"Amikor a delizsánsz áthajtott Mr. Norrell birtokának lengőkapuján, Mr. Honeyfoot felkiáltott.
– Egy gyakorló mágus Angliában!"
Susanna Clark – A Hollókirály
Delizsánsz: A személyszállító postakocsi (delizsánsz) csukott társaskocsi 1752-től utasokat, pénzt, csomagokat szállított.
A házat Gregory Absalom, VIII. Henrik, Mária királynő és Erzsébet királynő udvari mágusa építtette a tizenhatodik században. Ha egy varázsló teljesítményét a sikeres varázslatok számával mérjük, Absalom nem is tekinthető mágusnak, hiszen a varázslatai mindig hatástalanok maradtak. Ha viszont eltekintünk ettől, és inkább azt a pénzt számoljuk, amit a varázslataival összegyűjtött, bizton állíthatjuk, hogy Absalom volt az egyik legnagyobb mágus, aki valaha élt. Nyomorúságba született, és gazdag emberként halt meg.
– A mágusok ölni is tudnak a mágiával? – kérdezte Lord Wellington Strange-től.Strange a homlokát ráncolta. Láthatólag nem tetszett neki a kérdés.
– Szerintem a mágusok tudnak – vélte –, de az úriembereknek nem szabad.
– Ne nézzen már rám olyan dühösen! Ha igaz is, hogy mágus vagyok, hát nem nagyon árthatok senkinek. Más szakértők tündéreket és rég halott királyokat idéznek meg. Én csak egy bankárt varázsoltam a tükörbe.
– El tudom képzelni, mennyi a dolga. Azt sem tudja, hova kapjon, Mr. Strange – szólalt meg a lelkész felesége. – Emlékszem, amikor az én apám meghalt, temérdek tennivaló zúdult rám. Annyi volt a hagyaték! Volt otthon néhány porcelánkancsónk, amiket a konyhai tűzhely párkányán tartottunk. Az apám azt kívánta, hogy az összes régi szolgánk kapjon egyet. De olyan zavarosan írta le a kancsókat a végrendeletében, hogy szinte lehetetlen volt eldönteni, melyik személy melyik kancsót kapja. A szolgák is egymásnak estek, mert mindannyian a sárga kancsót szerették volna a rózsaszín rózsákkal. Ó, azt hittem, soha nem jutok dűlőre azzal a hagyatékkal! A maga apja sok örökségről rendelkezett, Mr. Strange?
– Nem, asszonyom, egyáltalán nem. Mindenkit utált.
Gyakran mosolygott, és mivel a mosoly a legelőnyösebb ékszer, amit egy hölgy csak viselhet.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem arról volt szó, hogy a hölgy nem szerette; Jonathan biztosan tudta, hogy a kisasszony szerelmes belé, csak néha úgy tűnt, mintha csak azért akarta volna vele összekötni az életét, hogy veszekedhessen vele. Jonathan nem értette, miért történik ez. Meg volt győződve róla, hogy a kisasszony minden kérését teljesítette, és erején felül igyekezett javítani a viselkedésén. A kártyázást és a többi szerencsejátékot szinte teljesen abbahagyta, és alig nézett már a pohár fenekére – már nem volt olyan nap, amikor egy üvegnél többet ivott volna. Azt is elmondta a hölgynek, hogy akár templomba is gyakrabban fog járni, ha ezt kívánja tőle. Egyszer egy héten, vagy ha nagyon ragaszkodik hozzá, kétszer is.
