Galatea értékelései 24
Hát az 1 csillag az a borítónak jár. A teljes könyvről nem nyilatkozhatok, mert kb. 40 oldal után feladtam, de lehet nem is volt annyi. Már az első néhány oldalon késztetést éreztem, hogy mást olvassak ehelyett a könyv helyett. (olvastam itt az egyik értékelésben egy találó megfogalmazást, én is úgy érzem, hogy belülről sorscsapás) Pedig annyira akartam, imádtam a borítóját, imádni akartam a történetét, és megérteni, mit szeretnek benne annyira mások, és én is rajongani akartam Travis-ért. Aztán elég gyorsan magamhoz tértem. Régen olvastam ennyire számomra irritáló történetet, miután olyan ötödszörre úgy éreztem, nem akarom én ezt olvasni, félretettem, de belelapoztam, és beleolvastam még a közepébe és a végébe. Hát, mit ne mondjak, csak a döntésem helyességéről győzött meg. Annyira nem tűnik főiskolásnak ez a könyv, inkább középsuli, nem tudtam azonosulni a történettel már az elején sem, és Travis és Abby… kevés a leíró rész, nem jött át semmi… nem szaporítom tovább a szót, nekem nem tetszett, de ízlések és pofonok.
Pedig nem annyira régen olvastam, de fülszöveg nélkül gondolkodnom kellett, miről is szólt. Az első rész után, bár attól sem voltam elájulva, rögtön nekikezdtem a másodiknak, mert érdekelt a sztori, de néhány résztől eltekintve, amit megmosolyogtam, nem nagy szám. Persze sokan szeretik, és lehet más lenne a helyzet, ha bejönne nekem is Bones :). de így csak egyszer olvasós könyv marad ez is. A harmadikat pedig csak Vlad miatt fogom olvasni :))
Nos, valószínűleg azon kevesek közé tartozok, akik nincsenek elolvadva Bonestól. De kezdjük az elején, Vlad könyvét hamarabb olvastam, mint a Cat-Bones sorozatot, és ezután úgy gondoltam, nem halogatom tovább, biztos annyira jó lesz ez is. Aztán felmerült bennem valami: Biztos ugyanaz a nő írta??? A történet nem valami nagy durranás, és bár halad előre, de sajna kb. minden pörgés az utolsó 20 oldalban van. Kikészültem a sok Cicuskától, Bones nem igazán volt rám hatással, én inkább Barrons típusú pasit szeretnék :D Vagy Vladot, mert őt imádtam, van benne valami plusz. (ja, persze, itt még nincs is, a 3. könyvhöz pedig még nem éreztem kedvet :D) Szóval nálam ez a könyv egyszer olvasós kategória.
Egyszerűen imádtam minden sorát, már az első néhány oldalon magával ragadott a történet, Vlad már az elején elvarázsolt, és ez kitartott a végéig. Nem olvastam előtte Cat-Bonest, de ez nem okozott semmiféle érthetőségi zavart. Imádtam a párbeszédeket, meg úgy mindent :D Leilát is kedveltem. Igazából a történet nem valami bonyolult, de engem nem is érdekelt, magával ragadott végig, kikapcsolt, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni az olvasását. Szóval amennyire nem jött be nekem a Cat és Bones sorozat, ezt annyira imádtam :))
Hát nehéz külön írni egy összefüggő történetről, szóval itt összegzek a végén :) Kezdődött úgy, hogy elkezdtem olvasni, és az járt a a fejemben: Ó, te jó ég, mi ez? Aztán továbbolvastam, és végül a rabja lettem. Imádtam az elejétől a végéig, kevés könyv van, ami ekkora hatással van rám. Barrons lett az én álompasim, együttéreztem Mac-kel, a fájdalmát, tehetetlenségét stb. Olyan fordulatokat tartalmaz, amire nem számít az ember, és amikor már azt hittem, rájöttem valamire, kiderült, hogy nem jól gondoltam. Ritkán találkozok ennyire jól megírt, jól felépített történettel. Maradtak nyitott kérdések, de a lezárás is nagyon tetszett a végén, főleg az, hogy nem ment át giccsesbe. Mindenképpen újraolvasós sorozat.
4 részletben olvastam el. Az első fejezet után félretettem… tökéletes pasi, tökéletes nő, meglátták egymást…. hú, ez már az elején sok… aztán erőt vettem magamon, és kb. fél évvel később kiolvastam teljesen.
Volt, amitől rendesen kavargott a gyomrom, és amikor végre elkezdtem élvezni a történetet, volt megint valami sablonos, csöpögős, nyálas. A történet fő szála tetszett volna, testvértől elvonatkoztatok, nem érdekel az efféle beállítottság, de nem akarok olvasni róla. Főzős, egymásba szeretős, de annyira átment időnként giccses, klisés részekbe, hogy mihelyt tetszett, rögtön elrontotta valami ilyennel az írónő. Egyszeri olvasásnak elmegy, de többször nem vetemednék rá.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hát, hogy is mondjam, még mindig a hatása alatt vagyok… Alig bírtam letenni a könyvet, és ha időm engedte volna, egyhuzamban kiolvastam volna. Ez nálam tipikusan az a kategória, ami után egy ideig nem akarok másik könyvet olvasni, mert még abban a világban akarok „létezni”. Valószínűleg neki is kezdek újból :)
Nagyon tetszett benne a spanyol, az, hogy felváltva, Alex és Brittany mesélte a történetet, az érthetőséget egyáltalán nem zavarva. Alex Fuentest egyenesen imádtam benne! Brittanyt is bírtam. Pacot nagyon sajnáltam, de úgy gondolom, ez kellett a történet „hitelességébe”.
A vége szerintem elég csöpögősre sikerült, túl csöpögősre. Nem tudom Alexből mikor lett ilyen nyálas pasi… Olyan érzésem volt a végén, mintha nem ugyanannak a könyvnek olvastam volna a végét, stílusát tekintve érzem így. És olyan gyorsan le lett zárva…. de legalább happy-end :) Engem érdekelt volna, mi volt Alex-szel abban a jónéhány hónapban. Elmesélhette volna, hogy élte túl..
Összességében egy nagyon jó, nagyon izgalmas könyv, bátran ajánlom mindenkinek! És alig várom, hogy végre olvashassam a testvérei történetét is!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Eleinte fenntartásaim voltak a könyvvel, mivel R. Pattinson ihlette, és nem akartam egy életrajz-szerű könyvet olvasni, és amúgy is úgy gondoltam, ha már Rob ihlette, akkor jó biztos nem lehet… (ez csak abból fakad, hogy nem kedvelem őt). Szerencsére kellemeset csalódtam, miután legyőztem ezt az előítéletemet. Izgalmas, érdekes könyv volt, olvastatta magát. Tetszettek benne az előreutalások, amiket később értettünk meg. A könyv feléig pörögtek az események, utána kisebb lassulást éreztem a történetben. A Nick drogfüggőségéhez vezető útról szívesen olvastam volna, arról, hogy mivel kezdődött, és hogy csúszott egyre lejjebb. Viszont az olvasás során teljesen átérezhetőek az érzelmek. Nem lett a kedvenc könyvem, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az egyik kedvenc könyvem lett, magával ragadott, nehezen tudtam letenni. És amikor befejeztem, legszívesebben olvastam volna tovább. Jane-t az elejétől kedvelem, nem volt nehéz azonosulni vele. Hamar túlléptem azon, hogy egyből egymásba szerettek Chrissel, és nagyon drukkoltam nekik végig. Ami számomra kicsit negatív benne, hogy szerintem Jane – bár mindenki másképp dolgozza fel –, túl hamar túltette magát azon, hogy meghalt az anyukája. És az erotika… amivel inkább az volt a bajom, hogy oda nem illő pillanatokban is a szexen jár az eszük… gondolok itt arra, amikor a pokolban Jane megtalálja Christ… Időnként emlékeztet a Twilight-ra, de szerencsére hamar elmúlik ez az érzés :) Na, de ezeket leszámítva, nincs más, ami nem tetszett benne.
A őrangyalokat egyenesen imádtam, jó lenne, ha időnként mi is tudnánk velük beszélgetni. A fényemberekből pedig Linette-t bírtam a legjobban. Biztos, hogy nem utoljára olvastam a könyvet! És nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra is :)
