levin2004 kedvenc
cohent kamaszfiú koromtól szeretem. a legelső számával, amit hallottam tőle, olyan mélyen megérintett, hogy azonnal utána néztem, kicsoda és mit énekel még. aztán azt is megvettem. ronggyá hallgattam a kazáttáit, később cd-it. aztán később néhány évre feledésbe merült, és amikor véletlenül összeakadtunk, végigfutott a hideg a hátamon, h ezek milyen jók, és megint meghallgattam. néha kijött új lemeze, akkor azt megvettem, és jólesősen nyugtáztam, h kicsit más hanggal, kicsit más hangszereléssel, de változatlanul hozzám szól, nekem énekel.
aztán amikor itt járt pesten, elmentem a koncertjére, h megnézzem az öreget. (kb 71 évesen jött ide énekelni).
nagy koncertjáró vagyok, több száz koncertem voltam, a legkülönfélébb stílusú és műfajú előadókén. láttam világsztárok nagy koncertjeit stadionokban itthon és külföldön, láttam sok kedvenc együttes kisebb és meghittebb koncertjét klubokban. láttam mocsok sok koncertet a szigeten, ahol minden nap ott voltam, az első sziget első napja óta. nagyon sokszor csápoltam eksztázisban az első sorokban. sokszor headbangeltem a barátaimmal. sokszor énekeltem könnyes szemmel az énekessel együtt a dalt, ami lelkem legmélyéig elért és fekavart. sokszor tapsoltam dagadtra a tenyerem, üvöltve h vissza-vissza.
a cohen koncert mindezt idézőjelbe tette. életemben ilyen katartikus élményem zenével és koncerttel még nem volt. ha egyszer meghalok, és végiggondolom életem meghatározó pillanatait, az köztük lesz.
többet erről nem is akarok mondani.
egyértelmű volt tehát, h kell a cohen életrajz tim footmantól, akkor is, ha 6000 forintot elkérnek érte (mert el). aztán végül megkaptam a barátaimtól is meg a családomtól is karácsonyra.
gyorsan el is olvastam.
nem jó.
az a tény, h tim footman egyáltalán szereti cohen-t, illetve cohen zenéjét, csak egészen a könyv végén derül ki. egészen addig pedig olyan száraz stílusban mutatja be cohen életének a főbb állomásait, mintha egy lexikonba írna szócikket róla. ezt időnként megszakítja egy-egy albumának bemtatásával és egy-egy szám analízisével. mintha távolról, nagyító alatt, tárgylemezen vizsgálná az embert is, zenéjét is, és időnként feljegyezné noteszébe a megfigyeléseit.
persze attól, h a szerző érzelmeiről nem szerzünk tudomást, még lehetne jó egy életrajz. ha viszont a címszereplő érzelmeiről is alig tudunk meg valamit, akkor az egy rossz életrajz.
így megtudjuk, h cohen mikor hova ment, hol lakott, milyen albumon kivel dolgozott. megtudjuk h kik voltak azok a nők, akikkel együtt élt. de azt már nem tudjuk meg, hogyan ismerkedett meg velük, hogyan szerette őket, mit csináltak hétköznap, hétvégenként, vagy vakáción. fogalmunk sincs, hogyan és miért szakított velük. hogy viselte a magányt. a kudarcot. a sikert. mit szeret enni. milyen zenét hallgat. mit olvas. hogyan lett buddhista szerzetes. mennyire az még most is. mit gondol a mesteréről.
egyáltalán: nem tudjuk meg, milyen ember cohen.
hát életrajz az ilyen? tessék elolvasni, milyen életrajzot írt paul trynka iggy popról. na az egy igazi életrajz.
irgumburgum. és nahát.
: )
az emberre mindig rátalálnak a megfelelő könyvek a megfelelő pillanatban. nekem most pont ez kellett, és odáig vagyok tőle : )
druon nagy varázsló. az elátkozott királyok is nagy kedvencem volt. de ez most egészen más műfaj.
a görög mitológiával mindig az volt a bajom, hogy valószerűtlenül bonyolultnak láttam: egészen elvesztem az istenek családfájában, sosem értettem, ki kivel van, vagy éppen miért kell megenni egy apának a gyerekeit. druon ezt szépen levezeti az elejétől, de olyan stílusban, amitől nem válik száraz értekezéssé az egész, sőt. annak köszönhetően , hogy az öreg zeusz a történet mesélője, azt is megengedheti magának, hogy a személyes hangvételen túl igen tartalmas életbölcsességeit is megossza velünk. és ezt jó arányérzékkel teszi, nem viszi túlzásba, mindig ott helyezi el ezeket, ahol annak valóban helye van.
druon másik varázslata abban áll, hogy élővé teszi a görög mitológiát. de annyira, hogy ezáltal valóban megérthetjük azt, hogy az nem más, mint az emberi lét alapvető helyzeteinek, konfliktusainak, viszonyainak az összefoglaló rendszere, és ma is kevés olyan dolog történhet az életünkben, ami ne esett volna meg már az istenekkel is.
ehhez valószínűleg kell az is, hogy a megfelelő hangulatban vegyük kézbe a könyvet. de ha így teszünk, garantáltan szórakoztató, lélekerősítő, emlékezetes olvasmányunk lesz.
