ugyanaz a történet egy nő és egy férfi tollából. a lényeg ugyanaz, de érdekes, hogy néhány plusz részlet mennyire megváltoztathatja a hangulatot.
———————–
" – A színész-tanfolyamokon semmit nem lehet tanulni, legfeljebb színpadi jártasságot, kifejezésmódot. – mondja ezekről az időkről Redford. Rövid úton, fél év után hátat fordít a Főiskolának. Az egyetlen maradandó emlék egy színpadi mozgásóra, ahol azt a feladatot kapja, hogy mozogjon le egy ismert költeményt. Mivel az egyetlen költemény, amit kívülről tud Edgar Alan Poe Hollója, nem esik nehezére a választás.
– Gondolkodás nélkül belevágtam, leléptem a színpadról, forogtam, ugráltam, az emberek elé vetettem magam, majd székestől felkaptam őket a levegőbe, táncoltam velük, egyszerűen megőrültem. Mikor magamban a vers végéhez értem, megálltam. A tanár rámnézett és azt mondta: „Igazán jó volt. Csináld meg újra!” Egyszerre olyan szabadnak éreztem magam, hogy tudtam, mindent képes vagyok megcsinálni. Így lettem színész."
————————
"– Úgy kezdtem a színészkedést, hogy ellene voltam a színészi életnek. Rengeteg időbe tellett, amíg a sok szaron és nehézségen átrágtam magam. Gyűlöltem az Akadémiát. Aztán valamelyik mozgástechnika órán azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk ki valami koreográfiát egy ismert költeményhez. A faszom nem kéne? – motyogtam magamban. Aztán a tanárom addig erősködött, amíg ki nem álltam a dobogóra. A Hollót választottam, mert ez volt az egyetlen költemény, amit kívülről tudtam. Ami a koreográfiát illeti, rátettem egy lapáttal, a teljes tantermet igénybe vettem. Repültem, ugráltam, csavarodtam, kirángattam az osztálytársaimat a padokból. Amikor a vers végére értem, a tanárom így szólt: Nagyszerű volt. Most csináld meg újra! És én megcsináltam. Hirtelen olyan szabadnak éreztem magam, hogy tudtam, akármire képes lennék."
———————-
az elsőt olvastam először, megtetszett. a másodiknál pedig úgy érzem, hogy az áll közelebb a valósághoz… de lehet, hogy tévedek. és azt sem tudom, azonos volt-e a forrás.
