Jecse értékelései 147

Istenem! Ahány ember, annyi vallás.

Szépen haladtam vele mert a cukiság netovábbja ez a csaj és a háttérben azért magvasabb gondolatok is felderengtek. Persze a tenyér ha csattan mindig ideológiát kell hozzá gyártani, pláne ha a kalapács is lendül. Ajánlom. Haladós.

A kötelező, kötelező olvasmány abból az időkből amikor még hősünk be nem teszi többé a lábát x kávéházba mert hamisítják a süteményeket, azaz margarint használnak vaj helyett. Ja kérem…

Nagy dumás. Kell még több is….

Nem is tudom. Valahogy Dorian Gray járt a fejemben mikor olvastam. A körmöm nem rágtam le, de már nem is szeretem azokat a köröm lerágós könyveket. Érdekes volt.

Egy bűbájos angyal lehet az írónő!

Úgy indult, hogy kedvencet kap de azután alábbhagyott a lelkesedés. Nagyon jó, hogy elolvastam hisz az emberi lélekkel ismerkedhettem. Kicsit hosszú volt, mint az orosz tél, de előbb-utóbb ott is beköszönt a tavasz és az ilyen regények is véget érnek egyszer. Mindenesetre a Karamazovval várok még egy kicsit.

Az év eddigi kellemes meglepetése. (feb.16.) Köszönöm. Jókat nevettem és hát elmerengve töprengtem egy letűnt korról, a lélek örök fiatalságáról. „ Az öregség folytonos megalkuvás, de minden alku után marad valami. Minél kevesebb, annál becsesebb…”

4-esnél nem tudok neki jobbat adni. Jobbra számítottam, persze ez is a moly hatása, főleg a pozitív kritikát olvassa el az ember. Nem azért, mert nem mindig tudtam kiről olvasok de valahogy nekem nem jött úgy át, nem tudtam úgy bele élni magam. Emberek zárt közösségben való viselkedéséről olvastam már jobbat is azt hiszem. Ez az első könyvem az írótól, valamit még kellene tőle olvasnom, mert nagyon szeretem a dél-amerikai regényeket. De nem most azt hiszem.

Esténként nem győzöm a gyerekek kezéből kikapkodni.

Olvasás közben Szabó Magda: Ajtó című könyve jutott eszembe számtalanszor, ugyanez az érzés fogott el akkor is. Hasonló drámai feszültség, döbbenetes élethelyzetek. A történelem néhány foszlányain is jól eltöprengtem a könyv kapcsán és az emberi lélekről is sokat tanulhattam.

Azért elolvastam volna egy olyan verziót is, hogy nem fordul vissza az autóval Nyúl úrfi. Eleje tetszett, később már untam.

Igen, ötös! Zsiga bácsiban még sohasem csalódtam. Mégis szomorú lettem. Könyvtárból vettem ki ezt az 1976-os példányt és gyárilag összeragadt oldalakat találtam benne. ( bizonyos oldalak nem voltak szétvágva teljesen az élüknél, az olvasáshoz én vágtam szét ) Létezik az, hogy egy negyvenezres város könyvtárában ilyen szűz, mondhatni vénkisasszony példányt olvastam?

Nagyon érdekes volt különböző világok különböző kulcslyukain betekintgetni. Igazán jó humora van az írónak(és a fordítónak). Nem mindegyik történet tetszett (talán kettő nem), de a többi feledtette ha már kicsit lazultam volna. 50-100 mondatot szívesen megjegyeznék magamnak és ha vicces, intelligensnek akarnék látszani egy társalgás során bevetném őket. Brillíroznék vele.

Nagyon érdekes könyv egy szenvedélyről, egy barátságról és ki a bolond, ki nem, eldöntéséről a világunkban.

A mi utcánk után kicsit lassú teher ez a könyv.

Tetszett. Jó a képanyag. Ja és tényleg hotelben élt, de Nizzából hozatta a cipőit? Hmm.. Hiába a stílust nem lehet pénzért venni.

Elég gyermeteg. Nem éreztem olyan drámainak. Ez tényleg egy babaház.

Azt hiszem mindnyájan ismerjük azt az érzést, hogy pontosan tudjuk mit kellene csinálnunk, hogy jó legyen, hogy nyerjünk és mégis képtelenek vagyunk megtenni. Ha másnak kellene tanácsot adni ez ügyben, hú de könnyű lenne. Szinte nem is értjük, hogy miért nem…, annyira elemi. Mi viszont képtelenek vagyunk a nyilvánvalót meglépni. S minden marad a régiben, mint egy előre megírt élet. Nagyjából erről szól a könyv.

Úristen most ezek után, hogy nézzek tükörbe!

Eleje nagyon jól indult de azután négyes lett. Ha társaságban igazán nagyot akarsz beszólni innen aztán meríthetsz. Ritka nagy mondatok vannak benne. És azért elgondolkodtat!

Túlmisztifikált, túlértékelt könyv. Nekem nem volt életszerű. Ennél erősebb a természet. Nem az ember fog utoljára kihalni az egész ökoszisztémából. Láttam én már több hektáros lebetonozott területet egy volt orosz bázison ahol áttört az ősgyep még a betonon is. Döbbenetes erejét láttam a természetnek.

Jaj de nagyon…

„A napfény íze” 12 generáción keresztül. A Csillag család élete mintha a magyarság sorsa lenne. Az utolsó fejezetnél egyfajta nagyon szomorú érzés fogott el és pont az előbbi párhuzamra gondoltam meg a jelenkorra. Ugyanakkor örömérzés is volt bennem, hogy az útkeresés és a múlt kutatása mennyire előbb vitte életét. És ez biztató.

Köszönöm MOLY, hogy találkoztam a könyvel. Én 5-ös osztályzatot adok a regényre. Az írót is megszerettem, később még olvasok tőle. Hogy miért? Kell ez nekem! Nagyon jól éreztem magam két délután és este.