madárka ♥ értékelései 570

Ma az egyik csoporttársam megkérdezte tőlem:
-Marcsi, nálad van a Polaroidok?
…és én azzal a mozdulattal húztam elő a táskámból. mert nálam van. mindenhol.

Ami az elmúlt 20 évben történt velem, ami az elkövetkező x évben történni fog velem, minden félelmem, minden gátlásom, minden magányom, minden hallgatásom benne van ebben a kötetben. Kedves Márton aki szabadidejében főleg hallgat, köszönöm, hogy megírtál engem. (már ha jól értettem félre.)

Hat heti viharos kapcsolat fűz ehhez a könyvhöz. Az első 100 oldalban szerettük egymást, aztán a következő száz oldalakban gyűlöltük, legszívesebben falhoz vágtam volna, hogy történjen már valami, és ne rontsa már el ezt az egyébként jó alapötletet azzal, hogy unalmas.
Aztán az utolsó száz oldalban megint szerelem volt.
Láttam előtte a filmet, így meglepetések nem voltak. De most, ahogyan végiggondolom, időnként még élveztem is. Röhögtem, időnként hangosan is, néha pedig összeszorult a szívem.
Mindent összevetve: nem bánom, hogy elolvastam, de még egyszer biztos nem mennék neki!

Bolond és szörnyeteg
Csak azért volt érdemes elolvasni, hogy még jobban sajnáljam és szeressem Sebők Zoltánt az Elveszett paradicsomban.

Bartis könyvei egyszerűen kisemmiznek.

A legrosszabbkor talált rám, a legjobb értelemben véve. Az egészet végigsírdogáltam, belém mart, fájt, megsebzett. Most még azzal a kegyetlen és bénító fájdalommal, de néhány hónap múlva talán már azzal a keserédes fájdalommal fog fájni, amit el bírok viselni.
Bárhogy is lesz, az első, igazi szerelmi csalódásomról ez a könyv fog eszembe jutni.