Moly · janka0416 értékelései

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vége…
2010 nyarán vettem a fáradtságot és elmentem a könyvtárba. Kerestem magamnak egy nyálas, csöpögös love storyt. Ééés akkor megláttuk egymást… már az első pillanattól fogva tudtam,hogy el kell olvasnom. Éés most jön a komolyabb része az értékelésnek. :DD
Nem hittem volna,hogy éppen a Szent Johanna Gimi fogja velem megszerettetni az olvasást.
Fura…de mégis úgy érzem,hogy tényleg velük nőttem fel.
!!!Renivel!!!
Kinyitottam az ajtót, és nem túl ünnepélyesen kiléptem a fülkéből, mire Cortez felnézett. Felvont szemöldökkel figyelt, aztán nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit, csak elmosolyodott. Azt hiszem, ez azt jelentette, hogy tetszett neki, amit látott. Vadul kalapáló szívvel huppantam le a bal lábára, karomat átkulcsoltam a nyaka körül, és belenéztem a mélykék szempárba.
– Csak elértem, hogy elakadjon a szavad – suttogtam büszkén, Cortez pedig átfogta a derekam, és közelebb hajolt hozzám.
– Szeretnéd, hogy a te szavad is elakadjon? – kérdezte, aztán fél kézzel beletúrt a hajamba, magához húzott, és megcsókolt. Khm. Jó, ő nyert. Valóban elakadt a szavam.

!!!Cortezzel!!!!
– Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? – suttogta halkan.
– Igen – bólintottam bele a vízbe az állammal.
– Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem – fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
– Ez mikor történt? – kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.
– Folyamatosan.

!!!Ricsivel!!!:
– Neményi, te rosszabb vagy, mint a bumeráng. Nem lehet elég messze dobni, visszajössz – mondta Ricsi idegesen.

!!!Kingával!!!:
Csak azt akartam kérdezni, hogy haladsz, mert én sehogy. Ezeknek még füzetük sincs – panaszoltam.
-Igen? Hát, gratulálok, ha ennyi a problémád. Renáta, ezért zavarsz? Ricsiről és Zsoltiról van szó. Adj nekik lapot és egy-egy Kinder tojást, attól elhallgatnak.
-Minden rendben nálad? – kérdeztem, mert a háttérből furcsa hangokat hallottam.
-Ó, hogyne, minden pompás. Virág azt sem érti, amit kérdezek, és idegtépően lassan ír, mert minden átkozott o betűbe békejelet rajzol, Andris pedig megette a radíromat, szétrámolta a polcomat és a nyakába aggatta a díjaimat. Most pedig Virágot üti a párnámmal! – szemléltette a szobájában zajló eseményeket. – Andris, én komolyan leütlek! Fejezd már be! – üvöltötte. – Uramisten – motyogta halk, döbbent hangon.
-Mi az? – riadtam meg.
-Ez rágyújtott a szobámban! Renáta, most leraklak, mert kiverem Andris felső fogsorát – közölte és kinyomott.

!!!Virággal!!!:
A nap fénypontja egyértelműen az volt, amikor Kardos éppen Radnóti Miklós életrajzát diktálta, Virág pedig, meghallva a két kis csipogást, feltápászkodott.
– Mi a probléma, Virág? – nézett rá szigorúan a magyartanár.
– „Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm!”
– Virág, meghibbantál? – förmedt rá Kardos. – Azonnal fejezd be az éneklést. Hallod? Virág! Viráág! – Virág két ujjával befogta a fülét, és hangosabban üvöltött.
– „Egyesítsed szelle-e-meddel” – óbégatta.
– Virág, kifelé az órámról! – kiáltotta el magát Kardos, Virág pedig énekelve indult az ajtó irányába. – Megáll az eszem – nézett utána Kardos, amikor becsukódott a terem ajtaja. – Tehát… – igyekezett visszazökkenni Radnóti életébe. A következő pillanatban azonban újra nyílt az ajtó, és Virág dugta be a fejét a résen.
– „Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid” – énekelte el gyorsan az utolsó két sort is.
– Kifeléé!

!!!!Macuval!!!:
Macu, rólad sem hallottam – nézett fel a tanári zsebkönyvéből.
– Én lépek – vágta rá Macu.
– Hogy érted? Még óra van! – akadt ki Haller.
– Nem, nem most. Érettségi után. Megyek a nagyszüleimhez nyelvet tanulni egy évre.
– Ó. Értem. Japánba?
– Ja. Sayonara!

!!!Zsoltival!!!:
– Nemááár. Szeptemberben leléptek Párizsba? – ámult Zsolti. – Én mindjárt besza… – kezdte.
– Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? – kérdezte Máday, az ajtón kilépve.
– Mindjárt besza…mbázok a suliba – improvizált.
– Kezdheted is – utasította. Zsolti állta a szavát, és idétlenül táncikálva „felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. – Hola, chica! – vigyorgott rá.
– Nagy Zsolt, befelé! – üvöltötte el magát Máday.

!!!Dave-vel!!!
– Nézd – kezdte Dave, Virág öccse pedig az ujját szopva pislogott. – Tudom, hogy érdekes a MacBook, de te mégis, hogy éreznéd magad, ha átmennék hozzád és összevissza nyomkodnám a játékaidat? Ugye? Látod. Nekem is pontosan így esett, hogy tenyérrel ütötted. Bizony. Én tényleg szeretnék jóban lenni veled, de vannak szabályok.

!!!Gáborral!!!:
Ez egyébként az egész osztályunkra jellemző, például szinte soha nem veszekedtünk, irigykedtünk vagy kétszínűsködtünk sőt amink volt, azt szívesen bedobtuk a közösbe. Házik, uzsonna, Edina és kész. XDDD

!!!Andris és Robi!!!:
-Reni legalább a ciginket tedd el – könyörgött Robi.
– Minek ennyi cigi? Mit szeretnétek, kilyukasztani Visegrád felett az ózonlyukat?
– Tedd a mellényedbe!
– Azt már nem!
– Miért nem? Pufi! Nem fog látszódni.
– Nem – rázta meg a fejét Andris. – Hallod – jutott hirtelen eszébe – , tegyél már el két sört is!
—————————————————————————————————————————-
– Andris öltözz át! – hebegte Haller égővörös fejjel. A sokat látott fotós közömbösen nézett ránk.
– De tanár úr, én így érzem jól magam! Ez vagyok én ! Bernáth Andrea – magyarázta és kész.

!!!Jacques Chatelain!!!
Rejtélyes módon most meg Flóra esett ágynak, ma ő nem jött suliba…
– Mindenki üljön le a helyére – lépett be a terembe Vladár. Jaj, ne!!! Máris csütörtök van? Vagy mi??? – A tanárnő torokgyulladást kapott, így nem tudott jönni. – közölte Vladár.
– Nagy kujon ez a Zsák! Flöra, Gazdag… – jegyezte meg Zsolti, és kész. Szakadtunk a nevetéstől. Szegény Jacques égővörös fejjel hadarta, hogy neki semmi köze a tanárnő betegségéhez.

Ezek azok a részek amiken vagy sírtam, vagy …. :D
Egy valami biztos… még 60 évesen is képes leszek a sorozatot újra olvasni :))
Nem tudom mit írhatnék még.. amit szerettem volna összeségében leírni a sorozatról, azt megtette az a 323 ember, aki szintén éjjel nappal Are You Gonna Be My Girl számot énekelte, illetve azok a lányok akik várták/ várják ,hogy egy Cortezhez hasonló srác az ablakuk alatt elénekelje a Wonderwall-t :)

(L)(L)(L)(L)(L)

janka0416 P értékelései 109

Jennifer Rardin: Harapnivaló 76% Jaz Parks vámpírvadász