Aktuális olvasmányok
- C. S. Lewis: The Chronicles of Narnia • Részletek
- Oliver Sacks: The Man Who Mistook His Wife for a Hat • Részletek
- Francoise Barbira Freedman – Doriel Hall: Yoga for New Mothers • Részletek
- Vladimir Nabokov: Lolita (angol) • Részletek
Azt hiszem, jobb lesz, ha megírom az értékelést az egyes részekről, ahogy elolvastam őket, különben a végére elfelejtem.
The Magician's Nephew: játékos, varázsos, vicces, nagyon jó indítás a sorozathoz szerintem. Narnia „teremtését” nagyon el tudtam képzelni.
The Lion, the Witch and the Wardrobe: kicsit komolyabb, drámaibb, mint az első rész; bár ezt írta meg elsőként Lewis, nem árt neki a „bevezetés”. Itt még erősebben kidomborodnak a keresztény hittel való párhuzamok, mint az előző részben, de nem egy az egyben a Bibliát ülteti át a mesébe, szerintem vannak lényegi különbségek. Úgyhogy én a magam számára úgy döntöttem, hogy aki akarja, keresztény példázatként értelmezi, aki meg nem, annak számára szép történet a barátságról és az önfeláldozásról. Persze az erkölcsi mondanivaló kb. tízéves gyerekek számára van megfogalmazva, de azért nem vészesen szájbarágós.
The Horse and His Boy: minden benne van, ami egy jó kalandhoz kell.
Prince Caspian: hálistennek sokkal jobb, mint a film, ami szerintem nagyon tré volt (pedig az első tetszett, de ebben erősen átírták a sztorit a CGI kedvéért, sőt valójában gyakran úgy éreztem, útközben elveszett a forgatókönyv). A könyv viszont tartja az eddigi színvonalat; legjobban talán a mellékes, akár csak egy-két mondat erejéig felbukkanó teremtmények tetszenek, akiket annyira jól megformál Lewis. És persze megint ad némi apropót, hogy gondolkozzunk a hit természetéről.
The Voyage of the Dawn Treader: Eddig talán ez a rész fogott meg a legkevésbé, bár vannak benne szép részek, pl. Eustace és Aslan találkozása. A vége már egyértelműen keresztény allegória.







