LynnLou
Sokáig nem is akartam értékelést írni, mert kedvencről vagy jót vagy semmit. Amikor befejeztem az olvasást, bennem volt, hogy fél mondatot írni se érdemes. Pár nap elteltével azonban kikívánkozik belőlem. Jackie Collins nagy kedvencem. (Volt?) A könyvein nőttem fel, a Csak rock volt az első könyvem tőle, ami akkor annyira megtetszett, hogy többször is elolvastam. Aztán felfedeztem, hogy írt ám ő több könyvet is… és elindult a rajongás. És jött a Kockázat és beleszerettem. Lucky Santangelo amolyan példakép lett előttem….
Aztán jött A bosszú istennője. Már magát a címet se értem, kire is vonatkozik és főleg miért is? Ha a végkifejletet nézem, akkor pláne érthetetlen a címválasztás. Maga a történet lassan épül fel, néhol az ember azt hinné, hogy most beüt valami ménkűféle, de a fordulatok sorra elmaradnak, a vonat elrobog tovább, nem tér le rázósabb terepre, csak rohanunk a végkifejlet felé… de aztán azon is átrobog. Nincs katarzis, nincs nagy durranás. Az egész olyan, mintha egy lufit fújnánk fel folyamatosan, ami egyre jobban nő, egyre fényesebb, egyre rózsaszínebb, egyre csillogóbb, és az ember egy nagy durranást vár, hogy a végén szétfeszül az egész és milliónyi szikrát és csillámot szórva óriási detonáció keretében oldódik a feszültség. És ez marad el. A lufit szépen leeresztik, elsimítgatják, benne a csillámpor átfénylik a megnyúlt műanyagon és a rózsaszín, csillámló lepel beteríti a szereplők világát.
Nekem nagy csalódás volt a vége, összecsapott, elnagyolt, mindenki visszamenekült a tökéletes világába, vállrándítással tudomásul véve a történteket.
Bevallom, most már idegesít Lucky „tökéletessége”, max. ettől lehet istennő, hogy kb. mindenki a kivételes nőt látja benne, az egyetlen aki nem annak tartja viszont mást sem tart saját magán kívül tökéletesnek.
Lehet, hogy csak én nőttem ki már Collins könyveit és szereplőit, de egyre inkább sablonosnak és felszínesnek érzem a karaktereket. A „jók” túl jók, a „rosszak” túl rosszak, az édelgések egyformák – bármelyik két szereplő is kerül össze, a mocskolódások is egy „hangnemben” szólnak. Az egyedüli emberi Max, a kamaszos bizonytalanságaival a földközelben marad. Ha lesz esetleg folytatása a saga-nak, remélem rá épül a következő könyv, és remélem nem lesz Lucky mása.
Ezt a lufit kár felfújni újra, kinyúlt, leeresztene már idő előtt.
Új luftballon kell, ami nem rózsaszín, nem csillog, de durran, amikor kell.
Két csillag levonás a „történet” élménytelensége és a szereplők skatulyasága miatt. Három csillag marad, mert végülis Collins, végülis Lucky és végülis elég jól olvastatta magát (hátha történik valami, de nem).
Paul Wade: Lakberendező asztrológia 
A harmonikus otthon kialakítása
E képekkel gazdagon illusztrált színes könyv két igen népszerű témát társít: a lakberendezést és az asztrológiát. Személyes horoszkópunkban a Nap helye megmutatja főbb jellemvonásainkat és azokat a viselkedési, önkifejezési módokat, stílusokat, melyeket előszeretettel alkalmazunk. Az egyes állatövi jegyekre az önkifejezés, a stílusok, színek és anyagok eltérő változatai jellemzőek. Ez a gyakorlati útmutatásokkal és ötletekkel teli könyv magyarázatot ad arra, hogy születési jegyünk miképpen befolyásolja kreativitásunkat és környezetünket. A tartalomból: Mi jellemzi a tűz, a föld, a levegő és a víz jegyeket, valamint az egyes csillagjegyek egymással való kapcsolatát? Miként válasszunk ki szobáról-szobára haladva a személyiségünkhöz leginkább illő színösszeállítást, anyagokat, szöveteket és bútorzatot? Hogyan alkalmazzunk különböző árnyalatokat, mintázatokat, miként végezzük el az utolsó simításokat, amelyek a lakást igazi otthonná varázsolják? Miként kombinálhatjuk egy otthonon belül a különböző csillagjegyek ízlését és eltérő értékrendjét?
