LordQuincy
Az utolsó vers
Te voltál az első és egyetlen, A valódi, s igaz szerelmem, Boldog éveink gyorsan szálltak, S ezek most semmivé válnak, Koncertek, séták, vad éjszakák, Új élményeid őket lassan leváltják. Nem emlékszel majd a jóra, csak a rossz marad, Mert pároddal látszólag jól érzed magad. Nem segítenek most a vigasztaló szavak, Mikor rá kell ébrednem, hogy a szerelem vak, Elhagyja mindazt, mi még szép lehetne, Hogy belevesse magát az ismeretlenbe. Továbblépni én bizony nem tudok, Hiszen kapcsol…
Mikor eljön a búcsú ideje…
Vége van. Elvesztettem őt, és ezúttal örökre. Nincs többé mi, nincs többé én, csupán egy idegen arc néz vissza a tükörből, s tekintete üres. Kihaltak belőle az érzelmek, egy váz csupán mi élne, de nem tud. Nem egész már, de nem is fél, csupán egy kis cafat, mi megmaradt… A három lépcső Míg egyedül voltam a keresés izgalma tartotta bennem a lelket, a remény, hogy megtaláljam a lányt, ki viszont szeret. 20 évembe telt ugyan, de ráleltem eme különlegesen ritka és exotikus teremtményre, e…
Ez volt a második DW könyv, amit olvastam (ezt ráadásul angolul) és eleinte gyengébb lábakon állt, mint az előző. Egyedül az dobott rajta, hogy ezúttal a 10. és nem 9. Doktort kellett beleképzelnem a történésekbe. Martha karaktere továbbra is unszimpatikus maradt számomra, főként mikor naplószerű mesélésbe váltott át helyenként, illetve a kezdetleges állatmentő akciók az Animal Planet műsorait juttatták eszembe. Persze ahogy lenni szokott a végére felpörgött a cselekmény és pár csavarral helyrerakták a dolgokat és a Doktor sziporkáin is jókat tudtam nevetni. Végső következtetésem: a sorozatban nem állta volna meg a helyét, de könyvként nem árt elolvasni, ha elvetemült DW fannak valljuk magunkat…
Megoldókulcs
V icces, hogy ilyen termékeny hónapom van. Rég volt már, hogy szinte minden napra jusson egy poszt, de ez nem is gond. Örülök neki. Félreismertség Sokat gondolkoztam azon, hogyan tovább, min változtassak, mit kéne csinálni a későbbiekben. Kissé talán túlzásba is vittem, hiszen belefájdult a fejem. Mindegy, fejleszteni kell azokat a fránya telepatikus képességeket, különben sosem vesznek föl Xavier iskolájába… A viccet félretéve rájöttem, hogy először is a frusztráltságot kéne levezetn…
Védett: A színésznő nagy alakítása
Ez a bejegyzés jelszóval védett. Add meg a jelszavad a tovább olvasáshoz.
Mire föl a titkosítás? (gyorsposzt)
A kik minden előzetes nélkül próbálták elolvasni az előző posztot, akadályba ütköztek, ugyanis mától kezdve bizonyos bejegyzéseket jelszóval védek majd le. Hogy miért? A z indok igen egyszerű. A szakításunkkal megszaporodott azon személyek száma, akiket inkább kihagynék ebből a poszt-apokaliptikus korszakból. Éppen ezért, csupán az elit, bizalmi köröm tagjai kérhették el a jelszót, mellyel ezután minden hasonló poszthoz hozzáférnek majd. Az eliten kívül olyanoknak is hozzáférést engedek, kikr…
Betondzsungel a túlpartról
Már tegnap megírtam volna ezt a bejegyzést, ha éjjel nem arra kellett volna hazaérnem, hogy az átkozott laptopom bemondja az unalmast. Meghalt… kész, ennyi. Mikor bekapcsolom, se kép, se hang. Mintha alvó módba lépne, azzal a különbséggel, hogy semmire sem reagál. Viktor szerint, vagy az alaplap, vagy a videókártya dögölhetett be, de biztosat ő se tudott mondani. Na mindegy, nem erről akarok most beszélni, de a késés miatt így is valószínű, hogy az eredeti gondolataim egy részét már nem f…
Ajj, az a fránya bűntudat
Ha ilyen ütemben írnám a könyvem, ahogy blogolok, lassan már befejezném, de ki nem dob rá egy barnát? – Mellesleg nem kezdünk “ha” -val mondatot… legalábbis asszem. Hihetetlen, milyen hamar beáll ez az állapot. Persze a hirtelen felindulásból mondott / írt szavaknál ez mindig így van. Végiggondolja az ember és… “ Uh, bazz “… de akkor már késő, ahogy most is. Hiába titkosítottam a bejegyzést, már 17-en látták, vagy olvasták – ezt bezzeg olv…
A utolsó cipő, avagy Beyoncé mindenütt
A mai Margit-szigetezésből se lett semmi, de legalább Barbi val tisztáztam a félreértéseket és érdekes módon ő továbbra is blogtéma szeretne maradni, akármennyire is szemét vagyok írásban (mások meg már-már fenyegetnek, hogy ne írjak róluk). A Margit-szigeti túrámat mindenesetre holnapra halasztottam, felőlem eshet is, nem érdekel, akkor is kizúzok… N a, de nem erről akartam most írni. Miért is maradt el a szigetelés? (kétértelmű) Nem jókedvemből, az már biztos, hiszen már előre lefagya…
