Francesco 0




Kedvenc könyvek 28

Csáth Géza: Napló (1912-1913)
Erich Kästner: Május 35.
Frederick Forsyth: A Sakál napja
Gáll István: A ménesgazda
Harry Mulisch: Siegfried – Fekete idill
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
John Dos Passos: Manhattani kalauz
John Updike: Nyúlcipő
Jules Verne: Grant kapitány gyermekei
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések

Utolsó karc

Francesco>!

Leo Lyons, az angol Ten Years After egykori basszusgitárosa, az orosházi rockfesztiválon anyanyelvén megkérte a publikumot, hogy tegye fel a kezét az az ember aki beszél angolul…Páran kapcsoltak és azonnal magasba lendítették karjaikat,mire Leo, újabb kérdést tett fel tréfásan angolul : És magyarul ? A tömeg persze nem tudta, mi van, csak azt látta,hogy Leo hamiskásan mosolyog betyáros bajsza alatt…Ez az az igazi fesztelenség, amit mindig is irigyeltünk a szigetországi zenészektől, a zenéikről nem is beszélve…

1 hozzászólás