Pillanatnyi élet
Elmúlás-illattal jönnek az álmaim –
zuhannak, akár a falevelek, akár az eső,
mert ők tudják, csak ők, hogy zuhanni kell,
mert mást nem lehet.
Lélegzetem a múltat szaggatja ki belőlem,
és mire felébredek, már nincsenek tegnapok.
Az ébredés olyan, akár a születés,
vagy az első lélegzetvétel, vagy az a pillanat,
amikor indulni kell és menni, menni önmagunk elől,
míg meg nem találjuk, akit elhagyni akarunk.
Pillanatnyi élet az enyém, talán nem is valóság.
Éjjelente meghal, aki voltam,
hogy reggel majd új életre szülessen
– aki vagyok, azt így magam sem ismerem.