"A múlt állandóan foglalkoztat. A közelmúlt leginkább a bevásárlások alkalmával szokott foglalkoztatni, amikor reményvesztetten téblábolok a zöldséges pult környékén, hátha eszembe jut, mit kellene még vennem. Ilyenkor szívesen gondolok úgy magamra, mint aki inkább a távlatok embere, és aki a bevásárló listák és határidő cetlik helyett szívesebben foglalkozik több száz évről, generációk távlatából ránk maradt emlékekkel. Ezek közül is leginkább a mára egyre inkább eltűnő, egykor a „nép ajkán élő” emlékek érdekelnek…
Az ismert meghatározás szerint pl. a népdalok szájhagyomány útján terjedtek. A népdalokat, népmeséket a kutatók már a 19. századtól kezdve gyűjtik, rendszerezik. Az viszont kevésbé ismert tény, hogy még a 20. század második felében is bukkant fel eladdig ismeretlen, meghatározatlan, új népi műfaj. 1968-ban egy Somogy megyei népzenegyűjtés során, mintegy véletlenül került felfedezésre egy olyan szöveg, melyet 98 éves elmondója „imának” nevezett. Az „imát” kicsi lány korában tanulta még édesanyjától, aki valószínűleg szintén elmondás alapján tanulhatta meg, nagyanyjától, elődeitől…"
önpromó: a sopronkövesdi hírújságba írtam ezt a Hegyet hágék…-ról. A teljes czikk az 5. oldalon: http://sopronkovesd.hu/e107_files/downloads/Agghegyalja%20Mozaik13.pdf
