Galóca 0 0

16-18 évesen a nyári forróság elől legjobb menekülésnek a városi könyvtár bizonyult. Nem, nem a légkondi miatt. Miután a nehezen mozduló és magasan levő kilincset letuszkoltam, ebbe a templom oldalrészén kialakított, nyikorgós  padlójú, kanyargós könyvtárba belépve, a mély, fagyos levegő beszippantott. Aztán sokáig csak oldalaztam, mármint a polcok mellett könyvekben lapozgatva. Így találtam egy Nadányi kötetet. Nem vagyok verspárti, mindig is nehezen értettem, miért X, Y,Z a magyar irodalom blablablablája. Akkor azt nem értettem, miért nem szóltak nekem erről eddig. Kicsit becsapottnak éreztem magam, addig bíztam a „rendszerben”. Aztán akartam egy nyamvadt kötetet. Semmi. Nem értettem, hogy ekkora kincset, miért nem árulnak minden sarkon. Mivel a birtoklási vágyat nem tudtam leküzdeni, kénytelen voltam lemásolni, ami tetszett. Sokáig másoltam. Sőt szégyen, de a borítót is elloptam a könyvtárból. Nekem ez kellett, a „rendszer” különben is átvágott, talán így vágtam vissza. Persze továbbra se tettem le arról, hogy lesz nyomtatott példányom. Évekig oldalaztam antikváriumokban, hogy most biztos megtalálom. Ma már mindezt furcsa lehet olvasni. Csakhogy akkor nem volt internet, meg mek, meg antikvarium.hu. Aztán pár éve találtam vagy 3 eladó, antikvár példányt interneten. Választhattam kötetet! Azóta karmagasságban áll egy 1975-ös kiadású Körmenet és mellette egy kisujjnyi vastagságú kézzel másolt Körmenet.