Goofry 151


Összes kitüntetés 45


Kedvenc könyvek 21


Aktuális olvasmányok

>!
2014. augusztus 20., 09:27
3 hozzászólás
>!
2015. január 21., 16:57

Utolsó karc

+
>!
Goofry
Festészet könyvekben

"A következő félórám arra ment el, hogy srapnelrobbanások fekete pacáival töltöttem meg a búzamező feletti eget. Egyformára rajzoltam őket: szénnel készített, sűrűfekete felhőcskék, és a belőlük különböző irányba kirepülő repesznyilak, amelyek hosszú sanguine-nyomot hagytak maguk után.
Az eredmény nagyon hasonlított Van Gogh ismert vásznára, amelynek címe most nem jutott az eszembe: a búzamező felett varjak sokasága feketéllik, amelyek durva és vastag „v” betűkre hasonlítanak. Arra gondoltam, milyen reménytelen a művész sorsa ezen a világon. A gondolat először valami keserű gyönyörűséget okozott, de hirtelen kibírhatatlanul hamisnak éreztem. Nemcsak a banalitásról volt itt szó, hanem valamiféle testületi aljasságról is:külön egzisztenciális kategóriába elkülönítve magát, ilyen-olyan formába ezt a kijelentést ismételgeti mindenki, aki a művészettel foglalkozik, s ugyan miért? Vajon egy géppuskáslány vagy például egy ápoló sorsának más a summája? Vagy kevesebb gyötrő abszurditás van benne? Meg vajon a lét mérhetetlen tragédiája kapcsolatban van-e azzal, hogy történetesen mivel kell foglalkoznia életében az embernek?"
(138.o.)

Van Gogh festési eljárása:
A holland származású Vincent Van Gogh palettája Párizsban, a nyolcvanas évek közepén szintén az impresszionisták hatására kezdett kivilágosodni, és elsajátította a kisebb-nagyobb ecsetvonásokkal való festés technikáját. A realista és impresszionista művészetfelfogásnak megfelelően mindig a látott valóságból indult ki, de nem a felszínes optikai benyomások rögzítésére, hanem a látvány mélyebb megragadására és érzéseinek közvetlen kifejezésére törekedett, s ennyiben a romantikusok örökösének számít. Szenvedélyes és vallásos érzelmű alkotó volt, számára a festészet az élet intenzív átélésével volt egyenlő, a festés pedig megismételhetetlen egyszeri aktus volt, s ennyiben az expresszionisták előfutárának tekinthető. Portrékat, tájképeket és csendéleteket egyaránt festett, ám minden motívumát egyéni látásmódja szerint alakította át, amelynek eszközei a felfokozott színek és a látott formákat néha torzító, néha stilizáló, autonóm életet élő ecsetvonások voltak. „Tájai feldúltnak, megrázkódtatásoktól tépettnek látszanak” – írta Werner Hofmann (Hofmann, 1974. 170.), s ez a leírás különösen érvényes egyik utolsó, Varjak a búzamező felett című festményére.
(forrás: Tudásbázis/művészettörténet)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f3/Vincent_van_Gogh_%281853-1890%29_-_Wheat_Field_with_Crows_%281890%29.jpg

Kapcsolódó könyvek: Viktor Pelevin: Az agyag géppuska

Viktor Pelevin: Az agyag géppuska