Merielle
Kezdem érteni, hogy miért kedvelik ennyire az írót. Egy zseni ez a fickó. Kifejezetten tetszett a felvezető rész – vagy emlékeztető, kinek hogy –, az illusztrációk és a Sorozatgyilkosok kongresszusra rész (morbid, de meglehetősen élvezhető). Ez a kötet nekem kicsit összetettebbnek, mozgalmasabbnak tűnt, mint az előző. Az a legjobb a képregényben, hogy nem egy hőst vagy antihőst állít a középpontba, hanem egy teljesen új világot épít fel, ráadásul az emberek sötét oldalát mutatja be a történetekben. Azt hiszem, ilyenkor mindenki rájön egy kicsit, hogy valójában milyenek is az emberek.
Legjobban a Mesék a homokban című történet fogott meg, zseniálisan volt kitalálva.
Kicsit talán az zavaró, hogy a képek nem mindig vannak összhangban a szöveggel, de így is élvezhetőek. Na meg ennél a képregénynél nem is az a lényeg, összességében így van jól, ahogy van. :)
