Hush_Campo kedvenc
„A regény erőssége nem csak abban áll, hogy Keyes mesteri módon, hihetetlenül jól építi fel Charlie személyiségének változásait, az egyre okosabbá váló ember felismeréseit és a környezete reakcióit, hanem hogy mindezt irodalmilag is remekül viszi véghez. Charlie nyelve kezdetben durva, egyszerű, az írásmódja is elidegenítő, aztán szépen lassan változik – Keyes nem átall egyszer-kétszer átejteni a reménykedő olvasót – míg eljut a szépen kimunkált nyelvezetig. Bár minden szereplőt az ő elbeszéléséből ismerünk meg, mindegyikük él, interakcióik a főszereplővel valósak és megalapozottak. Természetesen azonban a középpontban végig Charlie áll, az ő elméje, álmai, frusztrációi, elgondolásai. A története annyira letaglózó és magával ragadó, hogy az ember képtelen letenni a regényt. De ne egy kellemes olvasmányra számítsunk, Keyes a maga nyers valójában mutatja nekünk a dolgokat, és hamarosan mi is elkezdünk szorongani a főhőssel együtt, szorítunk neki, összeszorul a gyomrunk, ha valami rossz történik.”
Bővebben:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2013/05/viragot-algernonnak.html
– Mért akar elválni a feleségétől, Pista bácsi?
– Mert megcsalt a szomszéd gazdával.
– És maga, Pista bácsi, még sosem csalta meg a feleségét?
– Dehogynem.
– Akkor mért akar elválni, hiszen maga sem jobb az asszonynál?
– Ej, hisz az nem ugyanaz!
– Ne beszéljen szamárságot, már hogyne volna ugyanaz.
– Várjon egy cseppet, bíró úr! Ha én a csizmámmal belelépek a tehénlepénybe, csak lemosom, és ugyanolyan lesz, mint előtte vót. De ha a tehén jön, és belepottyant a csizmámba, hát azt a csizmát maga se venné fel többet!
47. oldal, Kettős mérce
Lackfi János: Milyenek a magyarok? 81% Útikalauz kül- és belföldieknek
– Hogy van a nagypapa? – kérdeztem nagymamát, aki egy jóllakott kobra arckifejezésével bámult rám.
– Most, hogy felaprítottam, és átnyomtam az elektromos húsdaráló legnagyobb fokozatán, már nem nehezedik szegényre a lét súlya.
– De nagymama! Valami baj van? Nem szoktál te ilyeneket csinálni.
73.
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír 81% ↑ 6%
– Ez a kérdés azt feltételezi, hogy a mágusoknak kötelességük használni a varázstudományukat, ami ugyebár teljes képtelenség. Szerintem senkinek sem jutna eszébe kötelezni a botanikusokat, hogy új virágokat találjanak ki. A csillagászoknak sem kell átrendezniük a csillagokat. A mágusok, Mr. Segundus, a régi varázslatokat tanulmányozzák. Ki várna el ennél többet tőlük?
(…)
– Egyáltalán nem számít, mit várnak tőlük. Egy úriember nem varázsolhat.
Egyiknek-másiknak már annyira pattanásig feszültek az idegei, hogy azt képzelték, utasításokat kapnak, akár egy tündérmesében. Azt hitték, valamiféle rejtélyes tilalmakat közölnek velük. Jól tudták a tündérmesékből, hogy az ilyen utasítások és tiltások általában elég szokatlanok, de nem nehéz alkalmazkodni hozzájuk – legalábbis elsőre úgy tűnik. Rendszerint ehhez hasonlók: „Ne egyétek meg az utolsó cukrozott szilvát a kék üvegből, ami a sarokban álló vitrinben van!” vagy „Ne üssétek meg a feleségeteket fehér ürömből lenyesett bottal!” A tündérmesékben mégis mindig úgy játszanak össze a körülmények, hogy a főhős kénytelen megszegni a tilalmakat, és ezzel szörnyűséges átkot hoz a saját fejére.
