kiA_S 6 76

"Mert láttalak könnyezni, nevetni, félni, aludtam ÚGY a karjaidban,
Mert a szemembe hazudsz, de közben megfogod a kezem,
Mert még önkéntelenül mozdul feléd karom,
Mert van, aki elissza és „elszerettem az eszem”,
Mert van, akinek a magány a társa, és sohasem lesz szabad,
Mert tudom, miért küzdök, és ezért légy elnéző hozzám és Magadhoz,
Mert ha csak tudom, hogy velem vagy, szívből nevetek, és velem kacag az Isten,
Mert a SOHA TÖBBÉ túl nagy hatalom, és a MINDEN kevés nekem, hogy odaadhassam,
Mert látom magam a szemedben, és látlak a magaméban Téged…

… ha kérdezed, miért nem adom fel."