Hat heti viharos kapcsolat fűz ehhez a könyvhöz. Az első 100 oldalban szerettük egymást, aztán a következő száz oldalakban gyűlöltük, legszívesebben falhoz vágtam volna, hogy történjen már valami, és ne rontsa már el ezt az egyébként jó alapötletet azzal, hogy unalmas.
Aztán az utolsó száz oldalban megint szerelem volt.
Láttam előtte a filmet, így meglepetések nem voltak. De most, ahogyan végiggondolom, időnként még élveztem is. Röhögtem, időnként hangosan is, néha pedig összeszorult a szívem.
Mindent összevetve: nem bánom, hogy elolvastam, de még egyszer biztos nem mennék neki!