Galatea

minden tartalma értékelései (24) olvasásai (5)

Hát az 1 csillag az a borítónak jár. A teljes könyvről nem nyilatkozhatok, mert kb. 40 oldal után feladtam, de lehet nem is volt annyi. Már az első néhány oldalon késztetést éreztem, hogy mást olvassak ehelyett a könyv helyett. (olvastam itt az egyik értékelésben egy találó megfogalmazást, én is úgy érzem, hogy belülről sorscsapás) Pedig annyira akartam, imádtam a borítóját, imádni akartam a történetét, és megérteni, mit szeretnek benne annyira mások, és én is rajongani akartam Travis-ért. Aztán elég gyorsan magamhoz tértem. Régen olvastam ennyire számomra irritáló történetet, miután olyan ötödszörre úgy éreztem, nem akarom én ezt olvasni, félretettem, de belelapoztam, és beleolvastam még a közepébe és a végébe. Hát, mit ne mondjak, csak a döntésem helyességéről győzött meg. Annyira nem tűnik főiskolásnak ez a könyv, inkább középsuli, nem tudtam azonosulni a történettel már az elején sem, és Travis és Abby… kevés a leíró rész, nem jött át semmi… nem szaporítom tovább a szót, nekem nem tetszett, de ízlések és pofonok.

Pedig nem annyira régen olvastam, de fülszöveg nélkül gondolkodnom kellett, miről is szólt. Az első rész után, bár attól sem voltam elájulva, rögtön nekikezdtem a másodiknak, mert érdekelt a sztori, de néhány résztől eltekintve, amit megmosolyogtam, nem nagy szám. Persze sokan szeretik, és lehet más lenne a helyzet, ha bejönne nekem is Bones :). de így csak egyszer olvasós könyv marad ez is. A harmadikat pedig csak Vlad miatt fogom olvasni :))

Nos, valószínűleg azon kevesek közé tartozok, akik nincsenek elolvadva Bonestól. De kezdjük az elején, Vlad könyvét hamarabb olvastam, mint a Cat-Bones sorozatot, és ezután úgy gondoltam, nem halogatom tovább, biztos annyira jó lesz ez is. Aztán felmerült bennem valami: Biztos ugyanaz a nő írta??? A történet nem valami nagy durranás, és bár halad előre, de sajna kb. minden pörgés az utolsó 20 oldalban van. Kikészültem a sok Cicuskától, Bones nem igazán volt rám hatással, én inkább Barrons típusú pasit szeretnék :D Vagy Vladot, mert őt imádtam, van benne valami plusz. (ja, persze, itt még nincs is, a 3. könyvhöz pedig még nem éreztem kedvet :D) Szóval nálam ez a könyv egyszer olvasós kategória.

Egyszerűen imádtam minden sorát, már az első néhány oldalon magával ragadott a történet, Vlad már az elején elvarázsolt, és ez kitartott a végéig. Nem olvastam előtte Cat-Bonest, de ez nem okozott semmiféle érthetőségi zavart. Imádtam a párbeszédeket, meg úgy mindent :D Leilát is kedveltem. Igazából a történet nem valami bonyolult, de engem nem is érdekelt, magával ragadott végig, kikapcsolt, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni az olvasását. Szóval amennyire nem jött be nekem a Cat és Bones sorozat, ezt annyira imádtam :))

Az első rész is nagyon tetszett, de ezt egyenesen imádtam, sokkal jobbnak találtam az előzőnél. Nagyon tetszett benne a jófej öreg néni, kaphatott volna a második felében is még több szerepet. :) Abszolút kedvencem lett, nagyon bírom Walkert is. És nagyon kíváncsi vagyok Reid könyvére is.

Hát nehéz külön írni egy összefüggő történetről, szóval itt összegzek a végén :) Kezdődött úgy, hogy elkezdtem olvasni, és az járt a a fejemben: Ó, te jó ég, mi ez? Aztán továbbolvastam, és végül a rabja lettem. Imádtam az elejétől a végéig, kevés könyv van, ami ekkora hatással van rám. Barrons lett az én álompasim, együttéreztem Mac-kel, a fájdalmát, tehetetlenségét stb. Olyan fordulatokat tartalmaz, amire nem számít az ember, és amikor már azt hittem, rájöttem valamire, kiderült, hogy nem jól gondoltam. Ritkán találkozok ennyire jól megírt, jól felépített történettel. Maradtak nyitott kérdések, de a lezárás is nagyon tetszett a végén, főleg az, hogy nem ment át giccsesbe. Mindenképpen újraolvasós sorozat.

4 részletben olvastam el. Az első fejezet után félretettem… tökéletes pasi, tökéletes nő, meglátták egymást…. hú, ez már az elején sok… aztán erőt vettem magamon, és kb. fél évvel később kiolvastam teljesen.
Volt, amitől rendesen kavargott a gyomrom, és amikor végre elkezdtem élvezni a történetet, volt megint valami sablonos, csöpögős, nyálas. A történet fő szála tetszett volna, testvértől elvonatkoztatok, nem érdekel az efféle beállítottság, de nem akarok olvasni róla. Főzős, egymásba szeretős, de annyira átment időnként giccses, klisés részekbe, hogy mihelyt tetszett, rögtön elrontotta valami ilyennel az írónő. Egyszeri olvasásnak elmegy, de többször nem vetemednék rá.