Ezt olvassa a zuram, bruhaha :)
még csak két hete, és már a 20. oldalon jár, de azt mondta, hogy ő be fogja fejezni. Elhiszem neki, minden nap belemered kicsit, ásít, leteszi
Lady_L P
+
+
>!
+Lady_L P 
3 hozzászólás
Kapcsolódó könyvek: E. L. James: A szürke ötven árnyalata
>!
+Lady_L P
Regényesen szép frizurák
2 hozzászólásNekem az ő videói a kedvenceim, mert hasonló a hajunk és mert nem használ száz tonna bodorítózselét meg mindenféle egyenesítő meg göndörítő vasalókat és egyéb űrhajókat. De a Gibson-girl frizurát (amit pl az Anne-regényekben is emlegetik, csak hogy regényes legyen:)) még sose sikerült megcsinálnom, mert amikor már a felénél tartok, mindig sikerül beleakadnia az ujjamnak, a hajcsatnak vagy bárminek a már kész bongyorba.
http://www.youtube.com/watch?v=X72_1cOARX8
>!
Lady_L P
2 hozzászólás
Fitzwilliam who?
Ahh, de komolyra fordíva a szót, vagy sem, mert ma az nem fog menni. Ehhez nekem meg kellett érni. Ha jól emlékszem, 16 lehettem, amikor először próbálkoztam vele, és végtelenül unalmasnak találtam. De az is dereng, hogy ez volt az egyetlen JA, amivel előbb találkoztam filmként, mint könyv-formájában és Gwyneth Paltrow-t is ellepi a pókháló, és nagyjából 2009-ig, amikor is véletlenül elcsíptem a holland tévében az akkor új BBC-verziót, nem is akaródzott elővenni a könyvet. Na de utána már nagyon! És most újra. Szóval hogy jobban értsétek, szemléltetem: a zuram a tegnap esti nyafogásomra, hogy majdnem befejeztem a hangoskönyvemet, megkérdezte, miért, nincs másik? De, de ez az Emma! Csak azt válaszolta: ja, miért, úgyis amint a végére érsz, újrakezded. Jó, most nem fogom, de érzitek a lényeget.
Egyébként tényleg unalmas, semmi sem történik benne lényegében, egy pletykás társaság éli az unalmas életét, egyikük ellenszenvesebb, mint a másik, ha jobban belegondolok (kivéve persze Mr. K.-t :)).
>!
+Lady_L P 19 hozzászólás
http://moly.hu/kihivasok/molyok-fenykepes-kiallitasa
És az utolsó, ötödik kép a Molyok fényképes kiállítására.
Ömmmm…. azért, mert az ilyen HDR egy olcsó szemfényvesztés, ezért mindig sikere van?:) Hogy bebizonyítsam, hogy én tényleg kipróbálok mindent, amiről csak olvasok (mondjuk a HDR-t már a régi bridge-emmel is próbálgattam, a legelsőt meg is osztottam egy karcban: http://moly.hu/karcok/94269). Ezen a képen baloldalt látni némi koszt, hát mert disznó vagyok és nem vigyázok annyira a dolgokra sajnos.
A képen Lyon van, amit már marhára unok fényképezni.
>!
+Lady_L P 27 hozzászólás
http://moly.hu/kihivasok/molyok-fenykepes-kiallitasa
Negyedik kép a Molyok fényképes kiállítására.
Ezt a képet azért választottam be, mert itt el tudom magyarázni, miért választottam a Pentaxot egy fru-fru Canon vagy Nikon helyett, amikor úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy befektessek egy bonyolultabb gépbe (ami persze egy profi fotósnak nem bonyolult, de én nem vagyok az, hanem egy autodidakta, lépésről-lépésre haladó, minden funkciót kipróbáló és tapasztalatból tanuló hobbi-macskafotós:)
Az első ok az volt, hogy egyszer megláttam egy éjszakai képet a neten, amibe beleszerettem. Nem az azon ábrázolt lámpa fogott meg, hanem a minősége és a színei. Lementettem és megnéztem, mivel készült. Egy belépő szintű dslr volt, egy Pentax K-r és az exif nem említett semmi programot. Minden jel szerint így jött ki a gépből. Ez elültette a bogarat a fülemben a Pentaxokkal kapcsolatban (meg mert én egy árral szemben haladós típus vagyok, és ha nekem azt mondják, hogy a Nikon meg a Canon, akkor én csakazértse nem akarok a Nikon és a Canont). A második ok, hogy anyósom megengedte, hogy turkáljak a régi fotóstáskájában, ahol egy legalább 30-40 éves filmes Pentax lapult, 3 hozzávaló Japán gyártmányú dögnehéz igazi, minőségi objektívvel. Felrémlett egy olyan régen olvasott cikk, hogy a Pentax az egyetlen, amelyik kompatibilis a régi objektívekkel, nem kell hozzá átalakító, M-módban beméri magának a fényt, csak az autofókusz az, ami nem működik. Zene volt füleimnek, ekkor tettem le a voksomat végleg mellette. Ugye mindenki tudja, aki nem csak azért vesz dslr-t, mert nagy és jól néz ki olyannal flangálni, hogy nem a váz a drága mulatság benne és a nagy befektetés, hanem a jó objektívek? Szóval azóta boldogan használom anyós régi lencséit, a szívem egyik csücske a fix 50mm 1,7-re nyitva, amivel ez a kép is készült. Ha lesz pénzem, veszek egy ugyanilyet, ami automatában is működik azért:) Addig viszont az én szintemen játék-gyanánt ez is megfelel. És milyen jó érzés felhasználni réges-régi tárgyakat, amikről már mindenki lemondott?:)
>!
Lady_L P 4 hozzászólás
http://moly.hu/kihivasok/molyok-fenykepes-kiallitasa
A harmadik kép a Molyok fényképes kiállítására.
Nem szeretek embereket fényképezni, nem érzem a magaménak. A fényképezésnél ki kell alakítani valamiféle kapcsolatot a „témáddal”. Én ezt leginkább macskákkal és városokkal, tájakkal tudom megtenni (vagy szeretném azt hinni:)). Mindezt általába egy kissé régies, elmosódott, romantikus szögből sikerül ábrázolni. Kicsit túlidealizálom. Ezen a képen minden tünetem kiütközik: 1, „contre-jour”-betegség. Vagyis fénnyel szemben. 2, Adobe lightroom vintage-presetek tömkelege. Netről töltöttek és sajátok. A neteseket is mindig módosítom az adott képhez, ritka, hogy hagyom úgy, ahogy volt. Nem photoshoppolok a szó kissé pejoratív értelmében, sosem adok hozzá vagy veszek el elemeket (kivéve ha körbevágok), csak és kizárólag a színekkel, hangulatokkal játszom, ezért szeretem a Lightroomot, pont megfelel a céljaimnak. 3, egy olyan részlet, egy olyan hely, ami mintha nem is a mi rohanó világunkban készült volna.
Ez a kép akkor készült, amikor meglátogattam @mdmselle -t, az Ussé-kastélyához tartozó kápolna
(Pentax K-r, 18-55mm kit-objektív)