jocibmx 2


Összes kitüntetés 15


Kedvenc könyvek 9

Kedvenc sorozatok: A királygyilkos krónikája, Expanse, Fear Agent, The Dresden Files, The Walking Dead, Vének háborúja

Kedvenc alkotók: Anthony Ryan, Brian K. Vaughan, Ernest Cline, James S. A. Corey, Jim Butcher, Mark Waid, Neil Gaiman, Patrick Rothfuss, Robert Kirkman, Scott Snyder, Warren Ellis

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Dark Horse Comics, DC Comics, Fumax, Image Comics, Orbit


Aktuális olvasmányok


Utolsó karc

+
>!
jocibmx

A disztópikus YA sci-fi nagyon felkapott alzsáner (?) manapság. Mind könyvek mind filmek terén. Hunger Games, Divergent, Maze Runner, sorolhatnám. Persze a disztópikus sci-fi már régebb óta jelen van a köztudatban, de talán sosem volt még ilyen népszerű. Mitől lett hát ilyen felkapott?
Ahogy, azt minden valamirevaló sci-fi olvasó tudja, a sci-fi történetek többsége, habár a jövőben játszódik, lényegében a jelent írja le. Mi tehát az a közös pont, ami ezeket, a regényeket és filmeket sikeressé teszi?
Azt hiszem a YA disztópiákkal kapcsolatban ez egészen röviden összefoglalható. Hatalmas a szakadék a világon élő gazdagok és a szegények között. Ahogy Cory Doctorrow mondta egy interjúban: „Azok a disztópikus YA regények, amelyeket olvastam és ismerek, meglátásom szerint a vagyon egyenlőtlen elosztására, a társadalom oligarchikus kérdéseire reflektálnak”.
Az írók pedig ezt a feszültséggel teli világot boncolgatják a sci-fi keretein belül.
Ami számomra igazán érdekes még ezzel a „divathullámmal” kapcsolatban, az, hogy mennyire mást értünk ma disztópikus történet alatt, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Vagy legalábbis mennyire mást ért alatta a mainstream popkultúra.
Orwell 1984-e köszönő viszonyban sincs a mai disztópiákkal. Nincs happy end, nincs kaland és beteljesült szerelem. Alan Moore V for Vendetta című képregénye (amit épp most olvasok, és ami miatt írom ezt az egészet) szintén egy magányos, sivár társadalmat vázol fel. Nincs látványos különbség a társadalom tagjai között, valamilyen szinten elnyomó és elnyomott is megszenvedi a kialakult rendet. Nincs harsány színekben villogó Kapitólium, csak egy unalmas, szürke, betompult, betokosodott rendszer, amiben a legtöbb ember hallgat, és némán tűr. Az elnyomást nem a vagyon egyenlőtlen elosztása szüli.
Szintén érdekes, hogy ezek a korábbi írások sokkal inkább politikai töltetűek. Mind a két mű egy totalitárius diktatúrát fest le, ahol nem a gazdasági különbségek, hanem az ideológiák hozták létre a kialakult torz rendet. Nem csoda, hiszen lényegében az ilyen valós diktatúrák hívták életre a sci-fi ezen ágát.
Az pedig egészen lenyűgöző számomra, hogy ezek a könyvek milyen hatással voltak a társadalomra. Az olvasás, maguk a történetek hatással vannak az emberre, ez tény, de ritkán látni azt, hogy egy-egy történet túl lép a szórakoztatás, esetleg az elgondolkoztatás keretein. Gondolok itt arra, hogy a V a 99%, az Occupy mozgalom szimbóluma lett. Vagy hogy Katniss jelét mutatták a diákok a Shanghai tüntetéseken.
Ezek a történetek fontosak, figyelemfelkeltőek és érdemes ismerni őket. És mivel lényegében már mi is egy olyan világban élünk, ahol minden percben figyelnek bennünket, jobb ha tudjuk mivel van dolgunk.