gab001

minden tartalma borítói (13) értékelései (158) fülszövegei (20) idézetei (62) karcai (3) kiadásai (62) kihívásai (3) könyvei (5) olvasásai (188) polcai (27) szócikkei (21) utazókönyvei (1)

Nagyon pörög a könyv; nekem nagyon tetszett a stílusa. Már az első mondattól tudtam, hogy így lesz. Szerencsére teljesen kívülállóként és tudatlanul olvastam Győző történetét, ami végre valamiképpen megmagyarázta számomra, hogy miért vagy inkább hogyan lesznek egyesek drogosok illetve drogfüggők. Mindezt nagyon őszintén, nem szépítve az olvasó szemébe vágja. Elmeséli az egész történetét és a Csernussal töltött elvonót is, vagyis inkább rengeteg sztorit ír le. Érdekes és megkapó sztorikat, melyek egymásra épülnek. Ha lenne drogos gyerekem, biztosan hálát adnék ezért a könyvért, de szerencsére csak annyiért kell hálát adnom, hogy soha nem estem kísértésbe. Mindenesetre tanulságos a történet emészthető formába csomagolva, nagy bátorság kellett a megírásához. Szimpatikus, hogy nem másokat vádol, hanem bevállalja, hogy ő a hunyó. Ugyanakkor érdekes, hogy olyan keveset ír benne a feleségéről. Biztos szándékos, bár számomra érthetetlen.

Vegyes érzéseket keltett bennem a könyv. Voltak részek, amelyek teljesen lekötöttek, s voltak olyanok, amelyeken egyszerűen csak túl akartam lenni. Tetszett, hogy Frank egyedi nevet ad a dolgoknak, mint a Gyár, a Fekete Romboló, a Koponyák Földje. A felépítés is fenntartotta az érdeklődésemet; fokozatosan ismerkedünk meg az egyes családtagok történeteivel, s derülnek ki egyre elképesztőbb dolgok a főszereplőről. A jelenről szóló átvezető szakaszok viszont nem adtak számomra túl sok pluszt, pedig komoly lehetőségek voltak benne, s néhány szált elvarratlannak is érzek. Összességében mégis élmény volt, s az író elérte a célját, valóban hatni tudott az érzéseimre. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy nem sikerül valami összeszedettre az értékelésem.

Eleinte inkább csak vonzott a könyv hangulata, de ahogy egyre inkább belemerültem, egészen beszippantott, nehéz volt elszakadni tőle. Kedveltem Lucyt a maga furcsaságaival, s igazán érdekelt a története. Fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, melyet Lucy érzésein keresztül ismerünk meg, aki egyébként cseppet sem érzelgős. Érdekes volt a japán életről olvasni egy európai ember gondolatain keresztül, aki már egészen hozzászokott az őt körülvevő közeghez. Számomra nem voltak meglepő fordulatok az olvasás során, mert mire odaértem, addigra már tudtam, hogy csak az történhet, ami történt. Mégsem volt kiszámítható, s végigkísért egyfajta feszültség; egyre kíváncsibb voltam Lucyra és hármójuk kapcsolatára. Többet kaptam, mint gondoltam.