Judit_1968 ♥P értékelései 143

Gyermekkorom indiános filmjeiben éreztem magam miközben olvastam. A rézbőrűek egyszerű, őszinte világa, Vadölő, a „sápadtarcú indián” bátorsága és bölcsessége most is hatott rám.
Viszont átkozottul idegesítettek a mesterkélt, már már színpadias párbeszédek.

Nahát! Ez most meglepett. Én nem is tudom, hogy mire számítottam, de ez sokkal jobb volt annál. Még soha nem olvastam és nem is láttam Sherlock-ot, de most megkockáztatom, hogy nálam fej fej mellett nyomulnak Agatha Christie-vel. Régebben valahogy elkerültek a krimik, vagy esetleg én őket, de ilyen pozitív élmény után nem hagyom őket a polcon porosodni. :-)

A Halkirálynő (Fable) végre nálam, most visszatért. Az utóbbi megjelenései nem varázsoltak el annyira mint régen, de most nagyon örülök, hogy újra jól esett Denisa és családja nem hétköznapi világába bekukkantani. Ismét szerelmes vagyok Danielbe, és ha tehetném még ma telepakolnám a lakást cicákkal, kutyákkal. :-)) Ellából talpraesett kis hölgy cseperedett, és a rajz is nagyon tetszik róla. Pont ilyennek képzeltem.

Az Én Ozzy után, a Dr Ozzyval folytattam. Az önéletrajz jobban tetszett, de ezt a könyvet is szívesen olvastam. Meglepő, hogy milyen józanul ad igazán hülye kérdésekre is értelmes, válaszokat, tanácsokat. Attól függetlenül, hogy Ő negyven éven át szétcsapta az agyát, az egészségét, hogy elszálljon, mégis óva int mindenkit ettől. A legjobban azért mégis azok a részek tetszettek, amikor a legelvetemültebb tetteiről mesél. No persze nem azért, mert követném, hanem azért mert nagyon bírom a humorát.

Szeretem azokat a könyveket, amelyeket E/1-ben ír az író, ahogyan ezt is.
Érdekes, és egyben kiábrándító volt ilyen mélyen belelátni a cirkuszok működésébe.
Soha nem szerettem őket, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kedveljem a könyvet.
Jacob szimpatikus volt fiatalon, idős emberként meg kifejezetten szerettem.
Rossz helyen, rosszkor és nem a megfelelő emberbe lett szerelmes, de mint tudjuk ez az érzés állítólag mindent legyőz. :-(

Igazán meglepett, hogy Cseh Tamásnak könyve van. Nem tudtam. Ezért is lettem kíváncsi rá, és hoztam ki a könyvtárból. Valójában mivel nem volt igazán elvárásom, egész jól szórakoztam. Itt ott talán kicsit amatőrnek éreztem és az időbeni ugrások miatt „eltévedtem”, de ez nem vett le sokat az értékéből.

Tökéletes irodalmi alkotás. Elegáns, mesterien szerkesztett, izgalmas karakterekkel. Egyetlen percig sem unatkoztam olvasás közben. Kb 25 éve láttam a filmet, és csak azért mertem elkezdeni olvasni, mert úgy gondoltam semmire nem emlékszem. Aztán rájöttem, hogy mégis, de ez nem vett semmit el a könyv élvezeti értékéből. …és most újra megnézem.

IMÁDTAM! Nem is gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni ez az érdekes, egyedi forma.
Nagyon modern szöveg, nagyon mai problémák, fantasztikus humorral, imádni való szereplőkkel.

Azt írja Gerlóczy Márton: „Annak idején nem gondolkodtunk el azon, hogy mit csinálunk, vagy mit kéne csinálnunk ahelyett, amit csinálunk. Ittunk. Egyik helyről a másikra jártunk, és ittunk. Semmi mást. Aki nem iszik, ezt nem értheti”
Én nem értettem! Csak az kattogott bennem, hogy bár én tudnék utazni ennyit, bár én járhatnék ezeken a helyeken! Várna, Prága, Los Angeles, Tokió, Bangkok, Bora Bora…. Én, nem csak innék…

Hétköznapi emberek, hétköznapi történetek, nem hétköznapi módon elmesélve. Imádtam!
Kislánykoromban állatorvos szerettem volna lenni, de megrémített, hogy disznókkal és tehenekkel is kell majd foglalkoznom, nem csak édes cicákkal és kutyákkal. De most Herriot történeteit olvasva nem is értem mitől féltem!?

Varázslatos, magával ragadó, ahogy Szabó Magda fűzi a szavakat, leírja az érzelmeket.
Életrajzi regényeit szívesebben hallgatom, mint olvasom. Így volt ez most is.
Köszönöm Dolna, bár meg kell mondjam picit hiányzott Bogdán Cili.

Olvasás közben sokszor arra gondoltam, hogy „hát ez nem az én világom”.
Mocskos csatornák, elmebeteg gyilkosok, „beszélő” patkányok, prostinak látszó testőr…
De közben újra és újra elsodort Gaiman hihetetlenül látványosan megírt világa, és ahogy egyre mélyebbre süllyedtünk Richárddal a történetbe, teljesen beszippantott engem is. Nem leszek függő, (pedig már a harmadik könyvét olvasom) de néha jó ennyire elrugaszkodni a valóságtól.

Sokszor gondoltam olvasás közben, hogy ezek az én gondolataim, az én érzelmeim is.
Magávalragadó, felnőtt (35+) mese szerelem. Tetszett. Annyira, hogy már már irigyeltem a szereplőket.

A boldogság ragadós! Komolyan! Olvasva Webster apró kis gyöngyszemét, végig mosolyogtam.

Archy McNally egy igazi gentleman, egy piperkőc playboy, egy penge eszű nyomozó, és egy kellemes, diszkrét humorú szívtipró egy személyben és én nagyon kedvelem Őt.

Nem tudom, vajon ha olvasom is ennyire élveztem volna?! De hallgatva szenzációs volt.
A felolvasó ( Joó László ) annyira tökéletesen adta át az érzelmeket, hogy Ábellal sírtam, nevettem.
A székely tájszólás, a szóvirágok, a régies, itt ott már alig érthető mondatfordulatok tették számomra oly különlegessé ezt a könyvet. Amely tulajdonsága a mai fiatalok számára talán éppen nehezen értelmezhetővé, élvezhetővé tette, de akkor is egy örök darab. Amit viszont talán korosztálytól függetlenül eltanulhatnánk az akkoriaktól, az a tisztelet. A szülők, az élet, a természet tisztelete.

Ez is jó volt! Bár ez a „boszorkányos, misztikus” vonal nekem annyira nem jött be, és a kedvencem Roarke sem volt az igazi, bár szex az volt, nem is kevés azért mégis jól szórakoztam.
Főleg, mert (tök véletlen) pont azokban a napokban olvastam amikor is játszódik a történet.
lsd: http://moly.hu/idezetek/187013

Reméltem, hogy másképp fogok érezni, mint itt sokan, de sajnos egyet kell értenem azokkal akiknek az a véleménye, hogy ez egy gyengébb könyve Keyesnek. Nyomasztó és kiábrándító.

Kedves és rövid, de annál velősebb, tanulságos mese, bár sajnos nem lett tőle még karácsonyi hangulatom. Hmm, de ami késik…

Archy! Ez nagyon jó volt!
Ez a második Sanders könyvem, de biztosan nem az utolsó. Élvezem ennek a Playboynak a stílusát. Tetszik az eleganciája, a ma oly ritkán tapasztalt lovagiassága, a logikus gondolatmenete, diszkrét nyomozása.

Igazán kellemes meglepetés volt ez a könyv. Komolyabbnak és érettebbnek éreztem, mint a Csajokat, kidolgozottabbnak a cselekményt, szimpatikusabbnak a szereplőket. Egész jó, csak a helyén kell értékelni.

Bármennyire is elvarázsolt Szabó Magda a felnőtt és az ifjúsági regényeivel, ezzel a mesével sajnos nem. :-(

Egyre jobb! Így a harmadikat olvasva már megismertem és megszerettem Őket. Rourke az álompasi, Eve-ben megbízhatok, ha rajtamúlik nem marad megoldatlan bűnügy. Kitartó, munkamániás, klassz csaj. Végre megjelent a sokat emlegetett Peabody. Azt hiszem jó barátok leszünk. :-) Mert természetesen folytatom a sorozatot és ezt mindenki másnak ajánlom is.
Jaaaaj és persze Summerset… Hát ő..?! A morcos, kiállhatatlan külső mögött, egy érző ember lakozik, ebben biztos vagyok. Meglátjuk!

Egy biztos: nem sokat aludtam az éjjel. Vigyázat felkavaró a könyv!
Három fejezet, és mintha három író, három könyve lenne.
Az útkeresés,(egy kamasz, és az ő kérdései, kétségei) az utazás, (Pi és a bengáli tigris egy mentőcsónakban) és a megérkezés, az alternatíva. (az emberek…Emberek???)
A középső volt, ami igazán tetszett. kivéve moszatsziget

Megint egy újdonság. Egy sorozat, aminek véletlen a közepébe csöppentem, de tetszett. Archy McNallyvel nyomoztam néhány napig, és éltem a Palm Beach-i felső tízezer életét. Szórakoztatott a kissé öntelt, piperkőc playboy, aki diszkrét, nagylelkű barát, és szófogadó fia a szüleinek.(bár már elmúlt negyven) Úgy kb. a könyv harmadáig azt gondoltam tudom a megfejtést és már már kinevettem Archy próbálkozásait, igazán jó nyomozó lenne belőlem ……aztán mégis meg tudott lepni.

Csodálatos. Őszinte. Emberi. Hallgattam őt, és megállt a világ forogni.
Ahogy Szabó Magda ír, nem ír úgy senki. Olyan nehéz értékelést írnom… Nem megy.

Igen! Már most biztos vagyok benne, hogy tovább olvasom a sorozatot. Eredetileg fenntartásaim voltak N.R.-el kapcsolatban, de így, hogy a romantikát krimivel, illetve a krimit romantikával fűszerezte, teljesen meggyőzött. Tökéletes arányok, remek karakterek, akik igazán hitelesek, őszinték, szeretnivalók. (no, persze nem mind) Egyetlen dolog zavart, de az nagyon! bár nyílván nem az írónő hibája Hol tegezik, hol magázzák egymást a szerelmesek.

Első Kepes könyvem.
A többiek értékelése olyan részletes, hogy én már nem is tudok mit írni.
Bár néhol elvesztettem a fonalat, nyilván a kissé hiányos történelem ismereteim miatt de egyébként tetszett. Három (illetve még annál is több) család közel 80 évét áttekintő családregény, társadalom ábrázolás.

Hát ez remek volt! Rövid, de a lényeg benne van. Mennyire mások vagyunk? Mennyire másképp látjuk, mennyire másképp éljük meg a dolgokat!? …és mégis! :-))
Szórakoztató kis könyv, amiben igazán velős gondolatok vannak a sorok közé rejtve.

Nagy rajongója voltam vagyok az írónőnek, de ez a „mese” nem tetszett. Bár lehet, hogy csak nem most kellet volna olvasnom… Aránytalanul sok a „beteg”, túl sok az öldöklés, ármánykodás, valóban a Barbárság tengere. Viszont nekem most nem jöttek át a más könyveiben olyan fantasztikusan jól, hihetetlen érzékenységgel leírt érzelmek sem. Valahogy még a főszereplő páros szerelme is őszintétlennek tűnt. No, és a vége…?

Igazán érdekes volt belelátni a királyi család életébe, látni, hogy mi is van a csillogás mögött.
Hmmm…azt hiszem nem szeretnék királynő lenni!

Romantikus krimit akartam olvasni, és ezt a sorozatot dobta ki a kereső.
Gondoltam miért is ne…?
Sajnos az első két részt nem találtam a könyvtárban, így rögtön a harmadikkal kezdtem. Kellemesen csalódtam. Meglepett milyen jó! Igazán! Pont egészséges arányban van benne, romantika és krimi. A szerelmi szálat nem érzem túlzottnak, és nem sokalltam be a nyomozás részleteitől sem. Szeretek erős (okos, bátor, önálló) nőkről, és igazi (előzékeny, határozott, gondoskodó) pasikról olvasni. A könyvbéli Dallas, és Roarke páros pont ilyen. A könyv izgalmas, (ohh mekkora csavar a végén) szórakoztató, remek olvasmány. Folytatni szeretném, illetve akarom az előzményeket is!

A borítóba szerettem bele. Szerintem egyszerű és mégis gyönyörű.
Nagyon élveztem az akkori családok életéről, a 100 évvel ezelőtti Budapestről olvasni, de a szereplők nem lettek igazán a kedvenceim, nem ragadott magával a cselekmény. Szerelem, politika, krimi, de valahogy minden, csak „félgőzzel”. Egyedül Hilda néni alakja volt, ami érzéseket, vagy talán inkább képeket indított el bennem. Egész pontosan úgy láttam és hallottam Őt mesélni, mint a Titanicban az idős Rose-t. Azért persze nem bántam meg, hogy elolvastam.

A negyedik is pont annyira tetszett, mint a többi része a sorozatnak. Pörgős, izgalmas cselekmény, jól kidolgozott karakterek, akik egy picit sem unalmasak, sőt fölöttébb viccesek. Igazán jó könyv.
Tetszik ahogy Evanovich jellemzi a szereplőit. Röviden, de mégis részletesen. Pont annyira, hogy a vetítés beinduljon a fejemben. Látom Őket!
Hmmm bizony. Hát azt kell mondjam, hogy Morellit egyszerűen imádom.
Már már annyira, mint Daniel Belloqot (Mogorva) a Fable könyvekből.

Régi mese, mai mesébe csomagolva. Ismét egy olyan műfaj, amilyet eddig még nem olvastam. Egyébként tetszett, mert azért a rózsaszín zöld fodrok, csipkék mögött kibontakozott némi mondanivaló is, a mai szülő, gyerek kapcsolatokról, felelőségről, persze csak nagyon light-osan.
Egy csillag levonás a sorozatos ismétlések, a kissé szájbarágós stílus miatt volt muszáj.