzaklassam magam, a katonáknak rózsaszín fegyverük van, és mindent áthat a Harmónia. Lehet élvezném egy darabig, de aztán valószínűleg elmenekülnék, mint Tuan. Szerintem többször olvasós könyv, tele nagyon jó gondolatokkal, amiken lehet merengeni. Sajnálom, hogy az írója elhunyt, remélem nem csak ezt a könyvet írta, és reménykedem abban is, hogy még olvashatok tőle.
Tetszett ez a kötet, csak annyit volt a problémám, mintha nem is Payneről és Manny-ről szólt volna hanem Vishous és Jane történetének a második kötete lett volna. Meg azonkívül, hogy bejött egy pár új szereplő nem nagyon történt semmi. Ettől függetlenül élveztem a kötet olvasását, és két nap alatt ki is olvastam. Quhinn meg remélem hamarosan kirugdossa az unokatestvérét – aki egyébként egy kedves pasi- és elkapja a fiúját jól megmondja neki, hogy szereti, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Vagyis örökké. :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lauren Oliver marad a kedvencek között. Féltem ettől a kötettől, de a lehető legpozitívabban csalódtam. Az első kötetben inkább az érzelmi háttér dominált, és megismertük a világot, ebben pedig csak úgy pörögtek az események. Ráadásul az írónő nehéz helyzet elé állított az új szereplő belépésével. A végén pedig az a függővég… Ilyenkor tudom utálni az írókat, minek kell engem és a többi olvasót kínozni? :) Szuperül megírt és felépített könyv, szerintem minden rendben van vele.
A magyar fordítás itt is gyönyörűséges, a mondatok szinte legördülnek a papírról. Élvezet olvasni.
Részemről a könyv harmadik része, az idén legjobban várt könyv eddig.
Lauren Oliver belépett a kedvenc íróim közé. Ez a könyv gyönyörű volt, nem voltak benne hatalmas akciók, csak lélek, szeretet,szerelem, de az minden mennyiségben. Egyszerűen jó volt olvasni elmerülni a világában, és örülni annak, hogy nálunk még nem számít betegségnek a szeretet. Szép gondolatok voltak benne, és Lenaval sokszor tudtam azonosulni. Alex meg, hm jelenleg ő is benne van a top 5 férfi főhősben. :) Az utolsó mondat meg nagyon ütött nekem. „Szeretlek. Ezt jól jegyezd meg! Ezt nem tudják elvenni tőled. ” Milyen igaz, bármi is legyen ezen a világon, de azt a tudatot, hogy négy embernek nagyon fontos vagyok, és szeretnek engem, még ha a zombi háború is következik be, ezt nem tudják elvenni tőlem. A fordítás meg gyönyörűséges, fogalmam sincs angolul is ilyen szép-e a könyv, de magyarul élvezet volt olvasni. Heinisch Mónika kitűnő munkát végzett, remélem a második kötetet is az ő tolmácsolásában olvashatom.
Szívem szerint a függővégért, rácsapnék az írónő kezére. Kedvenc könyv lett, de ez a második rész miatt van, nem pedig a könyv első feléért, amiben csak javarészt nyüszögtek. DE a második rész vitt mindent, Magnus és Alec még mindig a kedvencek, nagyon kíváncsi leszek, hogyan hidalják át problémát, Simon pedig emelkedett a ranglistán nálam. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem minél hamarabb olvashatom.
Nem volt rossz, határozottan nem volt az. Ilyen típusú romantikus könyvet régen olvastam, általában ha romantikusat olvasok mostanság, akkor abban minimum a vérkanárik és a vérnyulak miatt meg kell menteni a világot. Ebben a könyvben nem kellett megmenteni a világot, de nem is volt baj. Tetszett a férfi főszereplő a maga kétségeivel, és a női főhőst is nagyon bírtam. Ha ilyen könyvre vágyok, akkor valószínűleg az írónőtől fogok választani.
IMÁDTAM! Na ez az a könyv, amit ha kezedbe veszel kikapcsolja a külvilágot, jöhetnek zombik, vagy a világvége, te akkor is csak lapozol egyet, mert tudni akarod, hogy mi lesz. Cal, és Niko megint elrabolta a szívemet, természetesen Robinnal a faunnal együtt. Ja és ne feledkezzünk meg Nyúzóról sem. Unatkozol, nem köt le egyik könyv sem, hát olvasd ezt!!!! :)
Hűha, na ilyen befejezést egyáltalán nem vártam, Nagyon érdekelt ez a könyv már régóta, mert többségében, akiket figyelek, azok pozitívan nyilatkoztak róla. Nekem kicsit lassan indult, és el is gondolkoztam mit esznek ezen annyira. De aztán jött az áttörés, olyan 150 oldalnál, és amikor csak tudtam faltam a lapokat. Nagyon csavaros remekül felépített könyv, részemről teljesen más végkifejletet vártam. Lisbeth meg hatalmas arc, én nagyon bírtam, ahogy megoldotta a felmerülő problémákat, és elintézte azt a férget. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a második rész.
Örök hála, és köszönet @evil_Kantus_Beatrice-nek, hogy kölcsönadta.
Jelentem én is az Alfi fan klub tagja lettem. :) Nagyon bírtam ezt a macsekot a mocskos szájával együtt, némely aranyköpését lopom is. Egyébként azt kell mondjam kutyatartóként, szerintem néha az én kutyáim is hasonlókat gondolnak, főleg, ha a személyi szabadságukat korlátozom. Rossz kedv ellen kitűnő ellenszer ez a könyv, nálam legalábbis bevált.
Életem egyik legszebb és egyben legszomorúbb könyve. Olvastam már a Fantomról,de az a könyv csak az Operaházban játszódó eseményekre fókuszált, nem pedig a Erik egész életére. Néha szívem szerint magamhoz öleltem volna Eriket, hogy megvigasztaljam. Nagyon tetszett a váltott szemszög és a többi szereplő közül Nadír volt a kedvenc. Szívesen olvasnék még az írónőtől.
Nagyon tetszett ez a rész is, pedig hatalmas fenntartásaim voltak ezzel a kötettel, mert Xhex őszintén szólva nem tartozott a kedvenc szereplőim közé, de Johnt a végére egész megszerettem. A két srác volt a legjobb, Blay és Qhuinn nagy kedvencek nálam, és nagyon szimpi, hogy nem csak háttér szereplők hanem, saját könyvük is van. Nagyon bejött, ahogy alakította a dolgokat, és kíváncsian várom a következő kötetet, mert ott is két olyan szereplő kerül fókuszban, akik nem nagyon csigázták fel eddig a kíváncsiságom, de ha ugyanezt a szintet hozza nem fogok csalódni.
Köszönöm @Midoriko-nak, hogy kölcsönadta a könyvet, és a fél tégla méret ellenére is postázta nekem. :)
Ez egy nagyon nyomasztó könyv. Az első oldalak után úgy éreztem megfulladok. A nő egy kapcsolat függő hisztis picsa. Annyira függ másoktól, hogy az már beteges, meg is értem, hogy miért megy tönkre körülötte minden. Idegesített, hogy saját magán kívül senki nem érdekli, néha pedig sajnáltam őt. Utálom azt, amikor egy embernek adottak a lehetőségei, de nem kezd velük semmit. Nem tudom, hogy az írónő mennyit rakott a karakterbe saját magából, de ha csak a negyedét is, akkor sajnálom a párját, és a családját is.
Ez egy jó könyv lett volna, ha az írónő nem rontja el ott, hogy mindig minden helyzetben fontos volt tudni, milyen márkájú ruha van a szereplőkön. Ha ez egy divatlap lenne akkor nem lenne vele semmi gond, de én eléggé gáznak gondoltam, hogy egy izgalmas jelenet kellős közepén leállunk azt taglalni, milyen színű Convrese cipőt hord a szereplő. Szóval ha szereted a márkás cuccokat, és csak abban tudod elképzelni az egyes szereplőket, akkor ez a te könyved. :)
Egyébként a történet nagyon aranyos, és fantáziadús, csak az előbb leírtak rontottak a dolgon. Egyébként mivel a könyvtárban meg van a második rész, és kíváncsi vagyok a folytatásra, így el fogom olvasni, de pénzt tuti nem adok érte.
Ez nekem nagyon nem jött be. Érdekesek voltak a kultúrtörténeti adalékok, de mint krimi szerintem nagyon nem volt jó. Mondjuk keveset is olvasok, de szerintem egy jó krimibe nem kell az a sok mellékszál, ami semmivel sem vitte előre a cselekményt. Mint például, miért volt fontos a történet szempontjából, hogy a nő fia 16 évesen teherbe ejtette a barátnőjét ezt nem értem. Fél csillagot kapna az egész, ha nem lett volna benne az a sok-sok történelmi utalás, és a dolgok a boszorkánysággal kapcsolatban.
Ha lehetne én adnék, még egy csillagot, ez FENOMENÁLIS volt! Abszolút hangulat könyv volt nálam, azért is stagnált sokáig az olvasása, de most megjött a hangulat, és a könyv elsöpört. Valamit eddig is tudtam Japánról, de miután elolvastam ezt a könyvet teljesen átértékeltem magamban dolgokat. A könyv olyan hatásosan van megírva, hogy igaz már vasárnap befejeztem, de egyhamar nem hiszem, hogy ki megy a fejemből.
Mivel egy ideje nézek japán sorozatokat, nem minden volt ismeretlen, de egy-két dolgot, amit nem értettem, hogy miért viselkednek úgy a japánok, nagyon jól bemutatott és elmagyarázott. Tetszett, hogy nem takargatta a negatív dolgokat, ha valaki érdeklődik az ország, az életszemlélet, és a kultúrájuk iránt, annak ez egy nagyon jó kiinduló pont. Egy „hibája” van a könyvnek, hogy a kilencvenes évek tapasztalatai gyűjti össze. Szívesen olvasnék, a 2000-es évekről egy összefoglalót.
A Szépség és a szörnyeteg feldolgozás jobban tetszett, de ez sem volt rossz. Talia eleinte nagyon idegesített, de Jack viszont az első perctől nagyon bejött. Ami nagyon tetszik ezekben a mese feldolgozásokban, hogy nem csak a mai korba helyezi át, hanem felvet olyan problémákat is, amivel a mai 16-18 évesek gyakran szembesülnek. Kár, hogy amikor én voltam annyi idős nem olvashattam ezt a könyvet.
Ez az a könyv, ami nálam benne van a 2012-es top ötben. Orson Scott Card nyert magának egy újabb rajongót. Ez a pasi teremt neked egy olyan világot, ahonnan a 10. oldaltól kb. már nem tudsz elszakadni, és nem is akarsz. Sajnos idő hiány miatt nem tudtam kiolvasni egyszerre, de ettől függetlenül megadta nekem azt az érzést, amit nem is tudom mikor éreztem utoljára, de talán még gimiben, hogy haza akarok menni mert annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, hogyan folytatódik a történet. A végét megkönnyeztem, és Ender fan vagyok véglegesen. :) Akarom a többi részt is minél hamarabb, de nem csak olvasni mert a polcomra is kell.
