hóvirág értékelései 557

Ez nagyon jóóó. :) Hatalmas nagy kedvenc lett.
Igényesen megírt, csavaros sztori, hihetetlenül jó arc szereplőkkel, tetszetős szerelmi szállal, szépen kidolgozott és egyedi világgal. Nagyon tetszett. Többször olvasós lesz, ez biztos. :)

Sokkal bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/05/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt.html

Rohamtempós olvasás a kihívás határideje miatt – pedig jobban szerettem volna tovább nyújtani, ahogy az első olvasás alkalmával is. Minél tovább tart, annál jobb! :)
Igazából nem nagyon tudok érdemben mit írni, elfogult rajongóként csak ódákat lehet zengeni róla… :D Utolsó kötet, persze az ember ilyenkor szomorú, hogy véget ért, el kell engednie a szereplőket és a történetet. Persze bármikor újra elő lehet venni, úgyhogy nincs nagy gond. :) Arról a rengeteg más Középföldén játszódó könyvről nem is beszélve… neki is ugrok lassan A szilmariloknak. :)

Nehezen indult a számomra, de aztán beindult a sztori. Összességében tetszett, bár volt egy kis hiányérzetem a végén – érzésem szerint eléggé össze lett csapva a végkifejlet.
Meglepő módon Sarolt egészen szimpatikus volt itt; mondjuk gondolom az István, a király után a legtöbben megdöbbennének a Magyarok csillaga Saroltján… :'D Különben valamikor egy műsorban egy történész azt mondta róla, hogy a krónikák szerint is mindenki utálta őt. :D Éppenséggel itt sem egy közönségkedvenc, többször említi a szerző, hogy ki mennyire félt tőle; de mégis, összességében – legalábbis számomra – pozitív figura lett ebből az asszonyból. És ezt nem is bántam. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/05/makkai-sandor-magyarok-csillaga.html

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezt csak úgy hamarjában… :D Valamiért megfogott a fülszöveg, kíváncsivá tett. Szóval ezért.
Nem egészen erre számítottam, mármint ennél kevésbé mondvacsinált okot vártam volna a fiútól, de hát ez van, vannak ilyen – már bocsánat – betegesen mártírlelkű emberek sajna. Sajnáltam kicsit őket, amiért évekig szenvedtek. De csak egy kicsit, mert tőlem ez a felfogás annyira távol áll, hogy nem tudtam kicsit sem azonosulni se a fiúval, se a lánnyal. Nem jó ahogy szivatják egymást. Az meg pláne nem jó – ahogy valaki ki is emelte az egyik értékelésben –, hogy afféle biztatásként is fel lehet fogni; sajnos lehet, hogy egyes fiatalok így is tekintik majd. :/ Aztán ők is szívnak évekig – csak nekik nem valószínű a hepiend, mert ez azért elég kirívó, ahogy ebben a sztoriban volt, valljuk be. :'D Mázlijuk volt.

Hát kb. ennyit tudok mondani. Nem igazán tetszett… Inkább olyan semleges. :)

Nagyon tetszett, jobban, mint a második kötet. A végén szépen le van zárva a sztori, a szálakat rendesen elvarrja az író, úgyhogy elégedett lehetek. :) Gecsét sajnáltam nagyon ebben a részben, szerintem ez a figura nem ezt érdemelte volna a végére, de hát ez van.
Itt sajna kevesebb szó esik a szokásokról meg az életmódról, mint az előző kötetekben, mert sokkal inkább a harc meg a menekülés van a középpontban – de éppen ezért nem is hiányoltam az infómorzsákat, hiszen nem volt időm a hiányukra gondolni a sok izgalom meg esemény közepette. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/05/benko-laszlo-megszerzett-fold.html

Számomra nehezen indult, de a második fele már rendkívül lekötött, úgyhogy nagyon pozitív a benyomásom. Továbbra is eleven, színes képet ad a korszakról; ebben a kötetben tágabb körről is, mint a Táltosidőkben. Itt több nép körülményeibe nyerünk hosszabb-rövidebb bepillantást: hőseink mozgalmas élete révén megtudhatunk ezt-azt a sínylődő avarokról, a többnyire galád bolgárokról és morvákról, az intrikus politikusok vezette bizánciakról, sőt a mogyerikhez nagyon hasonló szokásokkal bíró, pusztai nomád besenyőkről is. Persze engem leginkább a mogyerik érdekeltek továbbra is, épp ezért viseltem nehezen a könyv első felét… :'D Viszont azt el kell ismerni, a cselekmény ezzel együtt is végig izgalmas, fordulatos. Már veszem is elő a folytatást.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/04/benko-laszlo-idegen-tuzek.html

Kedvenc lett. :) (Milyen meglepő… :'D)
Hiteles, őszinte, gyakorlatias (bár nem tuti recepteket próbál eladni), közérthető. Több módszert már ismertem belőle, másokat meg kipróbáltam az elmúlt hetekben, amíg olvastam a könyvet (konkrétan a döntésekről szóló fejezetről van szó), és ez is bevált, úgyhogy én jó szívvel ajánlom mindenkinek – és nem csak keresztényeknek, mert a nyitottság és az elfogadás (alap jezsuita erények :D) végig érződik rajta, másrészt sok tippet vallási meggyőződéstől függetlenül is lehet hasznosítani.
Tuti, hogy még sokszor le fogom kapni a polcról életem során… Újfent köszönet a jezsuitáknak, hogy vannak és munkálkodnak! :)

Bővebben: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/04/james-martin-sj-jezsuita-spiritualitas.html

Ezt a könyvet már kb. három hónapja kikölcsönöztem ugyan, de valahogy csak most jutottam el arra a döntésre, hogy nem fogom olvasatlanul visszavinni. Azt hiszem, jól döntöttem. Mert bár hihetetlenül felkavaró volt, mégis úgy gondolom, kell néha ilyet olvasni, kell néha ezekről a dolgokról gondolkodni, mert bizony veszélyesen közel került az emberiség ahhoz, hogy tényleg képes legyen akár erre is. Legalábbis ami a tudományt illeti. Ami az emberi méltóságról, az életről és más, hasonlóan alapvető értékekről alkotott fogalmainkat illeti… hát, nagyon remélem, hogy sosem fogunk ilyen mélyre süllyedni.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/04/kazuo-ishiguro-ne-engedj-el.html

Régóta kíváncsi voltam erre a könyvre, nem is tudom, mire számítottam, de valami többre. Hogy miért, az rejtély, elég egyértelműnek tűnt, hogy nem én vagyok itt a célközönség… :D De az, hogy a regény a tizedik századi magyarokkal foglalkozik, erősen vonzott.
Mit is mondhatnék… ez is megvolt, kipipálhatom. Szórakozásnak éppen jó volt, ennyi.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/04/benina-farkasok-nemzetsege-megsebzett.html

Na, hát most egy gyors értékelés következik, bővebben jövőhéten a blogomban.

Szóval, jó kis könyv, afféle lájtos életrajz, szemezgetések Roger testvérrel kapcsolatos sztorikból/véleményekből/stb. Nem csak az ő életét ismerhetjük meg (elég tömören), hanem képet alkothatunk a taizé-i lelkiség és közösség megszületéséről és jellegéről is. Akit érdekel Taizé, vagy Roger testvér, mindenképp olvassa el!

Őszintén? Az első kötetben csalódtam. Nem kötött le, vontatottnak éreztem, éppen ezért idegesíteni kezdtek az amúgy már a korábbi részekben is korábban is előforduló hibák.
A második kötet viszont visszaadta a hitemet. :D Szinte végig lekötött, volt benne sok-sok poén, lehetett megint hangosan nevetni rajta. A búcsú a Szent Johannától fájdalmas meg szomorú, ezt érezzük mi is meg Reni is, de mégse lett az egészből egy rossz melodráma, szerencsére. Voltak jó pillanatok, ezeket és az aggályaimat is bővebben leírtam a blogbejegyzésembe: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/03/leiner-laura-szent-johanna-gimi-8.html (Itt viszont akadnak cselekményleírások, kérem ennek megfelelően döntsön mindenki az elolvasása mellett vagy ellen!)

Maga a sorozat egészében véve továbbra is ötcsillagos, ezt a véleményemet továbbra is tartom! :)

Kezdjük a pozitívummal: jó rövid!
Itt vége is a pozitívumoknak. Legalábbis számomra. Aki szereti az elvont sztorikat, annak nagyon tetszeni fog. Olyan abszurd, kafkás értelemben. Vagy mint a többi japán sztori, amit volt szerencsém eddig olvasni. Most komolyan, a japánok nem tudnak normális történeteket kitalálni, megírni?! Csak egy olyan jut eszembe, ami nem valami fura agymenés volt…

Régóta várólistás volt. :)
Nagyon hangulatos kis történet, ahogy minden az volt, amit eddig Fekete Istvántól olvastam. Tetszett a természet szeretete, mély ismerete, ami mind érződik a Vukon is. Ja és annyira találóak az állatnevek, nagyon szeretem őket. Továbbá nagyon izgalmas a leírás, én legalábbis annyira szurkoltam a rókáknak minden meleg helyzetnél… és tényleg megható is a történet, bár én nem sírtam rajta.

A többi sztori a könyvben ugyanaz, ami a Csí és más elbeszélések c. kötetben is szerepel, azokat most nem olvastam el megint, mivel 2-3 hete volt hozzájuk szerencsém. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/03/fekete-istvan-vuk.html

Eleinte 4 és fél csillagot akartam adni, de már elfelejtettem, mi volt a kifogásolni valóm, és mivel rövid töprengés után sem jutottam semmire, úgy döntöttem, akkor adok ötöt. :D

Érdekel a korszak magában is, meg a ’48-as forradalom és szabadságharc témája is, úgyhogy nagy lelkesedéssel vettem kézbe a könyvet, bár kicsit aggódtam, hogy nem lesz-e unalmas, ha ott az ország szélén játszódik a Délvidéken… mármint nem éppen a tűz közelében van, ugye. Bár a helyszín igazából mellékes is, lévén az országban mindenhol kivették a részüket a harcokból az emberek.

Na a lényeg: tetszett a könyv, és bár rövid, mégsem volt hiányérzetem a végére. Tetszett, hogy volt itt humor is, a téma komolysága mellett. A szereplők kicsit talán sablonosak néha, de alapvetően megkedveltem őket. Az is előnye a történetnek, hogy rendesen le van zárva.
Ajánlom a könyvet mindenkinek, akit érdekel a korszak és 1848/49 témája.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/03/herczeg-ferenc-het-svab.html

Az biztos, hogy II. János Pál meglátásai bizony modern gondolkodásmódra vallanak, ez látszik ebből az enciklikából is. És erre szükség is van, mert csak így lehet élővé tenni az Egyházat napjainkban.
Volt itt néhány szárazabb rész, amiben a katolikus missziós intézményekről, működésükről, feladataikról volt szó, de ez csak pár oldal, és végül is nem árt, ha tud ezekről az ember.
A lényegi részben a misszió mibenlétét, feladatait, sokféleségét tárgyalja. Leszögez néhány fontos dolgot a laikusok számára, és a hiteles, tanúságtevő életre buzdít – ezek miatt minden kereszténynek jó lenne elolvasnia…
A nem keresztények számára az lehet benne az érdekes, hogy itt nem a régi elv ("mindenkit megtéríteni akarata ellenére is") a kiindulási pont, hanem a toleráns, szeretetre és elfogadásra (tehát a legalapvetőbb krisztusi értékekre) épülő szemléletmód.
Egyszóval hasznos írásnak tartom, biztos sokat fogom még forgatni, és felhívom majd rá az Egyházban szolgáló fiatal (meg régebb óta fiatal :D) ismerőseim figyelmét is. :)

Valamiért nehéz értékelnem ezt a könyvet, mert végül is tetszett, de még sincs túl sok gondolatom róla. Csodáltam az öreg halász önuralmát, lelki erejét, kitartását, elszántságát, stb. Nagyon szorítottam érte, hogy jól végződjön, és bizonyos értelemben úgy is lett, más értelemben meg nem. Úgyhogy nem tudom, mit gondoljak. Sajnálom szegényt. A cápákra meg nagyon, de nagyon haragszom!

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/03/ernest-hemingway-az-oreg-halasz-es.html

Most erről nem tudok egy blogbejegyzésnyit írni, de valami értékelést azért megpróbálok. :) Lehet kicsit zavaros lesz, előre is elnézést kérek emiatt, kavarognak a gondolatok a fejemben, pedig direkt aludtam rá egyet, mielőtt véleményezni kezdtem volna…

Először is a fülszöveget kiegészíthetném ezzel…
Emlékirat a gulágról. A szerzőt 18 évesen hurcolták el 5000 civil magyarral együtt Kolozsvárról 1944-ben. Ennek körülményeit inkább nem részletezném, annyira bicskanyitogató.
Ercsey Gyula három és fél évet töltött Szibériában kényszermunkát végezve. 1990 után kezdte el megírni emlékiratait, és döbbenetes, hogy milyen sok részletre emlékszik évtizedek távlatából.

Természetesen akármilyen haláltáborról, kényszermunkatáborról olvas az ember, legyen az tényszerűen megírt vagy szépirodalom, mindig megrázó. A sok közös pont (éhezés, embertelen körülmények és a többi) miatt felesleges ebből a szempontból kielemeznem a könyvet.
Időnként összezavarodtam, mert ugrált az időben, és többször tett kitérőket a kommunista ideológiát kritizálandó, meg egyéb filozófiai eszmefuttatások is voltak, pl. arról, hogy az emberiség egész történelmét át- meg átszövi a gyűlölet, szinte minden nemzet, minden vallási csoport, minden kultúra kivette belőle a maga részét az idők folyamán. Ezeket nagyon érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam.
Szóval ezek miatt nem egy szokványos beszámoló a lágerbeli mindennapokról. Mindenképp érdemes elolvasnia mindenkinek, akit érdekel a téma. Nagyon jól tette Ercsey, hogy mindezt megírta.

Nagyon tetszett. Népi hiedelmek, paraszti észjárás, falubeliek egyszerű életének bemutatása mind témául szolgálnak Gárdonyinak. És mindig megteremti az adott témához illő hangulatot érzékletes leírásaival! Van néhány merengő, filozofálgató elbeszélés is, az ilyesmit sokszor unalmasnak találom, de itt élvezettel olvastam mindent, mert tényleg nagyon jól van megírva.
Hasonló érzésem volt a kötet befejezésekor, mint amit Fekete István olvasásakor is tapasztalok; vonzalom ébred bennem a vidéki élet egyszerűsége iránt. Valamit nagyon jól csináltak ezek az írók, ha ilyen érzéseket képesek kiváltani a mai olvasókból is. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/02/gardonyi-geza-az-en-falum.html

Jó, hogy végre ebben a témában (ti. kommunista diktatúrák munkássága) is van olyan regény, ami kifejezetten fiatal olvasóknak íródott.
Nekem tetszett a könyv. Örülök, hogy úgy látszik, sikere van. Remélhetőleg sokakat elgondolkodtat, megérint majd. Különösen az benne a szép, hogy a végkicsengés nem az, hogy gyűlöletre buzdít, hanem épp ellenkezőleg: szeretetre és megbocsátásra. Ugyanakkor a szeretet és a megbocsátás nagyon nem egyenlő azzal, hogy próbáljuk elhallgatni, nem beszélni arról, ami történt.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/02/ruta-sepetys-arnyalatnyi-remeny.html

Kedvenc lett. Azt szerettem benne a legjobban, amit az író más műveinél – bár még csak néhányat olvastam – is észrevettem: hogy nagyszerűen tudja bemutatni az embert és a természetet – és az ember és természet egységét. Hogy megkívánom az egyszerű falusi életet, ha őt olvasom. Hogy észhez térít ebben az őrült világban. Hogy megmutatja az igazi értékeket. Hogy minden oldaláról békesség, nyugalom árad.
És egyszerűen jó olvasni ebben a gyönyörű nyelvezetben, amit az író használ. Fantasztikus. :) Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki lélekemelő olvasmányra vágyik.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/02/fekete-istvan-csi-es-mas-elbeszelesek.html

Összességében… szórakoztató éppen, csak hát mivel a főszereplő bosszantott, plusz az egész sztori előtt kissé értetlenül állok (itt Lucy viselkedésére, reakcióira stb. gondolok), nem mondanám, hogy tetszett. Ahern eddig olvasott regényei közül ez volt számomra a legrosszabb. Pedig az alapötlet tényleg tetszett, kellőképpen „ahernes” – egy kis fantáziát csepegtet a valóságba, ez tipikusan az ő műfaja. Csak lett volna értelmesebb, és kevésbé szerencsétlen ez a Lucy… :/ Kár érte.

bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/02/cecelia-ahern-nyomomban-az-eletem.html

Szintén háromszor sikerült eddig elolvasni, és ezt is legalább annyira élveztem mindig, mint az első részt. (A harmadik kicsit nehezebben szokott menni.)
Nagyon szeretem a Fangornban játszódó eseményeket, és hogy ebben a kötetben nagyon átjön Tolkien természetszeretete, amivel persze könnyen azonosulok. Mindig erdőbe vágyom, mikor ezt a részt olvasom… :D
Ja, és hogy ne unjam meg egyik szálat se, mindig felváltva olvasom a fejezeteket: egyet az Aragorn-Gimli-Legolas(-Pippin-Trufa-Gandalf :D) feléből, egyet meg a Frodó-Samu feléből. Na nem mintha amúgy unalmas lenne a sztori, csak hát így mégis változatosabb kicsit. :)

Fél csillagot vontam le (és hangsúlyozom: ez egy 231 oldalas, egy kötetre vonatkozik, tehát nem a teljes műre!), mert nagyon elcsúszott a mese-monda arány; a cím alapján többet vártam volna az utóbbiból. Az általam olvasott kötetben szereplő mesék (Krisztus és a fösvényasszony az első, Táltos Jankó az utolsó benne; nem tudom, ez hányadik kötet) kicsit egy kaptafára készültek, úgyhogy egy hét alatt olvasva elég tömény volt, hiába csak 31 történetről van szó.

Majd ha gyerekem lesz, ismerkedni fogok a 830 oldalas verzióval is – ebből talán látszik, hogy egyáltalán nem szegte kedvem az az egy-két apróbb kellemetlenség, amit fentebb írtam. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/01/benedek-elek-magyar-mese-es-mondavilag.html

Harmadjára olvastam, de biztos fogom még. :) Mindig ezt a kötetet sikerül legrövidebb időn belül elolvasnom, valamiért ez a kedvencem a trilógiából. Talán mert ez volt a kapu Középföldére, amikor először kalandozhattam arrafelé. Előbb láttam a filmet, de ez mit sem vont le a könyv élvezetéből. A történet varázsa újra meg újra magával ragad, azt hiszem én már örökre Gyűrűk Ura rajongó maradok… :D

Ez igen jó volt… :) Örülök, hogy megvettem a trilógiát, biztosan elő fogom még venni párszor.
Ami nagyon tetszett: a történet közben rengeteg mindent megtudhatunk a nomád törzsek mindennapjairól. Szokások (jurták, öltözködés, étkezés, harcmodor, gyereknevelés, rokoni-családi kapcsolatok), hitvilág, törzsszövetség felépítése… mindenről bőségesen szó esik, és egy színes, élettől lüktető világot láthat az olvasó lelki szemeivel. Engem teljesen magával ragadott a pusztai élet leírása. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/01/benko-laszlo-taltosidok.html

Több szempontból is nagyon értékes könyvnek tartom… szívet melengető történetek (bár akad egy-két félelmetes is), szép nyelvezet, érdekességek a Balatonnal és a korszakkal kapcsolatban – mind-mind benne van, és szerintem igazán különleges olvasmányt alkot ez így együtt.
Nekem a népregék és az akkor élt nagy magyar személyiségekről (pl. Jókai Mór, Széchenyi István… Sobri Jóska :D) szóló történetek tetszettek a leginkább a tájleírások mellett. :)

Különösen azoknak ajánlom, akiket érdekel a korszak, és persze elsősorban az olyan könyvmolyoknak, akiknek a Balaton a Riviéra… :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/01/eotvos-karoly-balatoni-utazasai.html

Nekem tetszett, bár elég tömény lehet, ha az ember egy délután akarja kiolvasni a rövidsége miatt – ilyesmivel nem is próbálkoztam ezért. Néhány nap alatt kényelmesen és odafigyelve el lehet olvasni. Szerintem elég hasznos, főleg azok a részek, ahol a katekizmusból, pápák írásaiból, vagy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiból van a szöveg. Ilyesmit úgyse nagyon olvas az átlagember. (Pedig amúgy sok érdekes dolog van bennük, főleg a zsinati dokumentumokban. Meg II. János Pál írásai is le tudnak kötni általában.)

A cím kicsit félrevezető, mert imádságból alig néhány oldalnyi van benne. De a többi szövegen is lehet elmélkedni, az biztos.
A fél csillagot a terjedelem miatt vontam le, mert érzésem szerint kicsit rövid volt; én legalábbis olvastam volna még. Na de majd lekapom a katekizmust a polcról, vagy valami… :DD

bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/01/imakonyv-hit-evere.html

Hát nem tetszett annyira, mint a tavaly olvasott könyv (Karácsonyi legendáskönyv), nem járult igazán hozzá az ünnepi hangulatomhoz – csak néhány novella, amiket meg már korábban is ismertem. Úgyhogy kicsit csalódott vagyok.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/12/karacsonyi-ajandek-magyar-irok.html

Angolul értő csokirajongóknak kötelező! :D
Jobban örültem volna, ha sokkal, de sokkal hosszabb, még több érdekességgel, de hát ez egy nyelvkönyv elsősorban. Azért sok új infót megtudtam kedvenc édességemről, az tény.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/12/janet-hardy-gould-chocolate.html

Összességében izgalmas ifjúsági történet (regénynek túl rövid), voltak sejtéseim a szellem kilétére; ezek a sejtések időnként változtak, de az utolsó két fejezetben már elég biztos voltam a dolgomban, és be is jött a tippem. Addig viszont tényleg parás volt! (Jó, tessék, lehet rajtam nevetni… nem bírom én az ilyesmit, na. :$)
Ami nem tetszett, az az, hogy mégis ez az alapszituáció elég irreális, szóval ettől el kell vonatkoztatni, ha az ember élvezni szeretné a könyvet. Ugyanígy furcsa némely szereplő némely megnyilvánulása. Aki túl tud lépni ezeken, annak talán jobban tetszene, mint nekem – én úgy látszik, túl földhözragadt vagyok e tekintetben, oldalanként bevillant, hogy de hát na, hát ilyen nem fordulhat elő, hogy egy gyerek az éjjeliőr!!!

Viszont nyilván nem én vagyok a célkorosztály, úgyhogy a kiskamaszoknak, akiknek valójában szól, nagy valószínűséggel tetszene. :)

bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/12/nemere-istvan-planetarium-szelleme.html

Szórakoztató és érdekes olvasmány. Remek kis időutazás volt ez ismét, jó volt bebarangolni az ókori csodákat. Rengeteg infót csepegtet Saylor a regényben, az adott városokkal, az adott népek múltjával, mitológiájával és persze minden egyes csodával kapcsolatban is. A leírások, bemutatások igen érzékletesre sikerültek. Szóval kicsit olyan is ez, mint egy valós útleírás; az író ismeretei és a téma iránti lelkesedése jól látszanak a regényen.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/steven-saylor-het-csoda.html

No, ha valaki egy szimpla romantikus sztorira számít, akkor megkapja. De ennél azért többről van szó. Ahogy telnek a lapok, és a történetben a hónapok, úgy lesz egyre izgalmasabb a dolog – és itt nem a szerelmi szálra célzok, hanem a London apjával, múltjával kapcsolatos kérdésekre. Csupa rejtély és bonyodalom, és mikor végre sikerült választ találni egy kérdésre, fel is merül a helyében két másik. Szóval lehet izgulni.
A nyomozósdi meg a rejtélyek tették számomra izgalmassá és élvezhetővé a történetet; a románc önmagában biztos, hogy kevés lett volna…

bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/cat-patrick-forgotten-ugyis-elfelejtem.html

Hú ez nekem már túl protestáns volt – ez nem leminősítés volt! Csak azt hiszem elég erősen katolikus vagyok ahhoz, hogy ne tudjam objektíven értékelni a könyvet. :$ Különben ha sikerül elvonatkoztatnom ettől, akkor van olyan jó könyv, mint a sorozat többi kötete. De úgy látszik túl gyarló vagyok ahhoz, hogy ennyire elvonatkoztassak… :(

Hogy legyen itt valami jó is: pozitívuma a könyvnek, hogy elgondolkodtat arról, vajon milyen lehetett Jézus gyermekkora? Mit érezhetett Mária, mit érezhetett József? Hogyan viszonyultak hozzájuk a rokonok, mikor Jézus megkezdte nyilvános működését? Ezekről nem igazán van infó a Szentírásban (na jó, Máriával kapcsolatban van 1-2 utalás), és szerintem jó, ha egy keresztény embert az ezekről való gondolkodásra ösztönöznek. Úgyhogy ezt mindenképp a kötet javára írom. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/francine-rivers-felelem-nelkul-maria.html

Hát nem mondanám, hogy el vagyok ragadtatva. Olvasmányos és érdekes, látszik, hogy a szerző alaposan utánajárt a dolgoknak – ugyanakkor szerintem túl csapongó, a nyelvezete nem mindig helyénvaló, és akadnak benne hibák, pontatlanságok tényekkel kapcsolatban.
Ugyanakkor szórakoztató, és tényleg sok-sok infó van benne a szamurájkultúráról – szóval utóbbi szerelmeseinek jó választás lehet. Csak ne ebből akarjon valaki töri vizsgára készülni…

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/john-man-az-utolso-szamuraj-igaz.html

Ez a könyvecske valóban esszencia; a szeretetnyelvekről szóló Chapman-könyvek lényege, kivonata. Tényleg csak a jéghegy csúcsa. Akit komolyan érdekel a téma, és akar rá időt szakítani, annak inkább a hosszabb könyvet ajánlom (Egymásra hangolva – Öt szeretetnyelv a házasságban), mert ott az író részletez mindent és rengeteg példát is hoz. Ugyanakkor ebben a könyvben is benne van nagyon tömören a lényeg – kérdés, hogy csupán ennyi sarkalhat-e embert arra, hogy változtasson a házassággal/párkapcsolattal szembeni elvárásain, és az igazi szeretet mellett döntsön?

Hát egy kicsit – na jó, nem olyan kicsit – csalódott vagyok a Jane Eyre után… izgalmasabb és romantikusabb történetet vártam volna, ehelyett szerintem elég kiszámítható volt. Az első kétharmadát kifejezetten untam is, annyi rizsa volt benne, a sztori meg csak állt egy helyben.
A főszereplő nekem kissé sótlan volt, Frances már jóval szimpatikusabb alak.
Nem nagyon tudok egyebet mondani, többet és mást vártam.

Most bajban vagyok… Egy ilyen könyvet nehéz értékelni. Nem lehet még annyira objektíven se, mint mondjuk egy regényt.
Az érzelmeim vegyesek a könyvvel kapcsolatban. Voltak benne jó gondolatok és jó tippek, de volt néhány olyasmi is, amivel nem értettem egyet. Meg nekem furcsa volt az az istenkép, amivel a szerző rendelkezik. De ettől még hasznos könyv, biztos rengeteg nőnek nagy segítség lenne, ha elolvasná. Leginkább egy nagy tanúságtétel ez a mű az írónőtől. Meg jó adag bátorítás, buzdítás… de nem úgy, mint egy ún. „önsegítő” könyv; itt éppen az a lényeg, hogy nem kell egyedül megküzdened az életeddel.
Nem tudom, mi mást mondhatnék még. Biztos tudnék mit, ha hagynám ülepedni a dolgokat, de az már túl személyes lenne ahhoz, hogy itt leírjam. :)

Jó gyorsan elolvastam, mi? Hát ennek az oka elég egyszerű: a kötetben olvasható legtöbb novella megtalálható a Jézusfaragó ember című könyvben is. No komment. Most komolyan, ezzel elég nagyot csalódtam a Laziban, nem gondoltam volna, hogy ennyire profitorientáltak… persze logikus, hogy egy kiadónak ez is szempont, na de kiadni két olyan könyvet, amikben 15 (!) elbeszélés megegyezik… hajjaj.
Na mindegy, a lényeg, hogy a kötet fennmaradó hat darab novellát becsületesen elolvastam. A többit nem kellett, múlt héten már olvastam mindet a másik Nyírő-könyvben, és elég friss még az élmény.

Összességében nem tudom, mi mást mondhatnék, mint a korábban olvasott Nyírő-kötet esetében… hogy szép meg jó, meg tetszik ahogy Nyírő ír, meg minden. Mást nagyon nem tudok, mert hát mi újat lehet, ha egyszer hat novellányi különbség van a két könyv között?! :'D

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/nyiro-jozsef-szekelyek.html

Ez nem volt olyan jó, mint az előző kötet, de az első kettőnél jobban tetszett, jobban lekötött. Ez a történet egyszerűen érdekesebb, mozgalmasabb volt. Szóval tetszett, bár nem annyira, mint a harmadik kötet. Betsabét minden tiszteletem ellenére sem tudtam úgy megkedvelni és nagyra tartani, mint Ruthot.

Igazából az nyűgözött le ebben a történetben, hogy sugárzik belőle Isten végtelen irgalma. Nem siklik el a bűn fölött, nem nézi el, de a tettét őszintén bánó bűnöst (miután bűne következményeitől igazságosan bűnhődött) visszafogadja kegyelmébe, és megáldja. Nem a bűnöst ítéli el, hanem a bűnt. Így kéne tennie minden embernek is, aki hívő kereszténynek vallja magát.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/francine-rivers-kimondatlanul-betsabe.html

Nagyon tetszett. Ez az első olyan kötet A kegyelem vonala sorozatból, amit egész biztos, hogy még párszor újra fogok olvasni. Lehet, hogy ez sokak számára butaságnak tűnik, de reményt és hitet adott, hogy én is így kézbe tudom venni az életemet, és elérhetem, amit akarok. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy hit, alázat nélkül ez nem fog menni.
Nagyon jó történet, amiben minden fontosabb erény főszerepet játszik: a szeretet, a szorgalom, az alázat, a kitartás, a hűség, a hit, és így tovább. Ja, és persze romantika is van itt kérem. :)
Kedvenc lett.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/francine-rivers-rendithetetlenul-ruth.html

Összességében nagyon is tetszett. A sok vidámság és a szórakoztató, könnyed hangulat ellenére ezt a történetet is belengi a szomorúság, úgy látszik ez Ahern védjegye… egyszerre sírunk és nevetünk. Komoly téma laza köntösben. Van mondanivaló, mégis könnyen fogyasztható, hogy a limonádékra vevő olvasók nehogy a polcon hagyják… na jó, nem gúnyolódom, mert tényleg van valami ebben a receptben. (Nekem is bejön. :D)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/cecelia-ahern-ahol-szivarvany-veget-er.html

Összességében elégedett vagyok, a legtöbb novella tetszett. Az író nyelvezete szép, a novellák hangulata változatos: van, ami meghat (ilyen a legtöbb), van, ami megnevettet (ilyen is akad néhány), van, ami elgondolkodtat, és az egész kötetből sugárzik az író hazaszeretete, vagy még inkább a megbecsülése és szeretete népe iránt. Jó volt olvasni. :)

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/nyiro-jozsef-jezusfarago-ember.html

Ezt a könyvet a legutóbbi Nagymaroson vettem, és szerintem nem véletlenül pont ezt szúrtam ki. Éppen erre a könyvre volt/van szükségem mostanában, több okból is. Egyrészt, mert eléggé aggódós típus vagyok, így már magára a címre felfigyeltem. Aztán elolvastam a fülszöveget, és még inkább nekem valónak éreztem; azt írja, bérmálkozásra készülvén is hasznos. :) A harmadik pedig, hogy most kezdődött A hit éve, és hát ez a kötet teljesen megfelel bátorításként; hogy újra tudatosítsuk, miben is hiszünk.
Amit vártam ettől a könyvtől, azt meg is kaptam. Mindazt, ami miatt erre esett a választásom, megkaptam.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/georg-popp-aki-elveszi-szorongasainkat.html

Nem igazán tetszett. A babát várós szerintem egy fokkal jobb volt… Persze ezt is jó hamar ki lehet olvasni, mint a tingli-tangli regényeket általában, úgyhogy szórakoztatni végülis szórakoztat, a legkönnyedebb stílusban. Volt egy-két jó pillanat, amiken eléggé derültem (pl. a répás jelenet, meg a Luke bulija előtti két nap történései :D), de a többi nem is tudom hány száz oldalról semmit nem tudok mondani. Elteltek a lapok.
Szóval nem egy nagy durranás, nálam az „egyszer elég – amikor épp könnyed olvasmányra vágyom” kategóriába tartozik.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2012/11/sophie-kinsella-pottom-boltkoros.html