kalamáris 0


Több mint négy éve moly ★★★★

Összes kitüntetés 2


Aktuális olvasmányok

>!
2013. szeptember 27., 14:33
>!
2013. szeptember 27., 14:34

Utolsó karc

+
>!
kalamáris
Slam Poetry

Voilá.

Kilakoltatás

Kedves ismeretlen,
ezúton kérlek:
hagyd el otthonom.
Lejárt a társbérlet.

Nem kérheted többé szívemet
hogy helyettesítse a tiedet.
Az egy másik mese.
(De a lenyúzott bőrömet elviheted
ha kell még neked.)

Nem cipelhetsz föl többé
hajnali érzelmeket,
akik összehamuzzák a szőnyeget,
felverik a szomszédokat,
és másnap is a szófán hevernek.

És ha már távozol,
ne hagyd itt a fogkeféd sem
a felbontott borodat sem
a lemezgyűjteményed sem
az arcodat a tükörből;

vidd el a kétség árnyékát a falról,
a tested alakját az ujjaimból,
a vörös tapétába karcolt jeleket,
a folyosóról a lépteket.

(Néha felriasztanak.
Kényelmesek és önzőek:
egy macska léptei,
miután lenyelte a Holdat
és felnyalta a Tejutat.)
Távozóban a hálóból
fogd be a vad sóhajokat
és béklyózd meg őket
a bugyival az ágy alól.

A kijáratot magad is megtalálod.

És ez minden.
Látod, nem kérem már, hogy visszaadj semmit.
Elég, ha elviszed, amit itt hagytál.

Vagyis van még valami,
egy apróság:
mielőtt leoltod a villanyokat,
és behúzod az ajtót,
kérlek, állítsd vissza az óramutatót
hogy visszakapjam az elveszett perceket.

1 hozzászólás