Francesco

+
>!
Francesco

Ez állt a cédulán: Elmentem Mingyár gyüvök Dógomvan R. G.
…a folyó gyött, lassan, mert nem volt neki sietős, úgyis odaért, ahová kellett.
– Gyün! – kiáltott Micimackó. Nicsak, itt gyön!
– Ehun van ni! – mondta Füles büszkén, és megállt Malacka előtt.

+
>!
Francesco

Néha szomorúan azt gondolta: „Miért?”, „Minekutána”, „Amennyiben”, „Minekutána tehát.”
– Nem mondhatnám, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.

+
>!
Francesco

Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt a fára ingyen szerelek.

+
>!
Francesco

– No mi az Mackó? – kérdezte bölcs mérséklettel.
– Hogy ityeg a fityeg?

+
>!
Francesco

Krm kpgttni h zt krj hgy knyssh
H nm krj hgy knyssk krtk csngtni.

+
>!
Francesco

De nagypénteken, amikor böjtölni kell, aszaltszilvaleves puliszkával kitűnő eledel.
…gyakran sütött málépalacsintát, és ügyesen összehajtogatva, mint egy sárga díszzsebkendőt, szokta a kezembe csúsztatni.
A szoba megtelik a pergelt cukor és köménymag illatával.

+
>!
Francesco

A nyelv olyan, fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik.
Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne.
Alakulni kell a követelményekhez, miként a dagasztott tészta a tepsihez.

+
>!
Francesco

Udzs éljek én, mert minél nagyobb a kiboszás,annál kisebb a nyargalás.
– A gyerekeidnek olyan szaga van, te Fütyü, mint a füstölt oldalasnak…
– Eddig azt kérdezted:asszony ezt a gyereket megmossuk vagy másikat csinálunk helyette?

+
>!
Francesco

Menjünk együtt a sötétben, mert ha sor kerül ránk, úgyis egyedül halunk meg.
Mindenki annyit ér, ahányan elmennek a temetésére.
Néz ki belőlük a lélek, mint toronyból a bakter.

+
>!
Francesco

– Mit szokott reggelizni?
– Egy kis fokhagymás rostélyost szoktam enni krumplival.
– És mit iszik rá?
– Egy kis bort, egy-két féllitert.
– Mit ebédelt tegnap?
– Hát egy kis paprikás gulyáslevest, …aztán egy kis marhakövérjét ettem gyönge vereshagymával, ..Igen: egy kis töltött káposztát ettem cigánypecsenyével. Végül pedig egy kis tepertős túrós csuszát eresztettem le. No meg közbe zöldpaprikát eszegettünk a sógorommal.
– Ej, pásszerkányos! – fakadt ki az orvos magyarul.
– Gondoltam magam is, hogy tán a káposzta nem használ, mert abból háromszor is vettem, – mentegeti magát a földim, – de aztán lenyomtattam egy-két liter fehérrel, mégis csak még rosszabbul lettem.

MAGYAR FÜRDŐ STÁJERFÖLDÖN