kornel idézetei
TADEUSZ RÓŻEWICZ
NON-STOP-SHOWS
Most kezdet nélküli és vég nélküli dolgot alkotunk
megszüntek már a régi egyezményes jelek feledésbe
merültek
most zuhanva távozóban alkotunk
Nincs időnk nincs időnk a tapéta leírására
a ruha a szem a száj a fa a ház a heverő a láb
[leírására
az órák járnak
valaki fölneveli gyermekeinket
még van idő
ki neveli föl gyermekeinket
még küzdhetünk
az új ember neveléséért
Az órák járnak előzékenyen mosolygunk
nincs időnk nincs időnk
gyermeknevelésre
A mai ember lehetőségei
korlátlanok a gyermeknevelésre
még nem késő
a mai ember fönn repül az űrben
gépek szereznek zenét
gépek írnak verseket
tehát van költészet bár nincsenek költők
vannak fiatal költők bár nincs költészet
gondoltam
Tehát mégis vannak költök
tehát mégis van költészet
tehát sültet eszünk bár nincs hús
vannak fiatal költök
milyen különös ez
meghökkentő
vannak fiatal költők
újra vannak fiatal költők
ez megrendítő
úgy hiszem
maguk sem tudják
milyen szokatlan hihetetlenül szép
megrendítő nevetséges szörnyűséges
jelenségek ők
azt hittem soha többé nem lesznek
fiatal költők
és persze tévedtem
hiszen vannak még csillagok tigrisek
pacsirták pecsenyék asszonyok almáriumok asztalok
[ágyúk
regények apátok tábornokok szonettek rákok
politikusok papok bár nincs isten vannak
szentélyek nagyszerű hogy vannak fiatal költők
Hogy írjunk a mi korunkban
be kell szűkülni fejet hajtani bezárulni
megsüketülni
hajdan a bőség indított írásra
ma a szükség
A mai ember lehetőségei óriásiak
a szüntelen nyugtalanságból fakadnak
nem késő-e vajon
a szerelemre az eszperantó tanulására utazásokra
regényírásra gyerekre a szépre
a hitre életre halálra
Iszonyúan elfoglaltak vagyunk
Nem ismerjük tulajdon gyermekeinket
Elmeséltem fiamnak a Hamletet
A föld júliusban méz illatú
A föld megnyílik
Nem kell mindent tragikusan Keresztrejtvényt
[fejtünk
vízszintesen hárombetűs női név
függőlegesen egy elem neve
A föld gombaillatú
A nők frigiditása a természetes népszaporulat
a természetes népszaporulat Sanghájban
harc a legyek a szúnyogok a verebek
a patkányok ellen Sanghájban
Patkányok előcsalogatása fuvolamuzsikával
és tűzbe vezetése
vagy vízbe ami általánosan
alkalmazott módszer volt a középkorban
A mai ember lehetőségei
óriásiak Nem késő-e vajon
Az erdőben madarak énekelnek
Dubo … Dubon … Dubonnet … Jeder Schluck
ist Beruhigung und Genuss … jeder Schluck
erfrischt Sie und tut Ihren angespannten
Nerven gut. Den Tag beschliessen Den
Abend gewinnen
De mégis nem késő-e vajon
kiaknázhatunk minden lehetőséget
ennek a lánynak neve Éva
Párizsban Éva ajka dohány illatú
Das Spiel mit den Möglichkeiten
Olvassuk hát az újságot a könyveket
A nők frigiditása a férfiak bűne
Lolita Ujságcikk
„A Lolita elképesztő sikere
tán az utolsó évtized legszenzációsabb irodalmi
eseménye. A Lolita varázsa nem a leírásokban rejlik.
Nem csupán a középkorú férfi szerelmében a
tizenkét
éves kislány iránt … Lolita szimbólum:
a fiatal ruganyos közönséges nyers
amerikai civilizáció szimbóluma …"
Egy cikk részlete :
A tehetséges spanyol festő képe
megtévesztésig emlékeztetett az úton heverő
tehéntrágyára
ezt a trágyát apró fekete foltok
legyek pettyezik
„ugyanakkor az utóbbi években az angol
[festészetben
másfajta avantgardizmus kristályosodott ki …
[Marlborough
egyik galériájában kiállítást rendezett e csoport
négy tagja: Hoyland Plumb Furbull és Strond"
Hogy mégis tágítsuk lehetőségeink körét
eltávozunk állandó lakhelyünkről
az erdőn túl ott a tenger
olvasom hogy költői munkásságomért
díjat kaptam
kérdem a fiamat olvasta-e már valamelyik versemet
az erdőbe megyünk
mindent egyidejűleg csinálunk manapság
kudarcainkra és vereségeinkre gondolunk
még tehetünk valamit még nem késő
van menekvés
menekvés a moziba
elbújhatunk a moziban
Halálgarázs West Side Story Lolita
Szédület a Lolitát Münchenben láttam
Lolita Ez a Lolita rém hosszú unalmas
film egy nagyszerű szinésszel aki ebben a filmben
rossz Lolita amolyan jégcsap
kislány szőrtelen hónaljú
mint egy baba A férfi docens vagy valami hasonló
Lolita kegyetlen pucér baba pihétlen itt
és ott s ez a fahangú verkli ez az unalmas
melodráma egy hónap óta megy a legnagyobb
müncheni moziban a Royal-Theaterben
München Monachium
Italia Bar Harem-Bar Haremsfrauen
Bongo Bar Tai-Tung Beste Köche aus Chavking
La-Boheme Saslik Backwurst Riesenwurst
Intermezzo Striptease á Ia Paris
Moulin Rouge Bomben-Varietéprogramm
Die Zwiebel Lola Montez Bar Pique Dame
Gastätte Nürnberger Bratwurstglöckl
Weiss und Bratwürste Hühnergustl
Schweinswürstl etc. Playboys Bierhalle
Stachelswein Schwabing
On parle français Eve Schöne Frauen
English spoken csungkingí szakácsok
München Alte Pinakothek Alte Pinakothek
Alte Pinakothek
Cranach Der Jüngere
Frans Hals Dürer
Vulkan überrascht Venus und Mars
Boucher
Konditorei Bierhalle
bei der Feldherrnhalle Bierhalle
bei der Feldherrnhalle
Feldherrnhalle Feldherrnhalle
Münchenben
megütött egy hang a sötétből
anyanyelvemen kimondott szavak
egy ismeretlen
arc nélküli ember mondotta ki őket
a kezében söröskorsót tartott
ki lehetett ukrán szerb cseh
lengyel német emigráns gestapós
aki megtanult néhány tucat szót
lengyelül a megszállás alatt
besúgó katona hóhérsegéd áldozat
egy szempillantás alatt
a boncolóasztalon éreztem magam
lemeztelenítve megkötözve mozdulni képtelen
földi porhüvelyem felnyitva
kivéve a zsigereim
az agyam és a szívem ez a meggyilkoltakkal teli
[fészek
abban az utcai önkiszolgáló
gyorsbüfében
megpillantottam az ellenség a fasiszta
a vezér a patkány az ellenség kutyapofáját
ujjai rászorultak
a torkomra a szivemre
hideg és szennyes keze
szájából ugyanazok a szavak zúdultak
De már ugyanabban a pillanatban
a zsivajban és melegben a neonfényben
a nők szembogarában a mosolyokban
az élet meleg zsivajában a ganéjban
a párolgó zsigerekben az ürülékben
a sör és kolbász szagában a trágyában
a gépi muzsika hangjaiban
a keblekben és farokban az édenben a csodában
Bratwurst Weisswurst Schweinwurst
Wienerwald Csungking
Knuspriges Hendl
echt Münchner Wurstwaren
Pschorr Biere Tanz Bar MADISON
előrebuktam kúsztam véreztem
kúsztam a csatornában nevettem
a Non-stop-shows neonfényeiben
a néger muzsika hangjai mellett
a sötétben ismét
eltakartam arcomat
eltöltött a gyűlölet a halál a nevetés
a halál nevetése álom nevetés
a nevetés halála az álom halála
Schloss Nymphenburg
ködben úszó park
ködben úszó fák szobrok
ködben úszó víztükör falevelek csend barokk
őszi ködben
német barátom arca
Nymphenburg Schloss
Nymphen hová vezetnek e fasorok
ködbe vesznek
a ködből előlép egy öregember
a ködből előlép egy ifjú lány
a parkra nézek köd
a várra köd
ködön át nézek a barátom szemébe
erdő az erdőn túl ott a tenger
ott a tenger
keresztrejtvényt fejtünk
s váratlanul
észreveszem hogy lehetőségeink korlátozottak
vajon szentté válhatunk-e még
nem késő-e vajon
a halál utáni rehabilitálásra
mindenesetre sokáig kell várni
Egy héttel ezelőtt
utaztam ide ebbe a pusztaságba
s eme napok alatt az az érzés kísért
hogy ott az erdőn túl vége a világnak
Most már tudom hogy ebből a világból nem szabad
kilépni
nem szabad tőle eltávolodni
hajdan elvonulhattunk a pusztaságba
most mindig jelen kell lennünk
mindenki mindig jelen van
ebből a világból nem szabad kilépnünk
egyetlen napra sem
minden mindennel összefügg
Tegnap megpróbáltam leírni a tengert
még tegnap is
volt bátorságom
leírni a tengert a halott arcát
a fát a földet a napot az almát
Jáva tüzes mint a nap
s az álom nyugalmas és csendes mint a hold
Lolita
Lolita
Nabokov Lolitája
Testemet
ezt a negyvenéves kezes
háziállatot
föltárja a tavasz
s rejtélyes jeleket küld
és alkonyatkor madarak rikoltoznak bennem
kerek mellűek
kerek fehér mellűek
kerek vak mellűek
vak mellűek
fehér vak mellűek
Az erotikus vers hajdan a testet írta le
az igazi a modern erotikus vers
szerintem nem a női testet
írja le hanem a nő hiányát A legjobban
legtáplálóbban legérzékletesebben
az írja le a kenyeret aki az éhséget írja le
Kara-Korumban a szerelem istenének szentélyében
a nők akár nyársra húzva
nyitott szájjal
negyvenegy éves vagyok
ülök az asztalnál kibámulok az ablakon
a fák koronájában csillogó
eső
lenn aranyló
csillagfürt eső a fiamnak összefoglalom
a Hamletet
a szellemről beszélek aki
a függöny mögött rejtőző patkányról
az őszszakállú fecsegőről
az anyakirálynő tej sima
combjára gondolok
a meggyalázott hitvesi nyoszolyára
és így tovább és így tovább
Hamlet monológjának kérdését
elhallgatom
túl kegyetlen tréfa volna
a mai ember számára
Hallom a hangot mely hozzám szól
hallom magamat aki önmagamhoz szólok
Tévedtél
Igent kell mondanod
itt az idő
már negyvenegy negyvenkét éves vagyok
igazán fejet kell hajtanom
össze kell kötöznöm a kötelékek kapcsolatok
széttépett fonalait
hiszen újra van költészet
minden lesz még
oly lassan felejtek
egyre beszélek folyvást beszélek
emlékszem valaminek kapcsolódnia kell
valamihez
valamit ki kell fejeznie
de nem tudom mi célból
lágyan mosolygó sugárzó arc
nagy melegség vár türelmesen a tékozló fiú
visszatérésére az én visszatérésemre
Elindultam hazulról elhagytam
otthonomat a fészkemet az ölet
most vissza kell hogy térjek s odaszorítsam arcomat
szememet behúnyjam fülemet betapasszam viasszal
én a nyájas az optimista
tiszta költő
Cservenits Jolán fordítása
MIRON BIAŁOSZEWSKI
AZ ERESZ MŰKÖDIK (DECEMBER)
az ereszcsatorna hosszú mint a törzsem
és olyan csendes és hangos és egyforma
és az én törzsem is éppoly tisztára-öblítkező
tevékenységeinek teljesítése során
de éppoly folytonos a síkossága is
hogy szinte hütty – -
(megtört minket a várakozás
összetört)
(esővé)
s ezt a fülem találta ki a tekervényeivel
tán csak egy kis stiláris ezaz
de nemcsak – - –
. . . . . . . . . . a szituáció csupa ráció
Kerényi Grácia fordítása
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
Máté 5,14
Krétapálya
Elmosódó gombfocipálya,
válogatottként apa télikabátja,
fekete albertflórián száguld for
gentleman után, repülnek géz-kapuk,
az első Fecske vasstamással a vécé
ablakában, a park szaga, mikor
haza, lappadt boxkesztyűk illata, egy
Liston-kép a tornazsákban, a bal
csapott, a lámpa-ring, hol listonként
kering, a szégyen, ha gimnazista lányok
nyihognak éppen akkor át a parkon,
a taknyos őszi alkony, tokája dupla
holdja és a svájcisapkazöld tanév,
a surrogó viharkabát edzés után a
parkon át, a meccs, hol ütik a fejét
belharc helyett, az átírótömb-versfüzet,
előbbről balett-termek lányszaga, egy
zongora, a balettiskola, kezdő tanárnő
kiskabátján lila fenyvesikettő, a
németóra, a terv, hogy halkan kopogtasson,
ne hallja meg a csontsüket kisasszony,
s mehet haza, megint a négyes
tornajegy, az első rendes tornanadrág
gumis helyett, a bánat, nem lett ma
sem soványabb, a box után, kivonják majd
e sport alól, mégse jó bármi, hogy
megtanuljon rúdra mászni,
hát bandukol, lábát a tornazsák
veri, hátát az este kesztyűi, fél, pedig
hátralesne, oly túltömött az ősz,
füstölgő, nedves Fecske, a krétapályán
félidő, az összecsörrenő fradi komoly
tócsákban nem tud játszani, a parkon
túl a konyhaasztalok, hol később
nagy csaták, a császársárga ház
személyhajó, elringató a lépcsőházban
minden éjszaka idősebb nyúlemilné
pézsmaillata, és van idő, míg
kiderül, hogy Verne: zsül, odébb
trafik, trafó, török cukrászda, de
srégen át a park, ismét a park, hiába,
hol ősz, hol boxedzés után haza,
lefröcsköli egy varszava, a köd, hol
kesztyűk úsznak el, hol pontos pályák
áznak el, vívatlan meccsek vesznek
el, hol őt és csapatát magasba úgyse
dobnák, hatvannégy ősze? hatvanháromé?
irdatlan mackónadrág.
Egy lopott kádé
Magos Györgynek szívből
Ha ötvenéves elmúltál, egy éjjel
egyszer fölébredsz erre, s eltünődöl:
hogy negyven év vagy ötven áll a versben,
s hogy bármi álljon, jézusom, ki írta?,
mintha akkor pont nem volna mindegy,
de épp, mert mindegy, fölkelsz és mezitláb
átmész, ahogy a csillag megy az égen,
a könyvespolchoz. Persze, Kosztolányi,
s naná, hogy negyven… bár mi az a tíz év?,
az idő tömblekvárja oly drabális,
egy frém az sokszor hosszabb, mint egy év.
S ha erre gondolsz, rögtön arra gondolsz,
hogy el kell szívnod még egy cigarettát
(negyven körül jársz? vagy volt ötven is?),
de ez most fontos, hogy mi az a tíz év,
ha percben számolsz, persze sokszor annyi,
vagy pláne frém-ben. Ez izgatni kezd.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán,
kigyúrt kozákok lágy debilje pittyeg,
a szeles Bartók Béla rossz bazaltján
– vagy átnevezték? – egy taxi épp bedübben;
minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Három se múlt, minthogyha stúdióból
mennél volt épp haza, s még ácsorognál
a föld s a csillagok közt egy parázsnyit…
Tehát a frém, a frém, hogy osztható-e,
s hány másodfrémet ver egy porszem szive,
s a másodfrém… ha már a frém a másod…
szóval, mi az, mi osztogatható?
Talán a frémség, itt kicsit megállnál,
eszedbe jutna egy s más semmiség is,
hogy mért a mértek ott, hol frém a mérték,
hogy mért szöszöl az ember eltökélten
szénásszekérnyi magnószalagok közt
valami furcsa gombostűzajért?
Hogy oka van bár, s ez van céljaképpen,
mégis mivégre, s mi értelme van?
És más ilyesmik, kissé vág a szélük,
babrálsz velük, megunod és elejted –
még bús se vagy. Csak józan és figyelmes,
már-már nyugodt. Egyszerre fölsohajtasz
és visszafekszel. Majd megint elölről:
„ha hatvan éves elmúltál egy éjjel…”
„ha hetven éves elmúltál egy éjjel…”
„ha nyolcvan éves elmúltál egy éjjel…”
bár végig kell majd gondolni egy éjjel,
hogy egy éjjelbe hol fér ennyi év…
Őszológiai gyakorlatok
(részlet)
„írta Dumpf Endre”
*
*
*
még nyílnak a völgyben a kerti virágok
még zöldel a nyárfa az ablak előtt
de látod amottan az udvar mélyén
hogy jár a hűtő vaslapátja?
na
*
egy őszológián
az ember kinéz és
dől a vers rakásra
fogom és megírom
ó te szép mimézis
megvagy a hatása
csak kinéz ablakán
ott úsznak a versek
szép rácsos papíron
az égbolt hablatyán
*
itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
isten tudja hogy mivégből
jövök haza a büféből
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem
*
Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.
Ájulásból magukhoz térőknél sokszor figyeltem, hogy aprólékos dolgok érdeklik őket, a zsebkendőjük vagy valami kis tárgy, hogy nem vesztették-e el? Nem nagyszerű „meglátások” élet és halál küszöbéről, ahogy a regényes rajongók és a rossz megfigyelők hiszik.
VERSENY
Egy szilárd mennyezetű a többitől
nem különböző szobában
magasugrásban versengünk.
Pontosan tudjuk
senki sem ugorhat
– még ha isten is az illető –
magasabbra a plafonnál.
Ennek a gravitáció az oka
amely a legősibb időktől
állandóan lehúz.
Ám sátáni elszántsággal
folytatjuk
mert nem tehetünk mást
mert él bennünk a felemelkedés géniusza
ahogy a repülő halakban
az igazi szárnyak utáni vágy.
Éjjel-nappal ostromoljuk
az alacsony mennyezetet.
A legfürgébb
akinek az izomzata a legacélosabb
legedzettebb és legjobban ismeri
a felfelé ívelés törvényeit
az veri be a legtöbbet a fejét.
