Juanita81 kedvenc

+
>!
egy_ember MP

Magyar férfi kedvenc zöldsége a kolbász, de mellé gyümölcsnek szalonnát is fogyaszt.

34. oldal Koleszterin és csirkefej

Lackfi János: Milyenek a magyarok? ↑ 14% Útikalauz kül- és belföldieknek

4 hozzászólás
+
>!
Belle_Maundrell

Hogy eme fantasztikus mű elmés kifejezésével éljek: szentséges basszantyú, mi ez a szemét?! Komolyan mondom, ez az irodalom szennye, még csak könyvnek sem nevezném. Egy tisztességes regény nem ilyen, ez egy unatkozó háziasszony fantáziálása, amit a szakácskönyvébe firkantott, míg főtt az ebéd.
Nem értem ezt a nagy felhajtást körülötte, hogy úgy mondjam, nagyobb a füstje, mint a lángja. Sokkal. Mit esznek ezen az emberek? Őszintén bevallom, eszem ágában sem volt elolvasni, de aztán az amúgy nem olvasó ismerőseim körében heveny szürkeláz kezdett tombolni eskü elérem valahogy, hogy ezt tényleg betegséggé nyilvánítsák, és egész álló nap azt hallgattam, hogy Mr. Szürke milyen szipiszupi mélységekkel rendelkező érzékeny férfiállat, mindenki ilyen pasit akart rájuk szabadítanék azért egy ilyet, csak hogy lássuk, tényleg úgy örülnének-e neki, és annyi, de annyi, a csodálat köntösébe bújtatott borzadályt hallottam róla. Szóval úgy gondoltam, ha már szidni akarom, akkor tisztességesen teszem, és előtte utat engedek szuicid hajlamaimnak, azaz önkínzatásba kezdek általa.
Nem tudom, hogy ez a véletlen műve-e, vagy előre megfontolt népkínzatási szándék vezérelte a nénit, de olyan, mintha egy átpornósított, vámpírtalanított Alkonyat lenne. Gyakorlatilag ugyanazok történnek a főhősnővel, a karakterek a korukat leszámítva külsőleg pont ugyanolyanok, csak még sokkal idegesítőbbek.
Tehát vessük árgus pillantásunkat a szereplőkre. Hát, kb. annyira voltak kidolgozottak, hogy ha elkapunk az utcán egy járókelőt, az is tíz perc alatt összehozza őket.
Ana egy átromanásított Bella, béna, szép, de nem tudja, még akkor sem, ha térdre borulnak előtte az olvadozó hímek. Jó, ilyen nem történt, de Christianen kívül legalább két másik egyed is jelentkezett hősszerelmesnek rövid időn belül, szóval annyira csak nem lehetett átlagos, egyáltalán nem szép egérke. Hű, hát nem mesterien megalkotott, egyedi ez a nőszemély?
Most azt várjátok, hogy rávágom csupa nagybetűvel, hogy nem, de nem teszem. Mert van itt karakterábrázolás, csak nem úgy, ahogy az írónő szerette volna. A drága Miss Steel (Vajh Danielle Steel után kapta a nevét?) ugyanis tudathasadásos. Bizony, legalább hárman vannak. Van az az Ana, akit a külvilágnak mutat, a csetlő-botló kis nyuszika. Aztán van, akit a tudatalattijának nevez, és van a belső istennő, akik mindenféle cukiságot csinálnak, vihognak, a belső istennő gyümölcsöket eszik, hétfátyoltáncot lejt és bútorok mögött bujkál, meg minden. Most mondjátok azt, hogy ez a csaj normális…
De kit érdekel ő, amikor itt van mindenki csodálatos, sérült lelkületű kis álompasija, Christian Grey. Khm, engem nem győzött meg. Ez egy zsarnok. NEM érdekel a nagy traumája, ami miatt egy ilyen gazdag állat lett, akire félóránként rátör a kangörcs. (De ajánlom, hogy tényleg sokkoló legyen, ha már eddig húzzák) Mi köze van a szexuális hajlamainak ahhoz, ami öt éves kora előtt történt? Huszonvalahány éves kora óta nem tudta kiheverni? Oké, biztos van ilyen, de nem hiszem, hogy az eredmény ez. Arról nem is szólva, hogy az egész ember egy nagy nonszensz. Nincs olyan huszonhét éves ember, aki milliomos üzletember és egy saját cég igazgatója, tökéletesen zongorázik, tökéletesen vezet repülőgépet, és általánosságban mindent tökéletesen hajt végre, amibe csak belekezd. A szexuális aberrációi meg… hát, az kész vicc. Miért indul be valaki attól, hogy nézi, ahogy egy nő a száját rágja?? *elvonul hajat tépni* Ezért haragszom, mert nagy bambulásomban én is szoktam ezt a nem túl dicső tevékenységet űzni, és az őrületbe kerget, hogy akárhányszor rajtakapom magam, mindig eszembe jut ez a vécépapír értékű nyomdatermék. És ha Ana gusztustalanul csinálta volna, mert hát látni olyat is? És ha kireped a szája és vérzik, és egyáltalán nem szép, akkor mi van?
Egyéként nem értékeltem az írónéni elképesztően leleményes tettét, miszerint a szürke szemű főhőst Greynek hívják… haha, de kis ravaszak vagyunk… :P
A mellékszereplőkre kár vesztegetni a szót, észre se vettem volna, ha nincsenek, Kate is csak arra kellett, hogy Ana válthasson vele három sort, amikor éppen nem Mr. Szürkével üzekedtek. (Nem, nem érdekel, hogy nem mondunk ilyet emberekre. Mint a macskák, minden második oldalon egymásra vetették magukat)
A történet… nincs is történet, menjünk tovább.
A csodálatos szerelem annyira gyönyörű és megindító volt, hogy vagy az asztallapot akartam lefejelni, vagy majd elaludtam és megettem egy csomó édességet, hogy feldobjam a hangulatomat a nagy tespedésben.
Villámsebesen zúgnak egymásba, és sebesen be is esnek az ágyba… vagy ahová akarnak. Amúgy annyira nem is volt perverz, Christian játszószobája (úgy hangzik, mint az oviban, de mit tudok én erről?) elég durvának tűnt első pillantásra, de hát nem is használták ki a lehetőségeket. Egy kis fenekelés meg kikötözés, pezsgőnyalogatás… szerintem ez bármilyen harmadrendű háziasszonypornóba belefér. Nem volt olyan beteg és sötét, mint amit beharangozott. A leírások meg elég szegényesek voltak, nem mintha különösebben bánnám, de Kresley Cole vámpírpornója is részletesebb. És gazdagabb a szókincse. Az egyetlen tényleg beteg(?) dolog ez az uralkodó hajlam volt, az uralkodó és alárendelt fél. A szerződés meg röhej. Ana pedig egy kis rabszolgalélek, valaki mindig megjegyezte, hogy milyen okos és önálló, ez kész röhej, tekintetbe véve, hogy mindent kérdés nélkül megtett, amit Christian mondott. Meg őszintén, ez a ki mit hová dugott, mi nyomódott hová… nulla érzelemmel… mint valami ismeretterjesztő leírás. Igazából az ugrott be, amikor egyszer a csigák szaporodásáról néztünk egy filmet, és a narrátor több érzéssel beszélt, mint ami itt volt. (A csigákról. Szóvirágokkal.)
És ez is a baj, hogy elvileg ők annyira halálosan szeretik egymást, de nem jön át. Olyan, mintha betekintést nyernénk egy bordélyba, ahol az egyik kuncsaft pár hétre kölcsönvesz egy lányt. Mint egy elcseszerintett Micsoda nő. A befejezés kész röhej, gondolom a cél a drámai függővég volt. Nem lett az, csak kiderült, hogy a szereplők még idiótábbak, mint elsőre tűntek.
Ó, és csak én gondolom úgy, hogy az elején nagyon homofóbszagú volt, amikor az volt a téma, hogy Christian meleg-e?

Igazság szerint azzal van a legnagyobb gond, amit ez az egész Szürke-hiszti kiváltott. A sok kis kevésbé elmés tinilány elolvassa, és ezt tekintik példának, Christian Grey lesz a tökéletes álompasi. Mintha visszafejlődne a világ, megint visszatérünk az alárendelt nő-uralkodó, istenítendő férfi viszonyhoz? Forognak a sírjukban a nők, akik az egyenjogúságukért küzdöttek. Tehát szerintem az a visszataszító, amit ez az egész képvisel, az üzenet, nem maga a könyv(?). Az isten szerelmére, ez nem egy könyv! Úgy értem, ha E. L. James megírja, elolvassuk, aztán némi megvetéssel elfelejtjük, azzal nem lenne gond, de olyan, mintha visszamennénk az időben és most arra vágynának a nők, ami ellen régen harcoltak. És ez is el fog indítani egy hullámot, mint az Alkonyat a lightos vámpírjaival, vagy az Éhezők viadala a disztópiát. De kell ez nekünk? Tényleg ilyen kapcsolatról akarunk olvasni? Tényleg egy Christian Grey-re van szüksége a 21. század nőinek?

Ui.: Mióta végeztem az értékelésemmel, úgy érzem, egy csomó minden bennem maradt, és újabb idegesítő dolgok jutottak eszembe. Szóval, ím az utóirat, többé-kevésbé röviden:
– Christian úgy beszél Anával, mint egy kiskutyával. Ez az állandó „jó kislány”-ozás az őrületbe kergetett.
– Ha már Christian, akkor megemlítem, hogy a falat kapartam a frenetikus szexjelenetektől… „élvezz nekem/értem/a kedvemért” Jelentkezzen, aki szerint ez nem bődületesen béna. *sehol semmi égbe lendülő kacsó* És utálom, amikor valakit lebébiznek. Ha engem valaki bébinek hívna, akkor hívna úgy utoljára
– Szerintem Christian nem csak szexrabszolgát akar, hanem kaját. Kíésrtetiesen emlékeztetett a Jancsi és Juliska gonosz boszorkányára, ahogy folyamatosan tömte Anát. „Ettél már? Nem? Egyél, kell az energia!” Hízz meg szépen, hadd hamizzam meg a husikádat. De nasizni azt nem lehet, mi? *obszcén kézmozdulatot tesz*
– A fordítás olyan szörnyű, hogy azt nem lehet elmondani. Éljen az Oroszlánykirály, nem igaz? :D

74 hozzászólás
+
Hirdetés
+
>!
mmonikca
Egy költő – egy vers

Szabó Lőrinc : Dzsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünödve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –
Ö mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –
Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke öt és mindhármunkat én.

1 hozzászólás
+
+