A TAVASZHOZ?
Megcsalsz bennünket ifjú csillagok
zöld ráncaival, elámít a holdad
vaníliája, jávorhoz adod:
április mítosza vár újra holnap.
Az elmúlt év csillámesődtől csilingelt,
újra próbálkozol velünk idén,
újra hiszünk, elég egyetlen inger,
egy ördögi zápor, csalfa szirén:
sírunk, hogy mézízű reggeli dőlt fény
fussa be vízaranyozta füvünk.
Még egy évünk a fukar földön, győztél,
kibomlik, te egyre biztatsz, gyerünk;
Csábulunk újra, közelben a múlt,
s mi élő tanúként megifjodunk.
Sylvia Plath
Ó mit meg nem adnék azért, ha én is ilyen gyönyörűen írhatnék! o.O
klakla 0 0
138 ismerős · 28 figyelt · 1 figyelő
Kedvenc könyvek 15
Aktuális olvasmányok
Utolsó karc
+>!



klakla






















